Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Helgi)

Egy lány élete
Megosztás: f

Egy lány élete

Másnap Bence keltegetett.
- Mennyi az idő? – kérdeztem.
- Hat óra. Kelj föl, és menjünk! – húzott.
Együtt rohantunk. A házunk előtt elbúcsúzott tőlem, és ő is hazaszaladt. Belépkedtem a kapun, majd a bejárati ajtót vettem célba. Lassacskán és halkan léptem az előszobába. Levettem a kabátom és a pulóverem. Pötyi odaugrott mellém. Köszöntem neki, bár tudtam, hogy nem érti, és nem is létezik. Felosontunk a lépcsőn. Visszabújtunk az ágyba, és még aludtunk egy kicsit. Kilenc órakor felkeltem, óvatosan, hogy Pöttyös ne ébredjen fel. Már megint képzelődöm! Lerohantam a konyhába, hogy egyek valamit. Ezután számítógépeztem.

- Megjöttünk, Pötyi! – szálltam ki a Taxiból, és érdekes módon nem izgultam.
Eljött hát a Zrínyi is. Már nagyon vártam. Berohantam a nagy iskolába, a levegő-kutyával a nyomomban. Hamar megírtam a versenylapot, kitöltöttem a kódokat. Majd Pöttyössel a nyomomban kiviharzottam, és nagy büszkén mentem haza. Otthon aztán a lenyugtatással telt el a nap többi része.
Másnap korán keltem, mert apukámhoz kellett mennem. Felébresztettem a bátyámat.
- Anya már lent vár minket, Bence! – keltegettem.
A reggel nyolcórai napfény narancssárgásan borította a szobát, a madarak már kezdtek csicseregni. Az énekük úgy szólt, mint egy nem létező hangszeré. Csodálatosnak találtam, és egy pillanatra el is bambultam. Úgy is maradtam volna, ha a bátyám nem lök, meg egy ne bambulj már mondattal. Sóhajtottam, és lassan megindultam lefelé. A nappali széles ablakain ugyanúgy bevilágított a napfény, hogy minden szunnyadót felkeltsen. Megsimogattam Pöttyöst, majd beléptem a konyhába, hogy egyek valamit. Azonban kutyám nyöszörögni kezdett.
- Jól van, Pötty! Kapsz enni! – sétáltam ki a szobából, hogy megetessem a kutyámat.
Tényleg beteg vagyok! Képzeletbeli kutyát etetni? Jézusom… idegbeteg vagyok… Istenem, miért így áldottál meg engem? Miért vagyok más, mint a többiek? Miért? És még ezer kérdés… megfordultam, hogy visszamenjek pirítóst készíteni. De hiába küzdöttem a képzeletem ellen, Pötyi ott ugrabugrált. Én meg kerülgettem ki, és mindenki hülyének nézett. Sóhajtottam, majd levágtam magam a székre. Buta kutya… akkor megszólalt a csengő. Villámgyorsan magamba tömtem az utolsó falatot, és felöltöztem, hogy kimenjek Nagyegyházára apához. Most ő jött értünk.
Amikor végül hazaértünk, Pötyi várt engem. Megöleltem, bár senki nem értette, miért karolom át a levegőt. Majd felvittem a szobámba, és egy laktató vacsora után elaludtam.

Tájékoztatlak benneteket, hogy ez tíz részes történet lesz. Csak ennyit, remélem tetszett!

( 278 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2015. 02. 23. 15:22  
*nem akar minden egyes kommentre válaszolni)

Karina2003107
 
2015. 02. 23. 14:50  
* kissé elszomorodik*

  - megszűnt felhasználó - 2015. 02. 23. 14:14  
Hát, "megnyugtatlak": itt nem az lesz, mint a Wiskey kalandjaiban!

Karina2003107
 
2015. 02. 22. 21:59  
De nem akarom, hogy vége legyen.

  - megszűnt felhasználó - 2015. 02. 22. 21:41  
Köszönöm! Igen, csak tíz részes lesz. A végén egy boldog befejezés.

  - megszűnt felhasználó - 2015. 02. 22. 21:37  
Szintén tetszik.

Wiskey
 
2015. 02. 22. 21:28  
Nekem is tetszik!

Hugcsók 2015. 02. 22. 21:17  
Nagyon tetszik!

Karina2003107
 
2015. 02. 22. 20:25  
Folyti! Csak tíz részes? Pedig nagyon jó töri!
Folyti! Csak tíz részes? Pedig nagyon jó töri!
Folyti! Csak tíz részes? Pedig nagyon jó töri!
Folyti! Csak tíz részes? Pedig nagyon jó töri!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat