Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: دُنْيا)

Összeérő párhuzamok 3. rész
Megosztás: f

Összeérő párhuzamok 3. rész

Eve mindig is egy furcsa lány volt, más mint a többiek. Ez nem csak kinézetén mutatkozott meg - rézvörös haján, csillogó fekete szemein, hófehér szeplős arcán, mely oly sima volt, akár egy porcelán - hanem a jellemén is. Eve skizofrén. Egy nagyon különleges skizofrén beteg, akinek testében 12 különféle személyiség lakozik. Az efféle elmezavarokat általában az egyén életében bekövetkező trauma hozhatja ki, ha az illető hajlamos erre. Nos, Eve hajlamos volt. Mikor Eve 12 éves volt szörnyű veszteség érte. Talán a legnagyobb ami történhetett az életében. Az egyik nap iskolából hazaérve édesanyját kisírt szemekkel találta a kanapén kuporogva. Egy órája kapta a telefont Franciaországból: a férje elhunyt autóbalesetben. Nem elég, hogy magát sem tudta megnyugtatni és a könnyektől fuldoklott még az ő egy szem lányának is neki kellett elmondani. Annak az egy szem lánynak aki úgy rajongott az édesapjáért, aki annyi időt töltött vele, aki ölt volna érte, de muszáj volt. Tőle kellett hallania. Eve rezzenéstelen arccal hallgatta anyja szavait. Kívül semmit sem mutatott, belül egy világ omlott össze benne. Őszintén szólva nem csodálom Eve elméjének reakcióját. A legnehezebb korban kapott az élettől egy soha be nem gyógyuló sebet. Eve-re nem lehetett volna semmi mással ekkora csapást mérni, mint édesapja elvesztésével. A betegség fokozatosan uralkodott el Eve-n. Két év volt még hátra az általánosból. Az első évben még nem mutatkozott rajta semmi szokatlan, talán még szótlanabb volt, de ezenkívül semmi. Az iskola utolsó évében Eve nagy fordulatot vett. Már szinte egy szót sem váltott senkivel sem, koplalt, befelé fordult. Került minden társaságot és helyet ahol sokan vannak. Ahogy befejeződött az iskola haza sietett és ki sem jött a szobájából másnap reggelig. Sosem keresett. Én megpróbáltam párszor beszélni vele, de amikor elmentem hozzájuk általában csak az anyukájával váltottam pár szót, ő sosem szólt hozzám. Ez ment majdnem egy éven keresztül. Hanem... az utolsó 2 hónapban teljesen kifordult önmagából. A betegség teljesen eluralkodott Eve-n és ez nem a mániás depresszió volt, amit az orvos diagnosztizált rajta. Ez valami teljesen másféle baj. Megijesztette önmagát és másokat. Az iskola utolsó hónapjait a városi pszichiátrián töltötte. Eve már nem tanulhatott normális iskolában, normális fiatalok között. Egy speciális, kifejezetten skizofrén kamaszok számára fenntartott iskolába nyert felvételt édesanyja fáradhatatlan keresgélése után. A dologban csak egy apró bökkenő volt: ez az iskola Georgia-ban volt, több 100000 km-re innen. Ám Eve édesanyja, Claire mindent megtett lányáért és az évek során összekapargatott minden pénzét az utazásra és az ott való költözésre áldozta. Claire számára szinte semmi sem maradt, csak a remény, hogy lánya a sok befektetett idő és pénz által kezelhetőbbé válik és elindul a gyógyulás útján. Ez nem így lett. Pár hónapig Eve gyógyuló tendenciát mutatott, viszont ezután egy mély visszaesés következett. Eve megölte a matektanárát két másik osztálytárával együtt. Eve ölni? Hiszen ő a légynek sem tudna ártani és különben is még csak egy gyerek! Sokáig hitetlenkedem, de legnagyobb fájdalmamra maga Claire erősítette meg az információt. Nem került börtönbe. Orvosi vizsgálatoknak alávetve megállapították, hogy bomlott az elméje, emiatt nem helyezhetik börtönbe. Ám egy ennél is szörnyűbb hely várt rá, a pszichiátria. Attól a naptól fogva nem kerestem őt. Igazából nem azért, mert nem érdekelt mi van vele, vagy mert új barátokat találtam helyette (sőt, azóta sem akadtam olyan vagy legalább hasonló barátra, mint amilyen Eve volt), én csak féltem tőle. A nyarat még Californiában töltötték, ekkor még kereshettem volna. Nem telt el úgy nap, hogy ne bántam volna, hogy megszakadt köztünk minden kapcsolat. Akármi is volt és akármit is tett, tudom, hogy Eve ártatlan. Eve csak beteg. Nem tehet erről az egészről. Az élet igazságtalan volt Eve-vel. A legrosszabbkor keresem, de talán még nem késő, hogy helyrehozzam a dolgainkat és talán hajlandó lesz segíteni nem...

Remélem tetszett ez a rész! Ha érdekel az előzmény katt az alább látható linkre:
http://cicanevelde.hu/?news=63586
Ha ennél is előrébb olvasnál a 2. rész alatt megtalálod az 1. rész linkjét!
Szeretettel várom a kommentjeiteket és szavazataitokat! Valami kifogásolhatót találtál? Írd le! Csak az építő jellegű kritikákkal vagyok hajlandó foglalkozni!
;)

( 75 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2017. 05. 19. 17:56  
Miracolo Gatto: Tudnám, de sajnos a kedvem ment el tőle. Én csak valami újat szerettem volna mutatni, valamit magamból és nagyon rossz reakciót kaptam. Tudom voltak benne tárgyilagos tévedések, de nem is főként ezt akartam megragadni. Attól talán, hogy nem így tűnik elég sok mindennek utánanéztem és nagyon sokáig íródott egy-egy rész. Nem tudom, hogyan tovább, van - e értelme folytatnom, mindenesetre köszönöm a kedves szavakat.

  - megszűnt felhasználó - 2017. 05. 19. 6:22  
Sajnálom, hogy nem folytatod, de a te történeted, te döntésed. Igazàból én is így szoktam lenni. Belekezdek és nem tudom folytatn.

  - megszűnt felhasználó - 2017. 05. 18. 20:41  
És igen észrevettem a helyesírási hibáimat, sajnálom, feldúlt vagyok.

  - megszűnt felhasználó - 2017. 05. 18. 20:39  
Miracolo Gatto: Örülök, ha tetszett, de nagyon erősen gondolkozom a folytatáson, igazából elment a kedvem az egésztől, pedig nagy örömmel indultam neki. De amint látom ha ennyire terhére van másnak az irományok, akkor nem érdemes folytatnom, még ha örömömet is leltem benne.

  - megszűnt felhasználó - 2017. 05. 18. 20:37  
Esther*: Nem az írásról alkotott véleménye bánt, ha értelmesen olvastad volna el, látnád, hogy konkrétan legyökerezett. Erre írtam, hogy nem ismer, nem értem milyen jogon ír rám ilyet. Főleg egy moderátor, akinek úgymond pont az ilyen sértegetést kéne megakadályozni és nem pedig előidézni. Ha nem tetszik amit írok azt elfogadom, nem értem hol lenék én önző, a bajom a stílussal volt. Meg lehetett ez volt kedvesebb módon is írni, nem beletiporva a lelkivilágomba., amit el is vártam volna egy tőlem idősebb, érettebb személytől.

  - megszűnt felhasználó - 2017. 05. 18. 17:02  
Folytatást!!

Esther* 2017. 05. 18. 14:24  
Igazat adok Dunyának (elnézést, amiért valószínűleg rosszul ragoztam, de nem vagyok biztos benne, hogyan is kéne) és nem hiszem, hogy igazán ezen mit lehetne szépíteni. Egyszerű, tömör és igaz. Felesleges lenne nyakatekert módon megfogalmazni, ha ennyivel le lehet tudni az egészet. Ami meg az emberi részét illet, miért ne véleményezhetne egy írást anélkül, hogy nem ismeri az adott személyt? Attól, mert teszem azt önző vagy, még lehet rossz, amit írsz.

  - megszűnt felhasználó - 2017. 05. 17. 17:05  
Rendben, mindenféleképpen! Köszönöm a normális hangvételű megfogalmazást!

Randy 2017. 05. 17. 17:01  
Hogy érthetőbb legyen: egy skizofrénnek nincs több személyisége, a skizofrénia nem ezt jelenti. Amire te gondolsz, az a multiplex személyiségzavar, más néven disszociatív személyiség. Igen, traumák hatására alakul ki kölyökkorban, de sokkal kisebb korban, nem tizenkét évesen. A traumák pedig sokkal durvábbak (hosszan tartó, horrorisztikus bántalmazás a szülők részéről általában).
Sem a skizofrének, sem a több személyiséggel rendelkező emberek nem hajlamosak gyilkolászni. Tényleg nézz rendesen utána, ha ilyesmiről írsz.

(Dunya: de, szó szerint a skizofrénia jelent tudathasadást, csak folyton keverik azzal, mikor a személyiség hasad szét.)

  - megszűnt felhasználó - 2017. 05. 17. 16:41  
Azigen... Gratulálok, hogy moderátor létedre ennyire illedelmesen és kedvesen reagáltál. Annyit  reagálnék még a hozzászólásodra, hogy nem hinném, hogy megannyi összeszedetlen, kissé gyerekes iromány közt pont nekem kéne abbahagynom az írást, valamint amiatt, mert találsz apró hibát (bár nem értem, hol említem, hogy a skizofrénia tudathasadás, de lényegtelen)nem vagyok gyökér. Emberileg semmit nem tudsz rólam, semmi jogod ilyet mondani rám (és bárki másra) ill. nincs semmi amire alapozhatnád ezt a kijelentésed. Ha több ehhez hasonló reakciót kapok, ám legyen abbahagyom, de nem fog egyetlen egy ember megrendíteni abban amit szeretek. Márpedig szeretek írni, megnyugtat. Neked pedig köszönöm ezt a rendkívül kulturált és nagyérdemű megszólalásod, aláírtad vele a saját szegénységi bizonyítványod.

دُنْيا
 
2017. 05. 17. 15:23  
1. ta-go-lás.
2. A SKIZOFRÉNIA nem TUDATHASADÁS, ne legyetek gyökerek, hanem nézzetek utána, amiről írni akartok
3. de inkább ne írj


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat