Újság >> Gyerekszáj

(ellenőrizte: Rex Cryptae)

Balszi
Megosztás: f

Balszi

Ma van. Hogy mi? A születésem napja. Ez nem fontos!Más azt gondolná, hogy ennél nincs fontosabb nap. Én ezzel vitatkoznék! Meg is tudhatjátok, mért. Egy kis helyen fekszek valószínűleg a semmi közepén. Nem látok, vagy hallok semmit. A szememet még ki sem tudom nyitni. Az egyik pillanatban még az anyukám meleg bundáját érzem, a másikban pedig valaki erőszakosan elvesz tőle. Egy hangos izébe betesz, és huss! Kirak ide!
- Hol vagy? visítottam, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon. Éreztem. Ez lenne a szomorúság? Csak én érzem, vagy a testvéreim is, akik most nem lehetnek velem? Mért csak engem vittek el? Annyi kérdésem van, de nincs ki megválaszolja.
- Hát senki sincs itt? - kiabáltam. Ismerős hang hallatszott. Madarak! - Hahó! - szóltam oda nekik, de ők nem figyeltek rám. - Miu, miu! - nyávogtam. Erre már lehet, hogy felfigyeltek. Szárnycsapásokat hallottam. Idejönnek! Vagy csak elrepülnek felettem...
- Jaj de cuki! - kiáltott fel a lány, akinek felnőttes hangja volt.
- Manami! - Ő egy fekete macska! - suttogta.
- Szikra, drágám! - Tedd már félre a félelmedet, és nézd meg! - mutatott rám, azaz valószínűleg nagyon figyeltek engem.
- Hát jó, de te vállalod érte a felelősséget!
A hátukra ültettek, és felvittek engem a fészekhez. Szikra egy gilisztát akart nekem adni, majd meg is szólalt:
- Edd csak meg! - Drágám, elromlott a gyerek! - morogta az új apám.
- Ő nem eszik ilyesmit! - Tejet kell neki adni! - magyarázta Manami.
- Így éhen hal! - jelentette ki.
Mi?! Meg fogok halni? Ennyi volt az élet? Ez így nem lesz jó, nagyon nem okés! Csukott szemmel nem látom a halált!
- Be kell vinnünk a városba! - Ott majd gondját viselik!
- Ki fogadna be egy ilyet? - csodálkozott Szikra.
- Hidd el, drágám, vannak még jó emberek! - magyarázta magabiztosan Manami, és felvett engem a hátára. - Segíts!
Ő is idejött hozzám, és hármasban indultunk el a városba. Olyan jó lenne, ha láthatnám a kilátást. Így nem könnyű az élet. Pedig anya azt ígérte, hogy boldog leszek....de nem vagyok az! Csöppet sem! Csak annyi jó az egészben, hogy legalább kaptam új családot.
- Mikor látok majd? - kérdeztem szomorúan.
- Pár hét. - válaszolta Szikra.
Nem sokáig kellett tűrnöm ez, mert nemsokára leszállnak, legalábbis a motyogásukból ennyit hallottam.
- Nyitva van az ablak! - Nézd, kiscicák! - vették észre a madarak. Odavittek a dobozhoz, ahol pici cicusok hangja keltette fel a figyelmemet.
- Egy hónap, és eljövünk érted! - szóltak hozzám, és megsimogattak. Szárnycsapásokat hallottam pár pillanatra, majd megszűnt. Nem mondanám, hogy csend volt, de ők már nem voltak itt velem. Úgy éreztem, mintha évek óta ismerném a madarakat, és most fáj, hogy itt hagytak, még ha rövid időre is.

( 51 megtekintés )

Szólj hozzá:

Liza57 2017. 07. 19. 13:48  
Tetszik nagyon jó lett.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat