Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Rex Cryptae)

A nap vesztesei
Megosztás: f

A nap vesztesei

 
Unottan követem tekintetemmel az óra nagymutatójának mozgását, csak a kattogásra figyelek, kizárva a nyüzsgést körülöttem. A mellettem ülők csendesek. Mindenki máshová bambul. Tudjuk mi történt, de még mindig nem tudjuk felfogni. Furcsa, de mosolyognom kell.
Végignézek a mellettem ülő hét emberen és most már röhögnöm kell, de moderálom magam, hiszen mégis csak a rendőrségen vagyunk.
-Ámor Levendula, a szülei látni kívánják. – lép elém a bajuszos rendőr.
Nos, valahogy megöltünk egy embert, ez a sztori pedig még kevesebb, mint egy fél évvel ezelőtt kezdődött, pontosan egy szerdai napon.

                                                  XXX

Éppen a pad tetején feküdtem és próbáltam nem meghalni két matekóra közt, mikor a mellettem ülő nyomorék felkiáltott.
-Értem! Emberek értem a matekot! – csapta össze a vastag tankönyvet és hátra dőlt.
Az egész sor felkapta a fejét és álmos fejjel bámult rá.
- És ez kit érdekel Beli? – rivalltam rá unottan a barna hajúra.
- Igaza van Lévinek, fogd be bongyor! – helyeselt a padsor végéről Dominik, aki mint köztudott, néha ki nem állhatja Beliánt.
Beli visszahajolt a könyve felé és durrogva farkas szemezni kezdett a vörös hajú, elég izomzattal rendelkező Domival.
Unottan forgattam meg a szemeim és épp készültem visszafeküdni a puha kabátomra.
-Költözzünk össze! – emelte fel kezét a másik oldalamon Szandra, esküszöm olyan arcot vágott, hogy még a villanykörtét is láttam kigyulladni a feje felett.
- Meg vagy te húzatva Lexi? Tuti megölnénk egymást egy idő után. – mondta teljesen nyugodtan Dávid egy pillanatra felnézve a telefonjából.
- Kizárt! – morogta a hidrogén szőke Szabi.
- De srácok, most miért nem? Legalább jobban elmélyíthetnénk a kapcsolatunk és már felnőttek vagyunk, nem kéne a szüleink nyakán lógnunk. – érvelt tovább Lexi és bordó haját kezdte piszkálni.
Egy ideig csendesen gondolkozunk a lehetőségeinken. Nagy dilemma.
-Oké, én benne vagyok. – szólalt fel végül a raszta Dani és ezt követően mindenki beleegyezett. Lexi pedig mosolyogva nézte tervének megvalósulását.  Ekkor még nem is tudtuk mi minden fog ránk várni.

( 72 megtekintés )

Szólj hozzá:

BlingBling
 
2017. 05. 13. 12:50  
Attól még nem kell túlreagálni : ) Az elnagyzolt körítés nélkül is a tudtára lehet adni. Nem kötekedésből mondom, csak engem meg az ilyen kritikát bosszantanak xD Mint téged a pontok.

Mincsi2002
 
2017. 05. 13. 12:28  
Köszönöm mindenkinek.
ganzi: neked is, hogy felhívtad erre a figyelmem, legközelebb jobban odafigyelek.

gazni 2017. 05. 13. 12:20  
Nos... Lehet, hogy hibázni emberi dolog. De én képes vagyok fennakadni minden apróságon. Ezt általában visszatartom, de, ha kötőjel előtt pont van... Akkor úgy érzem magam, mint egy klausztrofóbiás négy fal közé zárva, egy négyzetméteren. Persze plafonnal együtt. Egyszerűen kiakaszt. Mindennél jobban. Emiatt nyugodtan le lehet szedni a fejem, akár kétszer is, de ez nekem fontos.

t.fanni 2017. 05. 13. 9:49  
blingbling eggyet értek
nekem tetszik,legyen folytatása,szerintem

BlingBling
 
2017. 05. 12. 21:27  
Most miért kell ennyire felkapni a vizet azon, ha valaki hibázik? Emberek vagyunk, és természetünkből adódóan hibázunk, nem mindenkinek mehet minden elsőre - sőt, gyakran még sokadik próbálkozásra sem C: Egyébként a felszólal helyes ;3

gazni 2017. 05. 12. 21:14  
Nagyon rövid és gyors, valamint “-Oké, én benne vagyok. – szólalt fel végül a raszta Dani „ ... Én, én... Nem. Csak fáj. Fizikai fájdalmat okoz. Oda nem kell PONT! Vagyis:
- Oké, én benne vagyok - szólalt (fel? nem inkább meg?) meg végül a raszta Dani... És rengeteg helyre tettél még pontot. Olyan helyekre, ahova nem kell!!!! Huh... *magát nyugtatgatja, mert felidegesítették, így este*

BlingBling
 
2017. 05. 12. 21:13  
Hm, érdekes indítás, leginkább az első bekezdés fogott meg az elején : D Hogy mi lesz ebből, nagyon érdekel *-* Úgyhogy várom a folytatást :3


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat