Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: دُنْيا)

Cicaneveldei élet
Megosztás: f

Cicaneveldei élet

  Gondoltuk, hogy amíg a többi lány és fiú is megérkezik, megkeressük Ladyt. Micó tányérját fullra töltöttem vízzel és junior konzrvvel. Tina is így tett, megtömte Stella és Victor tányérját csirkés húskonzervvel és friss vízzel. Megsimogattam Micó szürke fejecskéjét, aki éppen aludni tért, úgy ahogy a török angórák is.
- Mégis hol fogjuk keresni Ladyt? - csapta be mérgesen a hármas tömházlakás ajtaját Tina.
- Az iskolában, a plázában, a menhelyen, és ha nem találjuk, akkor az erdőben!- indítványoztam.
- Ott hideg van! - nyafogott a tizennyolc éves lány.
- Szereted Ladyt? - néztem mélyen a szemébe, miközben megmarkoltam a vállát. Igazán filmbeillő pillanat volt, úgy néztem a szobatársnőmet, mintha fel akarnám nyársalni. A hatást csak fokozta, hogy Tina nyelt egy nagyot, majd ijedten ragyogó szemével rámnézett és halkan bólintott. Kinyitottam a súlyos vasajtót és kihúztam rajta újdonsült szobatársnőmet.
  Az iskola felé vettük az irányt, ahol rengeteg ajtó tárult elénk. Természetesen Tina már úgy ismerte az iskolát, mint a tenyerét, de nekem egy teljesen idegen hely volt. Rengeteg terem volt: nagyterem, állatorvos-képző terem, macskakozmetikus-képző terem, macskagondozás-tan terem, macskaismeret terem, és ez csak néhány terem azokból amiket láttunk. Benéztünk mindenhova, a legtöbb teremben nagy tisztaság volt, ragyogott a padló, csillogott az ablak. Török angórát sehol nem találtunk, illetve, hogy sehol nem, az túlzás, ugyanis a macskaismeret teremben volt egy török angórás kép, a falra felakasztva. Lady híján elindultunk a pláza felé, ami számításunk szerint két kilométerre  volt a plázától, de természetesen ez csak a mi gondolatunk, és mi két elég lusta tinilány vagyunk, szóval az is lehet, hogy pár méter volt.
  A plázában először nagy bután keresgéltünk a polcok közt, földre hajítottuk a konzerveket, tápokat, jutalomfalatokat. Aztán megerőltettük az agyunkat és rájöttünk, ha ez egy pláza, biztosan van valahol egy kamera is, azon pedig be tudjuk azonosítani Ladyt. Kamera van, csak azt nem tudjuk, hogy hol, így hát kutatni kezdtünk, és végül megtaláltuk, de sajnos ez Ladyre nem mondható. Tina, aki egyébként ért az ilyen kütyükhez, kikapcsolta a kamerát és mentünk a menhely felé. Nah, az már közelebb volt.
  Odaérve nagyon sok macskát pillantottuk meg. Tina elmesélte, hogy sokan, akik abbahagyják itteni tanulmányaikat, a macskájukat csak átpasszolják a menhelynek, s ezzel minden próblém megoldva, jobbik esetben hazavisznek egy macskát és azt továbbra is nevelik.
- Hát ez szörnyű! Eklképzelhető, hogy Lady elszökött, és azt hitték, hogy kóbormacska, és bezárták. Apropó macskatartás, maximum hány macskád lehet? - mondtam.
- Tizenegy, de én nem merek annyit vállalni, nekem bőven elég három cicus! - kaptam a feleletet Tinától, miközben elindultunk a ketreclabirintusban, remélve, hogy megtaláljuk ott Ladyt. Egy ketrec mögött szürke cica volt, olyan mint Micó, csak jóval csapzottabb, mellette egy kis egyiptomi mau és egy abesszin.
- Mindig lehet örökbe fogadni innen? Mert én ezt a kis egyiptomi maut szívesen örökbe fogadnám!
- Mindig - kaptam a rövid választ.
Láttunk fiatal cicát, idős cicát, minden színben, mindenféle mintával, de Lady nem a menhelyen volt. Egyszer megkockáztattuk, ugyanis volt egy török angóra, de Tina szerint Lady hallgat a nevére, ennek meg hiába kiabáltuk, hogy Lady, csak bámult, nagy, kék szemeivel. Kifelé jövet megállított minket egy fiatal hölgy.
- Sikerült választani? - kérdezte.
- Ó, csak Laurával Lady cicámat kerestük, de nincs itt! - mondta Tina.
- Igazán sajnálom! - mondta őszintén a hölgy.
  Mikor kiértünk a menhelyről, ösztönösen belekaroltam Tinába, és kicsit ravasz szemekkel néztem rá:
- Nos, irány az erdő!
- Jó, jó! - duzzogott Tina.
Mint már mondtam, az iskola ezüstfenyő-erdők ölelésében pihent. Irányunkat ezen erdő felé vettük. Közben már igen megéheztünk, hiszen dél körül járt az idő. Gondolatom csak azon járt, hogy a szakácsnő biztosan valami ízletes ebédet dobott össze. Már meg akartunk fordulni, mikor az erdőbő nyávogást hallottunk.
- Ladyyyyyyyy! - ragyogtak fel Tina szemei.

Bocsánat, ha túl rövid lett, de szándékosan írtam ilyenre. A következő részben kezdődnek a kalandok, valamint egy fordulat is.

( 304 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2017. 03. 14. 22:08  
Folytasd mert nagyon jó

Vörcsy
 
2016. 08. 22. 10:19  
Jó lett, folytasd!

  - megszűnt felhasználó - 2016. 08. 21. 17:19  
Nagyon tetszik folytasd!
Szeretem ezt a sorozatot!
Csak egy kicsit nekem fura volt hogy a konzerveket csak úgy ledobálták azoknak nem lesz semmi bajuk?


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat