Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Rex Cryptae)

Albus P. Potter a Roxfortban
Megosztás: f

Albus P. Potter a Roxfortban

Albus Perselus Potter nagyot ásított, miközben átlépte emeleti hálószobája küszöbét. Kezében egy sárgás pergamenből készült borítékot tartott, melynek hátoldalán nagy, piros viaszpecsét akadályozta meg, hogy a boríték tartalma a földre hulljon. A fiú fekete haja kócosan meredezett, zöld szeméből tökéletesen ki lehetett olvasni, hogy nem sokat aludt aznap éjjel. Lebotorkált a lépcsőn, ahol a család többi tagja már javában reggelizett.
  Egy Albusnál pár évvel idősebbnek tűnő fiú épp a balján ülő húgát piszkálta. Lily durcásan elfordult tőle, sütött róla, hogy legszívesebben pofon vágná a bátyját. James nevetett, de amikor pillantása találkozott az anyjáéval, jobbnak látta csendben folytatni az evést. Ginny Weasley általában szavak nélkül is tudott hatni a gyerekeire, ami James esetében egyáltalán nem volt hátrány: a fiú nagy mókamester volt, és mesterien értett a testvérei piszkálásához.
  Ginny mellett egy ébenfekete hajú, szemüveges férfi ült, kezében a Reggeli Próféta aktuális számával. Elmélyülve olvasgatta az újságot, melynek címlapjáról egy magas, öltönyös varázsló mosolygott az asztallapra, miközben minden irányból körülvették a riporterek, mikrofonokat tartva elé. Új vezetőt kapott a Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztálya a Mágiaügyi Minisztériumban, hirdette a szalagcím. Miközben a zöld szempár a betűkre tapadt, láthatóvá vált a férfi homlokán a jellegzetes, villám alakú sebhely.
  Harry Potter ekkor felnézett az újságból.
- Jó reggelt – köszönt halkan Albus, és lehuppant a James melletti üres székre.
- Megint nem aludtál a levél miatt, ugye? – kezdte rá azonnal vigyorogva James.
  Az utóbbi időben folyton azzal piszkálta az öccsét, hogy valószínűleg ő soha nem tanulhat majd a Roxfortban, mivel kvibli. Albus, bár nem mutatta, tényleg megijedt egy kicsit, így azóta minden éjjel lelopózott, hogy megnézze, megjött-e már a levele. Ma hajnalban végre sikerrel járt.
- Tévedsz – jelentette ki büszkén, ugyanakkor meg is könnyebbült, hiszen most már biztosan varázsló. Felmutatta a borítékot, amit attól a pillanattól fogva, hogy először megpillantotta, a kezében szorongatott. – Ma reggel megérkezett a levelem.
  James először mintha meghökkent volna, majd bosszúság suhant át az arcán. Elfordult Albustól, és szótlanul folytatta az evést.
- Ennek mindannyian nagyon örülünk, drágám – mosolygott Albusra Ginny, szándékosan megnyomva a második szót. James felmordult, de jobbnak látta, ha nem tesz semmiféle rosszindulatú megjegyzést az öccsére.
- Akkor azt hiszem, a héten meg is kell ejtenünk a szokásos bevásárlási körutat az Abszol úton – kacsintott a fiára Harry. – Úgyis Jamesnek is meg kell venni a könyveit, és ha jól emlékszem, mintha azt emlegetted volna, hogy kinőtted a talárodat.
  A hétvégén valóban ellátogattak az Abszol útra. Albus nem egyszer járt már itt, mégis mindig megcsodálta a színes üzletek forgatagát. Jobb és bal oldalon is megannyi bolt hirdette nagy, színes plakátokkal és megvilágítással a termékeit. Rengeteg ember sétálgatott a bevásárlóutcában, a legtöbben közülük családostól. Nyilván mások is ezt az időpontot választották a roxforti könyvek és felszerelések beszerzésére.
- James, ti menjetek el Albussal Madam Malkinhoz – indítványozta Harry -, mi hárman pedig megvesszük a könyveket. Itt találkozunk.
  A fiúk sebesen elindultak a talárszabászat felé.
- Kár, hogy nem kaphatok új dísztalárt. Szerettem volna, ha anya rávarrja Griffendél címerét – szólt csüggedten James, miközben kikerültek egy csapat járókelőt, akik az út közepén beszélgettek egy látszólag nagyon vicces dologról. A fiú szája hirtelen széles vigyorra húzódott.
- De persze, az olyanok, mint te, mármint akik még csak elsőévesek lesznek, nem kérhetnek ilyet az anyjuktól, mivel fogalmuk sincs, hogy melyik házba fognak kerülni – mondta Albusnak. – Még az is megeshet, hogy mardekáros leszel.
- Nem leszek mardekáros! – csattant fel Albus.
- Nem tudhatod előre – vigyorgott James. – Különben szerintem az a te házad, mert ott mindenki káros. Érted! Mar-de-káros! – felnevetett.
- Tudod, hogy apa nem szereti, ha ilyeneket mondasz a házakról!
- Ugyan már, ez csak vicc! Egyébként pedig ilyen korában ő is utálta a Mardekárt. – James benyitott a talárszabászat ajtaján.
  Odabent végre elhalkult az Abszol út általános, de mégis nagyon hangos zaja, amit a járókelők okoztak. A hűvös levegő arcon csapta a fiúkat, amint beléptek az üzletbe.
  Madam Malkin éppen egy másik fiú karját mérte le az ezüstös mérőszalagjával, és tűzte meg a talár ujját. Amikor észrevette Jamest és Albust, kedvesen rájuk mosolygott.
- Áh, Mr. Potter urak! Jöjjenek csak beljebb! – invitálta őket, miközben az egyik sarokból előhúzott két zsámolyt.
  A fiúk felálltak rájuk, két másik boszorkány pedig rájuk adott egy-egy talárt, majd elővették az ugyanolyan ezüstös mérőszalagjukat, mint milyen Madam Malkinnak is volt, és elkezdték méregetni az ifjú varázslókat. Albus egy ízben kénytelen volt rászólni a boszorkányra, hogy véletlenül belebökte a tűt a bal kezébe, mire James olyan heves hahotázásba kezdett, hogy majdnem belé is szúrtak egy tűt.
  Fél órával később összefutottak a család többi tagjával, akik megvették a könyveket a Czikornyai és Patzában, illetve Albusnak az ónüstöt, a teleszkópot és a rézmérleget. Ezután elmentek az Uklopsz Bagolyszalonba, ahol James egy jó adag bagolyeledelt vásárolt, Albus pedig egy kalitkával a kezében lépett ki az üzletből, melyben egy gyönyörű hóbagoly csücsült.
- Már csak a varázspálca hiányzik – állapította meg Harry. – Ollivanderhez fogunk menni.
- Most komolyan? Amilyen öreg az a vénember, szerintem már rég meg kellett volna halnia. Dumbledore korának körülbelül a négyszeresét élte már le…
- James! – pirított rá Ginny. – Nem szép dolog ilyet mondani Ollivanderről! Elvégre a te pálcád is tőle van.
  A varázspálca üzlet szűk volt és sötét, szinte már nyomasztó hangulatú. A polcokon megannyi hosszúkás doboz sorakozott, bennük pedig izgatott varázspálcák várták még izgatottabb gazdáikat. Valahol hátul megszólalt egy kis csengő a boltban, pár másodperc múlva pedig egy idős, ősz hajú férfi lépett elő a polcok mögül.
- Áh, Potterék! Micsoda öröm így együtt látni a családot! – rázott kezet a hozzá legközelebb álló Albussal. – Szóval, idén már Albus Potter úr is roxfortos lesz? Nos, ez esetben mindenképpen szüksége lesz egy pálcára. Nézzük csak… melyik kezébe fogja a varázspálcát?
- Jobbkezes vagyok – felelte Albus tétován.
- Akkor emelje fel a jobb karját, kérem – folytatta Ollivander, miközben előhúzta a mérőszalagját. Miután lemérte a fiút, a pálcákhoz fordult. – Mahagóni, tíz hüvelyk, egyszarvúszőrrel… próbálja ki!
  Albus suhintott egyet a varázspálcával, de Ollivander kikapta a kezéből.
- Nem, ez nem lesz jó. Nézzük meg inkább ezt: fűzfa, kilenc hüvelyk, sárkányszívizomhúrral.
  Albus a kezébe vette és meglengette, de a boltos máris a harmadik pálcát nyújtotta neki. A fiú kipróbálta azt is, meg a negyediket, meg az ötödiket is.
- Hmm… talán majd ez… bodzafa-egyszarvúszőr kombináció, tizenegy hüvelyk… kellemesen rugalmas. Próbálja ki!
  Albus suhintott egyet vele, és egyszerre melegséget érzett az ujjain. A pálca végéből zöld és ezüst szikrák pattantak ki, és táncolták körbe az üzletet. Ollivander úr felkiáltott.
- Bravó, bravó! Nagyszerű, milyen tökéletes páros!
  Kivette Albus kezéből a pálcát, visszatette a dobozába, és gondosan becsomagolta.
  Harry és Ginny rámosolyogtak a fiukra, aki visszavigyorgott rájuk. Most érezte csak igazán, hogy belőle is varázsló lett.

( 177 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2017. 01. 10. 17:36  
Klassz!

Misaki *w*
 
2016. 10. 28. 15:40  
Igen, az eredeti könyvben azért voltak ezek a jelenetek izgalmasak, mert még sosem láttuk őket. Itt is azt várjuk, hogy újdonság legyen.

Dragfly 2016. 10. 27. 19:30  
Igen-igen, az a nagy probléma vele, hogy itt Albus ugyanazokon a dolgokon megy át, amin Harry átment a könyvben, és az olvasók ezt nem nagyon szeretik. Próbáld meg azokat a jeleneteket, amik nem viszik előre a cselekményt, vagy nem tudunk meg belőlük valamit, vagy nem karakterkidolgozós jelenetek, egyszerűen kihagyni, azok a jelenetek gyakran csak hátráltatják-hígítják a történetet. Ha nem másolod pontról-pontra az eredetit (amit mondtad is, hogy nem akarsz csinálni, és jól teszed (: ), akkor ez fog valamennyit segíteni. Egyébként nagyon örülnék, ha folytatnád, HP-fan vagyok én is (:

  - megszűnt felhasználó - 2016. 10. 27. 15:44  
Jó, persze, természetesen nem ugyanolyanra tervezem az egész történetet, mint az "eredeti" HP-t. Legközelebb majd próbálok több "saját stílust" is belevinni.
Köszönöm a tippeket! (:

Speedpaintwolf
 
2016. 10. 27. 15:02  
Diadal, ha ezt így folytatod, akkor az egész történet túlságosan is egyforma lenne. Ez nem jó dolog mindig.

  - megszűnt felhasználó - 2016. 10. 27. 14:43  
Igazából egy kicsit próbálom úgy írni, mintha tényleg egy HP kötet lenne, hogy jobban "belepasszoljon" a varázsvilágba. (:

Misaki *w*
 
2016. 10. 27. 10:44  
Még mindig jó, olvastatja  magát.
De még mindig olyan, mintha a Harry Pottert olvasnám. 


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat