Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Łaura)

Smiley, a világok mosolya 1. Rész
Megosztás: f

Smiley, a világok mosolya 1. Rész

Már megint összevesztem a szüleimmel. A veszekedés tárgya-mint mindig- a pályaválasztásom. Igen, abban a korban vagyok , amikor ezt el kell dönteni. A szüleim jogásznak akarnak engem tenni, de én állatorvos szeretnék lenni. Ezen, mindig kialakul egy kis parázs-vita. Tehát, nem értek ezzel egyet a szüleimmel. Most is megkellet hallgatom a szokásos előadást arról, hogy milyen sikeres a jogász pálya. Az elején -mint mindig- úgy tettem, mintha figyelnék, aztán mintha eltöprengnék a hallgatokon, azután mintha magamat képzelném a pályában, s végül, mint aki mindent értek arccal ültem. A szüleim bátorítóan rám mosolyogtak, mintha azt várnák, hogy kijelenteném, hogy jogász leszek. A mosoly láttán elgondolkoztam. Vajon ez őszínte mosoly? Vagy csak a szokásos "mond már ki azt, hogy jogász leszek!" Én a másodikra tippeltem.  És én bugyuta ezt hangosan ki is mondtam. Vagyis így fogalmaztam:
- Remek ez már megint a "makokd már ki azt, hogy jogász leszel!" vigyor, ami már természetes, és az igazi, szívből jövő mosoly már nincsen. Ehez gratulálni tudok!- mondtam ki hangosan a gondolat menetet. A szüleim arcáról elrünt a mosoly, és grimasz váltotta.
- Loressa, takarodj a szobádba!-  ordította rám anya. Egér hangon ezt elutánoztam, és mentem föl a szobámba. Anya még utánnam kiáltott valamit, de már nem értettem, mert becsaptam a szobaajtómat, és Kornt üvltettem maximum hangerőn. Anya, szegény biztos majd' megőrült a hörgésre, és még a rosszabb én is hörögtem együtt a magnóval. Közben táncoltam -ami az idétlen ugrálásomnak felel meg- és szétdobáltam a szobámban található össze tárgyat. Mikor lejárt a CD, éppen újat akartam berakni, amikor kopogtak. Visszatettem a CD-t a CD tartó kisdobozba, le dobtam a földre, s kinyitottam az ajtót. A két szülőm állt az ajtóban.  Beengettem őket, és elszőrnyűlve néztek szét az én birodalmamban, ami már hívatalosan is megkapta a "Disznó ól felső fokon" díjjat. Apu elkezdte magyarázni, hogy milyen veszélyes (?) a rendetlenség, és valamikor anyu is közbe szólt, hogy hallgathatnám hallkabban a zenét. Apa továbbra is mondta a prezentációját a "veszélyes rendetlenségről",amikor én fogtam magam, és mit nem törődve, hogy még apa beszél, elmentem az erdőbe. Mindig így megy ez már hat-hét hete minden nap. Össze veszünk a pályaválasztásomon, anya a szobámba küld, én utánozom anyu hagját egér hanggal, Kornt hallgatok, kuplerájt csinálok. Csak a szokásos, tényleg Szokásomhoz híven a kisfolyóhoz vettem az irányt, ami az én titkos helyem. Útközben azon gondolkoztam, hogy minden ilyen korú gyerek, amilyen én, így veszekszik nap, mint nap. Közben megcsodáltam az erdőt. A fű zöldellet, a virágok kisdrágakövekként csillogtak a nap beszűrődő fényén keresztül, a fák titokzatosan susogtak. Lassacskán a folyóhoz értem. Éreztem a hűsítő, tiszta vizét, a nádast, ahol kiskacsák szoktak elbújni, és a kedvencem: a véget nem érő szabadság. Ott mindent csinálhatok, úgy, hogy anya nem köti ki, hogy mit szabad, és mit nem. Már láttam a folyót. Megszaporázva lépteimet, pár perc múlva a parton voltam. Levettem a cipőmet, és a zoknimat, és beleugrottam a vízbe. Ahelyett, hogy a puha homokba érkeztem volna, tovább zuhantam a vízben. Csak zuhantam, zuhantam. Éreztem, hogy nem lesz elég a levegő, ahoz, hogy kiússzak. Ezért becsuktam a szemem, és hagytam, hogy hagy merüljön a testem, amikor csoda történt...




Ez lenne az első történetem. Remélem tetszett! Ha igen, jelezd kommentben! Bye!

( 286 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2015. 02. 23. 20:38  
Majd izgalmasabb lesz!

Lillacica5
 
2015. 02. 23. 19:45  
uncsi az egész

  - megszűnt felhasználó - 2015. 02. 23. 17:30  
Ok. Köszönöm!

  - megszűnt felhasználó - 2015. 02. 23. 13:46  
Alapvetően nem kezdődik rosszul, viszont nekem egy picit kusza. Csupán a veszekedésről van benne szó, a szereplőkről szinte semmit nem tudunk, még a nevüket sem. Van benne pár hiba, néhány igencsak bosszantó is, mint pl.:
le dobtam a földre ~ ha az igekötő az ige előtt áll, egybe írjuk őket!
mond már ki azt(...) ~ felszólító mód egyes szám második személyében a mondani mondd lesz
Szóismétlésekkel is megtarkítottad a történeted, amelyeket könnyen kiküszöbölhetsz egy szinonimaszótár segítségével.
Folytasd, de ügyelj oda azokra a dolgokra, amiket felsoroltam.

*egybeírjuk
Bocsi, itt én is elszúrtam


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat