Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Łaura)

Egy lány élete
Megosztás: f

Egy lány élete

Nos, ez a rész csak azért jött létre, mert egy ember kivételével mindenki sajnálta, hogy nincs több rész. Meg hát én is így terveztem, hogy még jövök egy meglepetéssel, de akik olvasták a Wiskey kalandjait, és a mostani Whist is, azoknak nem újdonság. De több már valószínűleg nem lesz. Úgyhogy utolsó - és tényleg utolsó - rész alkalmából, kérem az összes olvasómat, dobjon egy hozzászólást.

Kiléptem az ajtón, nyomomban a szüleim. Aztán a nagymamám és nagypapám. Lerobogtam a lépcsőn. Az aljában azonban megtorpantam. Mi? A kukánál apró kutyus szaglászott. Dalmata, fajtatiszta. Éppen úgy, mint két éve Pöttyös – csak ő képzeletbeli. A kölyöknek nem volt nyakörve. Ez azt jelentené…? Aranyos volt.
- Jézusom! Luca, hozd ide! – szólt anyukám.
Lépkedni kezdtem az állat felé. Ő felkapta a fejét, amint egy méterre voltam tőle. Hátraugrott. Nem értette, ki vagyok én, mit keresek ott.
- Cssss! Semmi baj, kicsike… – suttogtam gyengéden, és még egyet léptem felé.
Az állat bizonytalan dalmata-mosolyt vetett rám, és egy egészen picit, a farkát is csóválta. Én is rávigyorogtam, majd kinyújtottam kezeimet felé. Ő közelebb jött, és óvatosan megszaglászta az ujjaimat. Meg is nyalta őket. Boldog lihegésbe kezdett. Én egyre közelebb kerültem hozzá, a végén pedig megsimogattam. Vakkantott. Felemeltem, magamhoz szorítottam. Vígan felszusszant. Odavittem anyához, aki ujjával megsimogatta.
- Befogadhatnánk, Luca – nézett rám.
Meg sem bírtam szólalni. Hogy őt? Ezt a gyönyörűséget, aki pont olyan, Pötty’? Hát persze!
- Tudom, mit akarsz mondani. Nos, te kutyád, te is nevezd el! – mosolygott.
- Pöttyi – suttogtam halkan.
És pont olyan volt, mint a képzeletbeli kutyám – Képzeletbeli Pöttyi.

2 évvel később

Felébredtem. Rájöttem, hogy a kutyám nincs ott, de a képzeletjátékomból tudtam, hogy a konyhában vár. El is felejtettem, ami ma fog történni. Az ajtóm mögül egy kicsi cicafej kandikált ki.
- Whiskas! – kiáltottam, mire a cica boldogan az ágyamra ugrott.
Anya megengedte, hogy megtartsam, és ezzel legszebb álmom teljesült.

( 328 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2015. 08. 19. 22:50  
I'm english!

  - megszűnt felhasználó - 2015. 08. 19. 22:48  
it's very good!

  - megszűnt felhasználó - 2015. 03. 16. 7:22  
Köszönöm!

  - megszűnt felhasználó - 2015. 03. 15. 12:47  
Jó lett.

  - megszűnt felhasználó - 2015. 03. 15. 12:03  
Ezzel én is így vagyok *szipog*

Karina2003107
 
2015. 03. 15. 12:01  
Kár, hogy vége. Bár semmi sem tart örökké.

  - megszűnt felhasználó - 2015. 03. 15. 11:44  
Köszönöm!

Hugcsók 2015. 03. 15. 11:42  
Én is sajnálom, hogy vége lett! Nagyon szerettem ezt a sorozatot.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat