Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Lumy)

Egy lány élete
Megosztás: f

Egy lány élete

Fájó torokkal ébredtem. Pötyi nem volt ott. Most azt kívántam, bár mellém bújhatna az a levegőkutya. De hiába erőlködtem, hogy odaképzeljem Pötyit – az nem ment. Lehet, hogy elképzeltem, és valahol itt van az ágyam alatt? Lekukkantottam, de ott csak a titkos csokoládékészletem volt. Hová lett Pötyi? Halkan hívogattam. Bár nem volt igazi, tudtam, hogy erre előjön. Fütyültem is egyet, de semmilyen kiskutya nem rohant felém, boldogan lobogó fülekkel. Sóhajtottam. Akkor halk csoszogást hallottam. Kicsit más volt, mint Pötyié, olyan, mintha puhább tappancsokon közeledett volna. De hogy képzeletbeli volt, az biztos. A szobámba akkor egy kis bajusz tolakodott be. Majd egy fekete orr. Aztán két barna szem, egy fej, és két aranyosan égnek meredő fül. Szürke-cirmos kiscica nézett rám. Egyből tudtam mi lesz a neve: Whiskas! Mint annak a macskának a TV reklámban! Kinyújtottam felé a kezem, mire odajött hozzám, és udvariasan megszimatolta. Olyan élethű volt, mint a képzeletbeli kutyám! És a legdurvább az, hogy már a képzeletemben is váratlan fordulatok ütnek be. Ki hitte volna, hogy lesz egy képzeletbeli cicám? Felemeltem. Megsimogattam a selymes bundáját. Olyan élethű volt! Mintha a legpihe-puhább szőrpamacsot simogattam volna! Ledőltem, a súlytalan képzeletbeli cica pedig a nyakamhoz telepedett, és vígan dorombolt – hangosan, pedig csak én hallottam. Pár órát így feküdtünk. Aztán felkeltem. Most már igencsak érdekelne, hol rosszalkodik az a kutya! Kimentem a szobámból. A lépcső tetején megálltam. Csodás illatok áradtak odalentről! A kiscicára pillantottam, aki esedezve miákolt. Lerobogtunk a lépcsőn, bár ő kicsit nehezebben. Jaj, de izé vagyok! Nem igazi! A konyhában ott ült Pöttyös. Megkönnyebbültem. Még kivittem sétálni, bár fájt a torkom. Estére már csak suttogtam. A másnap izgalmas volt. Bárcsak újra átélhetném! Elindultunk az iskolába. Magamba burkolózva sétáltam, lehorgasztott fejjel, azon gondolkozva, hogyan bírok ki egy teljes iskolás napot. Akkor anyukám úgy döntött, orvoshoz visz ahelyett, hogy bemennék órára. Mivel maga is tanár, szólt Karcsi bácsinak, aki megértőn elengedte. Mivel nagypapa és mami ma szemészeten vannak, mert hétfői napon vagyunk, édesanyámnak otthon is kell majd maradnia. Taxiba ültünk, és elhajtottunk az orvoshoz. Figyeltem egy kütyüt a kocsis előtt. Az utcákat mutatta. Vadász utca. Ott van a jelmezkölcsönző! Nagy élvezettel fürkésztem. Megérzésem volt, hogy nagyon jó napom lesz. Megálltunk. Kiszálltam a járműből. Bementem az orvoshoz. Anya érdeklődött egy hölgynél, aki azt mondta, egy órát kell várnunk. Leült mellém, adott egy kis csomagot. Radírtelefonok. Nem mintha bármi kedvet éreztem volna hozzá, de mosolyogva megköszöntem. Egy rózsaszín telefonradírt és pár cukorkát rejtett. Betettem a táskámba. Hátradőltem, vártam az orvost. Negyed óra múlva megérkezett, de még sok időt eltöltött a papírok rendezgetésével. Azután egy kislány ment be az anyukájával. Kijöttek. Most ki következik? Tanácstalanul forgolódtunk, míg az orvos azt mondta végül:
- Akkor jöjjön az, aki elsőként jött.
Bementünk. Kicsit az utolsó „jött” helyére egy „érkezett” szót tettem volna. Én már csak ilyen vagyok, még az apukámra is rászólok, ha szót ismétel. Lassan bementünk. Szerdáig kell otthon maradnom. Rendben. Elsétáltunk a közeli boltba. Vettünk kakaós tejet, cukrot, mindent, ami szükség lehet.
- Nem kérsz valami süteményt? – kérdezte anya.
- Nincs pogácsa, úgyhogy nem – feleltem halkan.
- Biztosan van – simogatta a hátam – nézz körül alaposabban. Ott, ahol az a néni teszi ki a frisseket! – mutatott arra a sarokra.
- Hát jó – sóhajtottam.
Azonban pogácsa nem volt. Ahogy keresgéltem, a néni kedves, öreges hangon megkérdezte:
- Keresel valamit? Segíthetek?
- Nem köszönöm – suttogtam.
Kissé értetlenül bólintott. Biztosan nem értette, mit beszélek – mondtam magamban egy sóhajtás közben. Odasétáltam anyához, aki már a közelben nézegetett sajt után.
- Ó – nézett rám, amikor közöltem vele, hogy nincs pogácsa.
- És nem tudunk hozzá tésztát venni? – kérdeztem suttogva egy parányi reménnyel.
- Tényleg! Lucus, van otthon a fagyasztóban! Csináljunk otthon pogit? – nézett rám széles mosollyal.
- Igen, kérlek – mondtam halkan, de nem vigyorogtam.
Felsóhajtott, és a pénztárhoz siettünk. Ezek után a Sárberki Általános Iskola elé kért egy taxit. Egy csomó tanulóvezető hajtott csak el előttünk, amiről eszembe jutott a „Csupasz pisztoly” első része. Halványan elmosolyodtam. Megérkezett a taxi. Beszálltunk. Anya elmondta a címet, és hazamentünk. Otthon nekilátott pogácsát sütni, míg én felmentem a szobámba. Olyan idegen volt így, hogy még a nagyszülők sincsenek itthon. Bekapcsoltam a számítógépemet. Hahh. Még kellett neki tíz perc. Akkor már bekapcsolhattam az internetet is. Beírtam, hogy „online-filmek.cc”. Akkor rákerestem a „Csupasz pisztoly”-ra. Apa nagyon furcsa stílus, és egy csomó vicces filmet szokott mutatni, köztük ezt, ennek a kettő egész egy ketted részét, és a harminchárom egész egy harmadot is. Azon kívül a „Csupasz pisztoly az űrben”-t is. Örömmel néztem, de anya nem jött. Amikor a tanulóvezetős résznél tartottunk, lementem, hogy megnézzem, mit csinál ennyi ideig. A sütemény már a sütőben sült, de nem akart pirulni. Addig vártam, amíg végül finom pogácsákkal egy tányéron jött fel. Na meg egy kis cukorkával. Hálásan elvettem. Majd néztük a filmet. Még nem volt vége, amikor nagypapa és mami megérkezett. Később jött Bence is. Három nap elég egyhangúan telt el, amiről nem tehetek. Igen, csütörtökön is otthon maradtam.

( 269 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2015. 03. 01. 10:15  
Köszi!

Wiskey
 
2015. 02. 28. 18:42  
Folyti!

  - megszűnt felhasználó - 2015. 02. 28. 18:11  
Köszönöm! Mindig elfelejtem ezt a feliratot: -igaz történet alapján-
Az alapok ugyanis a valóságban épültek fel, és tényleg ez volt hétfőn. De senkit nem untatok.

  - megszűnt felhasználó - 2015. 02. 27. 17:18  
Jó lett!
5 pont


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat