Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Foltimoki)

Az én történetem ~ 3. rész
Megosztás: f

Az én történetem ~ 3. rész

- Jaj, a kicsi Oliva bogyó megjelent az ajtóba? - gúnyolódott a barátnőm, mert tudta, hogy utálom, ha "oliva bogyónak" neveznek.
Hirtelen úgy éreztem, hogy minden ellenem fordul. Az arcomra halvány pír szökött, de nem a boldogságtól, Ugyan, mitől is lehetnék én most örömmel teli? Az a kis pír a fejemen az irtózatosan nagy haragomat fejezte ki.
- Hogy mersz így hívni? - nagyon dühbe gurultam. Csak akkor beszélek így a barátaimmal, ha már átlépték a határt rendesen, de Janka már három határt is átlépett ma.
- Na, idefigyelj! - kezdtem - Ha még egyszer olivának nevezel, esküszöm az életemre, hogy megyek a tanárhoz.
Erre a mondatomra Janka és Szonja is meghátrált. Ekkor lenéztem a kezemen lévő karórára és 14:08-at mutatott. Jankának és Szonjának nem szóltam. “Minek szólni kettő tökkelütöttnek? „ - nevettem magamban, miközben kinyitottam az osztályterem ajtaját.
- Hol voltál Olívia? - vont kérdőre a napközis tanárom.
- Én, csak... - mentegetőztem volna, bár bevallom semmi értelmét nem láttam, az előttem álló felnőttel szemben.
- Nem kérek magyarázatot! Ülj a helyedre! - parancsolta - És hol lóg Janka? Ó, Szonját már nem is kérdezem. Ő mindig késik.
Ami őt illeti, tényleg mindig késik. Minden egyes óráról késik legalább 5-10 percet. Még egy 10 másodpercig ott álltam az ajtóba, megilletődötten, aztán a helyemhez ballagtam. Elővettem a matekot és éppen írni kezdtem volna, amikor nevetve lépett be az ajtón a két újdonsült barátnő.
- Ti meg mi a csudán nevettek? - kezdte megint a napközis - Több késést nem fogadok el Szonja, tőled! No, meg Jankától sem! Kezdjétek a házi feladatot! - fejezte be végül.
Az egész osztály síri csöndben figyelt, aztán pár pillanat múlva, szinte mindenki egyszerre bukott a könyvébe. Én nem. Én Jankát néztem, ahogyan a házit veszi elő és ahogyan kiveszi a tolltartójából az egyik ceruzáját, s kezd írni. A feladatok elvégzése után, az uzsonna következett. Mindenki kivett egy kisebb kenyeret és falatozni kezdett. Miután mindenki elfogyasztotta az adagot, kezdődött az unalmas hangos olvasás. Minden egyes tanuló nyögve készítette elő a könyvet. Háromszor elolvastuk, aztán a fél osztály hazament. A többiek is bepakoltak a táskájukba, köztük én is. Elővettem egy írólapot és elkezdtem jegyzetelni a volt barátnőmnek. Kezemben a papír, úgy mentem oda hozzá.
- Janka, én sajnálom. Ki szeretnék békülni - mondtam sajnálva. Ámbátor még mindig nagyon rosszul éreztem magam amiatt, hogy kicsúfolt.
- Csak ki szerettél volna! - kezdte gúnyosabb arckifejezéssel.
- Jól van! Pedig írtam is neked valamit, csak békültél volna velem ki! - mormogtam az orrom alatt, óriási méreggel.
Majd odamentem a kukához és összegyűrtem, majd kidobtam. Pár perc múlva Janka odament a szemeteshez és elkezdte nézegetni benne, hogy hol lehet az az üzenet, amit írtam? Meg is találta hamarosan. Abban pedig ez állt:...

De az üzenetem csak a következő részben fog kiderülni! Addig is további kellemes játszást a CicaNeveldén!<3

( 96 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2017. 03. 18. 19:04  
Jó a történet, meg azok a kifejezések, hogy pl: ámbátor az se rossz.
"Esküszöm az életemre, hogy megyek a tanárhoz" nem rossz, de lehetne valami nagyobb következménye is.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat