Újság >> „Cicám emlékére“

(ellenőrizte: Foltimoki)

cirmos emlékére
Megosztás: f

cirmos emlékére

Tisztán emlékszem amikor még ide került. Őszi nap volt. Kb. 6 éves voltam, ő meg 1 hónapos. Nagyon játékos volt. Mindig volt vele valami baj, azért mindjárt jobban lett. Vele nőttem fel. Amikor én először mentem suliba, akkor utánam akart jönni. Nagyon ari volt. Egyszer be is vittem az iskolába. A kis vörös szőrű cicusom mindenkivel összebarátkozott. A tanároknak nem tetszett de ez engem nem érdekelt. Mikor haza értem akkor már otthon volt a mérges szüleimmel együtt. De amikor büntetést kaptam, akkor ő ott volt velem. Pár hónappal később nyári szünetben pedig megsétáltattam. Vicces volt, de mivel neki nem tetszett ezért abba hagytam mert imádtam. De karácsonyra kaptam egy kutyát. Nagyon elhanygoltam, mikor az a kutya megharapott akkor kezdtem vele újra összebarátkozni. Sikerült. Pár év múlva  mikor már 10 lehettem arra lettem figyelmes hohy nagyon nyávog meg rosszul érzi magát. Elvittük az állatorvoshoz. Azt mondta hogy ezzel a betegséggel már kicsi kora óta él. Azért voltak a fájdalmai. Azt mondta meg kell műteni, mert ha nem akkor ez a cica nem lesz hosszú életű. A következő 2-3 óra nagyon idegesen telt. Mikor kihozták mert azt mondta megnézhetem. Akkor nagyon megörültem mikor megláttam.
- Óvatosan bánjatok vele, mert még most lett műtve úgy hogy bennt kell tartanunk. Egy nap csak egyszer van látogatás akkor is csak fél óra- mondta.
2 hét múltán már ki is engedték. Szomorú voltam, de boldog lettem amikor oda feküdt mellém. 12 évesen már egészen jól volt. Karácsonykor kimentünk havazni egy kicsit. Bontottam ki az ajándékokat másnap reggel, és neki adtam egy kis dobozt. Látszott hogy örült neki mert körbe ugrálta, utána pedig a körmével ki bírta bontani. Egy gyönyörű tálka volt a dobozban. Abból kapott enni. De mikor egyik délután arra figyeltem fel,hogy a macska megint nagyon rosszul van. Bevittük az orvoshoz.
- Nem akarom a kislány jelenlétében ezt kimondani. De ha ragaszkodsz hozzá elmondom.
- Igen!- vágtam rá
- A cicájukat el kell altatni. Sajnálom
Elkezdtem sírni. Nem értettem mi a baja. Azt mondta hogy valami ritka betegsége van amit már tudtak az orvosok. De nem akarták elmondani mert nem lehetett volna megműteni. Ezért elaltatták. De az emléke még most is él. Szóval 6 éves cicám távozott a világból, de nem szomorkosom mert tudom hogy vár. És majd együtt indulunk el.
A helyesírásom most nem nagyon érdekel.

( 149 megtekintés )

Szólj hozzá:

IdaStella 2017. 05. 29. 17:57  
Értem.

cukicica2 2017. 05. 29. 14:06  
Szegény.Részvétem!!

  - megszűnt felhasználó - 2017. 05. 27. 14:30  
Ki lett neki alakítva egy ilyen kis rész ami tele van virággal. Meg van ilyen mini koporsó amiben benne van. Mindennap kap virágo és pár könnycseppet.

IdaStella 2017. 05. 27. 12:28  
Szegény.Nagyon sajnálom.Részvétem!Bisztos vagyok benne,hogy a mennyben találkoztok.De mit csináltatok a testével?

Lexicica 2017. 05. 23. 16:41  
Értem. Kár, hogy ő elkapta.

roxika1 2017. 05. 22. 17:15  
Sajnálom. De a neveket és a címet nagybetűvel írjuk.

  - megszűnt felhasználó - 2017. 05. 20. 20:41  
Leukózis?

  - megszűnt felhasználó - 2017. 05. 20. 7:12  
Pontosan nem. Egy olyan betegség féléje volt ami a macskáknál nagyon ritkán jelentkezik. Ennyit tudok.

Lexicica 2017. 05. 18. 19:14  
Részvétem. Nagyon aranyos lehetett. Tudod pontosan, hogy milyen betegsége volt? Ha így van elmondod?

Pinghorizon
 
2017. 05. 06. 15:21  
Részvét. M. E.

  - megszűnt felhasználó - 2017. 05. 06. 8:17  
Nagyon sajnálom, részvétem.

Molly24 2017. 05. 05. 19:01  
Részvétem!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat