Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: دُنْيا)

Egy egoista feljegyzései - 200.rész
Megosztás: f

Egy egoista feljegyzései - 200.rész

Utolsó rész

Ahogy az esküvő másnapján anyuval átkocsikáztunk Mátéék lakásához, hogy elbúcsúzzunk tőle, ő már nem volt ott. Ahogy megpillantottam az üres, bútorok nélküli szobát, úgy éreztem, mintha mindenem odaveszett volna.
- Ez... nem lehet... - suttogta anyu elhaló hangon.
- Én próbáltam győzködni, hogy köszönjön el, de hiába, a fiam rettenetesen makacs. - mondta a könnyeivel küszködve Viktória.
- Vonattal megy a reptérre? - kérdeztem levegő után kapkodva. A fejemben millió gondolat cikázott, úgy éreztem, muszáj elmenekülnöm előlük.
- Igen, azt hiszem húsz perc múlva indulnak. - sóhajtotta Viktória.
Akkor nem érdekelt. Nem érdekelt, hogy a töbiektől nem köszön el, önző módon azt akartam, hogy csak tőlem búcsúzzon, mielőtt végleg elmegy. Hogy csak ketten álljunk, ott a pláza előtt, ahonnan a vonat is indul, mint azon a februári havas napon.
Máté lakásától körülbelül egy buszmegállónyira volt a pláza, szóval fejvesztve nekiálltam futni, körbe sem néztem az úton, és az sem érdekelt, hogy szakad a hó.
Az asztmámnak köszönhetően teljesen kifulladtam, mire felértem a tetőre. Azonban újra visszatért belém az élet, amikor megpillantottam egy magas alakot a ködben. Egyedül volt, mintha várna valakit. A kezében ott füstölt a piros Marlboro, aminek az illatától a mai napig lenyugszom, lehetek bármilyen rossz állapotban.
Odarohantam hozzá, majd szorosan átöleltem és a mellkasába fúrtam a fejem.
- Látod, kicsi lány, most én vártam rád... - kuncogott, mire a könnyeim megállíthatatlanul potyogni kezdtek.
- Azt hittem ... - szipogtam. - Azt hittem eszedbe sem jutok!
A hely pontosan ugyan olyan, mint két évvel ezelőtt. Az érzések viszont teljesek másmilyenek, pont, mint mi. Megváltoztunk.
- Te mindig az eszemben vagy. Örökké emlékezni fogok rád. - simogatta meg a fejem gyengéden. Azonban éreztem rajta, hogy egyre jobban el akar engedni. Nem akartam. Magasról tettem arra, hogy lekési a gépet, vagy hogy meg akar házasodni. Önző voltam. Rettenetesen önző, és tudtam, hogy ameddig el nem válnak az útjaink, ez így is marad.
Jobb lesz így mindkettőnnek. Máté rámmosolygott.
- Vigyázz a babátokra, kérlek.
Láttam rajta, hogy a könnyeivel küszködik. Nem mondta, hogy "viszlát". Nem mondott semmit. Még azt sem, hogy "üdvözlöm a többieket"
Csak elengedett, és felszállt a vonatra.

Azóta két év telt el. Dominik és ő már házasok. Csali fiatal deszkásokat tanít, jelenleg Magyarországon. Szabi és Leó híressé váltak, mint festők. Sztella kitanulta a kutyakozmetikus szakmát, és csak mellékesen megjegyzem, hogy az az udorító vakarcs, Sheila, még mindig megkeseríti az életem, hetente legalább kétszer. Dorián és Ren végül egymásra találtak, Jas és Anyu azóta is együtt vannak, Kit pedig talált magának valakit, aki végre nem én vagyok. Tökéletes love story.
Na és mi a helyzet az én love storymmal?
Itt állok az oltár előtt, és kimondom a boldogító igent annak, akit a világon a legjobban szeretek, a szívem alatt pedig ott van a legnagyobb kincsünk, a kisbabánk.

Péterffy Veronika vagyok, és büszkén állíthatom, hogy (a pletykák ellenére) nem egoista. Sőt, azt hiszem, már önző sem. Na jó, talán egy picit. Picit nagyon.

És Kedves naplószerű jegyzettömb...
Azt hiszem, ez így van rendjén.

Leírhatatlan, amit most érzek, srácok. Két éven keresztül írtam ezt a sztorit, és rengeteg olvasót szereztem. Azt hiszem soha nem értem el semmivel ekkora sikereket, mint ezzel a történettel. A könnyeimmel küszködve nézegetem most a régi rajzaitokat, és olvasom a leveleiteket. Tudom, hogy nem ilyen befejezést vártatok, de próbáltam életszerűen befejezni, hiszen a való világ nincs tele cukormázzal. Kétszáz rész, én ezt hagytam magam után, ezzel búcsúzom.
Hálásan köszönök nektek mindent, attól kezdve, hogy ennyire imádtátok a szereplőket (főleg Eriket :p), egészen a kommentekig!
Nem ígérem, hogy lesz az oldalon újabb történetem, de azt sem, hogy nem.
Századjára, sőt ezredjére is hálásan köszönöm nektek ezt a két évet drágáim!
<3

( 501 megtekintés )

Szólj hozzá:

tfanna 2017. 06. 09. 19:08  
Jaj, és kihagytam a bölcsességeid. :3 Olyan nagyon-nagyon-nagyon jók voltak. Azt hiszem ezzel a sorozattal megtanítottál pár dologra. ^^

tfanna 2017. 06. 09. 18:55  
Hát eljött ez is. *szipog* És én most kisregényt fogok írni. Pont.
A 11. rész óta követem a sorit, és imádom. Ez az nekem, amit nem lehet megunni, párszor elolvastam már az első 100 részt, és folyton megnevettet. Nagyon szerettem, ahogyan az érzéseket leírtad a saját stílusodban, és ami szerintem nagyon erős volt a soriban, az az, hogy nagyon jól leírtad a jelent. Most ezt lehet, hogy hülyén fogalmaztam, de mindig ha jött valami őrület, azt beleszőtted, és ezért évek múlva is imádni fogom, mert reálisan mutattad be, hogy mikor mi volt. Egyébként pedig a vége felé figyeltél engem vagy mi? Olyan sziten hasonlítottak dolgok a sorozatban az én szerencsétlenkedésemhez, kezdve a szöszi, sovány fiú legjobb baráttól az összeveszésekig. Ezért valahogy sokszor még jobban át tudtam érezni és nemegyszer bőgtem rajta, vagy szakadtam a röhögéstől.
Tudooom, párszor elmondtam, és sokan, de én nagyon örülnék, ha ezzel a történettel egy könyvesboltban találkoznék. ^^
Nem is tudom mit mondjak még. Hálás vagyok ezért a két évért, hogy színt vittél a mindennapjaimba! Szuper vagy. ^^
Egyébkén a facebookos oldal élni fog még? A nyárra terveztem komolyabb rajzokat az EEF szereplőiről stb, és szeretném valahogy eljuttatni hozzád.  

gazni
 
2017. 06. 09. 11:44  
Én is kérek pezsgőt...
Sajnálom, hogy vége, de egyértelműen hatalmas tapsot érdemelsz a 200 (OMG!!!!) rész miatt. Valójában egy ideje úgy éreztem, hogy kezdi a sorozat elveszíteni a szintjét. Lehet. De kitartó voltál. És azért egy 200 (még mindig durva) részes sorozatnak nem lehet minden része tökéletes. Csak megköszönni tudjuk, hogy ezeket az agyszüleményeket megosztottad velünk. Nagyon szép lezárást írtál, gratulálok. Nem tudok egyebet mondani, mint, hogy összességében az egész sorozat szuper volt. Ez van. CONGRATULATION!!!!!

Speedpaintwolf
 
2017. 06. 08. 14:49  
Pezsgőzzünk, hogy Roni és Erik oltár előtt állt. YAY, bár sajnálom, hogy vége.

Esther* 2017. 06. 07. 20:35  
Csatlakozok a pezsgőzéshez, bár kár, hogy vége.

Karina2003107
 
2017. 06. 07. 19:20  
Soha nem voltam nagy rajongója ennek a sorozatnak, most mégis rossz, hogy vége.

دُنْيا
 
2017. 06. 07. 0:41  
A történet akkor indult, mint a Kereszt a szekrényben, csak kettőnk közül te nem voltál lusta DD
Und cheers, pezsgőbontás meg miegymás - a két évnek és a kéccáz résznek *sparkle sparkle*


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat