Újság >> „Cicám emlékére“

(ellenőrizte: Foltimoki)

Mindig szeretni foglak, Finci!
Megosztás: f

Mindig szeretni foglak, Finci!

Két hónapos, esetlen kis picur voltál, mikor hozzám kerültél. Csak miákoltál keservesen, nem tudtad, hol vagy, mi történik veled. Eltűnt az anyukád, a testvérkéid, nagyon egyedül érezted magad ezen az új helyen. Életed harmadik hónapját egy alsószinten töltötted, ahol jól elvoltál: gyakran mentem le hozzád, jókat játszottunk, szeretgettelek, Te pedig néztél rám azokkal a gyönyörű kékeszöld szemeiddel. Mikor enni kaptál, boldogan nyámmogtál, és tündéri miákoló hangodtól majd' elolvadtunk. Imádtalak. A labdácskát is kergetted vidáman, az alsószintet már felfedezted, és vágytál ki a szabadba. Ezt tudtuk mi is, s néha kicsempésztünk Téged. Brúnó, a kutyánk nagyon ugatott, nem igazán szerette a macskákat, s Téged először betolakodónak tekintett. Egy fél órácskát kint voltunk a kertben. Nyáron voltál kölyök: feketés-vöröses bundádon megcsillant a napfény, csillogott a szemed, ahogy tücskökre vadásztál a magas fűben, ahogy fára másztál, ugrándoztál. Kicsit nagyobbacska voltál már, amikor úgy döntöttünk, lesz, ami lesz, elengedtük a kutyát. Te nagyon megijedtél, amint láttad, hogy egy tőled sokkal nagyobb, rémisztő valami száguld feléd. De Brúnó nem bántott. Igaz, napokig teljesen rád volt tapadva, el sem mozdult mellőled, de megszokott. Pár héttel később már olyan jó barátokká váltatok, hogy együtt szundítottatok forró nyári délutánokon a hűs teraszkövön. Mikor nyaralni mentünk,Te mamámhoz kerültél, ahol a Veled egyidős kis pumi kölyökkel jókat hancúroztál.  Szerettelek, és Te is szeretted a családomat, a kutyust is, de egyre vadabb lettél. Már nem hallottuk többé azt az elégedett kis miákolást evés közben, nem is lehetett akármikor megsimogatni: csak amikor őfelségédnek kedve volt hozzá. Persze még ekkor is készítettem Neked különböző játékokat, amikkel nagy hévvel és örömmel játszottál, és amiket aztán húsz perc alatt teljes romba döntöttél. Sétálni is el akartalak vinni. Vettem Neked cicahámot, de Te nem hagytad, hogy holmi színes, idétlen vackot felaggassanak Rád.
Lassan elmúlt a nyár. A nappalok rövidültek, az éjszakák hosszabbodtak, s Te is rengeteget nőttél. Sosem tudtuk, csípős, hideg novemberi éjszakákon hol találtál éjjeli szállást. Elment az ősz, megjött a tél, és egyre jobban kirajzolódott végleges mintázatod, színed.
Gyakran másztál fel a korhadt hintára, és onnan meredtél a hófehérbe burkolózott messzeségbe. Igazán költői macsek voltál. ;)
Február vége felé éledni kezdett a természet. Egyre több volt a napsütés, és megjelentek a csodaszép hóvirágok.  Márciusban , amikor már zöld volt a fű, és egy-két madár visszatért, zsongott a természet, ivarérett lettél. Mekkora boldogság volt! Igazi mérföldkő az életedben-gondoltam. Valószínűleg Te nem is igazán tudtad, mi történik Veled, csak behódoltál az ösztöneidnek. Jött is egy udvarló, akit Brúnó, mint féltő báty, rendszeresen elüldözött. Ivaréretté válásod után egyre nyugodtabb, szelídebb lettél, és éjfekete bundáddal, mellkasodon a kid fehér folttal, gyönyörűséges kékeszöld szemeiddel beloptad Magad a szívünkbe. Sajnos váratlanul eltűntél. Egyik este még itt voltál szerető otthonodban, majd reggelre sehol sem voltál. Napokig, hetekig kerestünk, de mind hiába.

Egy napon láttunk egy cicatetemet az út mentén. Talán Te voltál az? :'( Sosem tudjuk már meg. Mi vett rá, hogy ilyen messzire csatangolj? Hiszen a mi kis zsákutcánkból ki sem tetted a mancsod! Mikor Brúnót sétálni vittük, akkor is csak az utca közepéig követtél minket. Mi végzett veled? Elütött egy autó? És kérdem én az édes jó Istentől, miért kellett ennek megtörténnie?

Nem töltötted hát be itt a Földön az egy éves kort. Nagyon remélem, hogy emlékszel még ránk, és emlékezni is fogsz mindig. Mert mi MINDIG emlékezni fogunk Rád, és sosem felejtünk el. Örökre a szívünkben maradsz. É pedig azt kívánom, hogy legyél nagyon-nagyon, végtelenül boldog odafenn a Macskamennyországban!

Szeretlek, Finci!

( 179 megtekintés )

Szólj hozzá:

Cica SE 2017. 09. 06. 8:15  
Nagyon szép és megható a történet.

  - megszűnt felhasználó - 2017. 08. 06. 12:25  
Milyen hazament és bírta 11 napig? Nekem nem jött haza.... részvétem pankotai istán ádám! :"(

  - megszűnt felhasználó - 2017. 07. 13. 15:57  
Nekem Bolyhos cirmoscicám halt meg! :'(

Bettica:3 2017. 06. 29. 10:31  
A keresztanyumé még most is él, teljesen egészséges.

  - megszűnt felhasználó - 2017. 06. 29. 7:07  
A bökkenő csak az, hogy miután haza ment még bírta 11 napig és game over.

  - megszűnt felhasználó - 2017. 06. 28. 15:14  
Részvétem. (ha meghalt)

Bettica:3 2017. 06. 28. 10:56  
Keresztanyum macskája több mint 60 nap után ment haza.

  - megszűnt felhasználó - 2017. 06. 26. 12:46  
Tényleg?

  - megszűnt felhasználó - 2017. 06. 26. 7:03  
Anya egyik ismerősének 44 napra eltűnt a macskája és visszament.

  - megszűnt felhasználó - 2017. 06. 23. 11:11  
Nem tudom, de már reménykedni sem merek. Azóta nem jött haza...

Karina2003107 2017. 06. 22. 20:27  
Ha nem vagy benne biztos, hogy ő volt, akkor nem lehet, hogy még él?


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat