Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Rex Cryptae)

The Wolf's Melody 22. rész
Megosztás: f

The Wolf's Melody 22. rész

Alkonyat körül járt az idő. A denevérek már a bogarakat vadászták a levegőben, a tücskök pedig koncertet tartottak. Pupette, mint egy szellem, járta az erdőt. Éjszaka a hold megvilágította hófehér bundáját, amitől még inkább kísértetiesebb volt. A rengetegnek a sziklás, dimbes dombos részén mászkált. Alternatív párját kereste, aki e világba tartozott. Ő maga csak egy vendég, aki a tükörből figyelve megragadta az alkalmat. Szagot fogott. Elkezdte követni az ázott kutyára emlékeztető illatot. Nem rég esett az eső, így nem is volt meglepő. Az útja először egy kis patakhoz vezetett, ahol törpeharcsák úsztak felfelé. Néhány percig figyelte a jelenséget, majd tovább haladt. A szag egyre csak erősödött, ahogy sétált előre. Lassan meglátott egy elhagyatott házat. Óvatosan közel ment hozzá,
és körülnézett kint. Érezte, hogy ott van amit, vagyis akit keres. A közelben meghúzta magát,
s megvárta a reggelt. Egy közeli rókaodúban aludt, amit kiásott, hogy beférhessen. Halk dallamra ébredt. Az épületből szivárgott. Kikecmergett alvóhelyéből, majd odasomfordált a bejárati ajtóhoz. Hallgatózott, hátha ki tud szűrni valamit, és kihasználni a helyzetet. Ketten beszélgettek. Egy felnőtt hím, és egy kölyök szuka. A szavakból azt vette le, hogy a kölyök ki akar jönni a levegőre. “Tökéletes alkalom. „ Gondolta magában Pupette. Gyorsan elbújt, és figyelte mikor jön ki. Pupetta néhány perc múltán kibaktatott, és csak ment előre. Pupette utána ment lassan, a tisztes távolságot megtartva. Egészen az erdő legmélyebb pontjáig követte a kis kölyköt. Pupetta egy hatalmas, öreg fánál  leült, és egerészett. Pupette odament, mintha eltévedt volna, és megszólította.
- Elnézést! Kölyök! - ügetett oda, mire Pupetta megfordult, és felállt.
- Igen?
- Segítesz kérlek? Hol találok.... Gombát! Igen, azt. - bólogatott a kamasz hím.
- Őő... Azt hiszem Innen nem messze arra. - biccentett balra a fejére.
- Nagyon köszönöm! Meg tudnád mutatni? Félek, hogy eltévedek. - nevetett magán.
- Oké, gyere! - mosolygott a kölyök, és elindult, Pupette pedig utána. Útközben beszélgettek, hogy elüssék az időt. Egy háromnegyed órás séta után odaértek a gombákhoz.
- Egyébként a szüleid nem bánják, hogy csatangolsz? - kérdezte Pupette.
- Huh? Szül...eim? Nekem... Nem voltak. Legalábbis. Nem tudok róla. - keseredett el Pupetta.
- Biztos elvesztél. Nyugi, biztos voltak, vagy vannak. Nélkülük nem léteznél. - mosolygott rá a fiatal farkas.
- Értem.. Amúgy itt vannak a gombák.
- Jaj, nem nekem kell, a barátomnak. Csak ő nem tud idejönni. - vakarta meg közbe a fülét Pupette, majd lazán elült. Pupetta kicsit gondolkozóan nézett rá, majd hazaindult. Pupette megkérdezte, hogy elkísérheti e, nehogy baja essen, Pupetta meg igent mondott.
- Egyébként Pupette.
- Őőő... Pupetta. Jé, olyan a neved, mint nekem - csodálkozott el a kicsi. A nagyobbik elmagyarázta a hasonlóság okát, amit annyival tudott le, hogy alteregók, amit szintén elmagyarázott, hogy micsoda. Dél körül oda is értek Pupetta házához. Pupette csak nézett, mint borjú az új kapura. A lány bement, majd behívta halkan a hímet. Pupette amint belépett, fölemelkedett, és a falnak nyomódott. Cry volt az. Sose szerette a hívatlan vendégeket. Főleg, akik ilyen gyanúsan hasonlítanak Pupettára. Odavonszolta magához, még Pupettát is, és méregetni kezdte. Ugyanaz a szemszín, a bundaszín is megegyezik, csak másképp, és a minták is a helyükön vannak. Mind a kettő a másiknak a tükörképe.

( 33 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat