Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Helgi)

Egy lány élete
Megosztás: f

Egy lány élete

Otthon aztán felballagtam a szobámba. Lecke után egy hajmeresztő könyvet olvastam. Arról szólt, hogy egy szellem jár a temetőben, minden holdfényes éjfélkor. Akkor pedig megbosszul valamit, általában halálokkal vagy fák, erdők kidöntésével. Ijesztő külseje vérfagyasztó látványt nyújt. Szörnyen féltem, de jól mulattam közben. Vicces volt elképzelni, hogy a gyerekek sikítozva rohannak egy talán mesebeli szörnyeteg elől. Kuncogtam. Akkor magam elé képzeltem a kísértet, és megváltozott a véleményem. Tényleg ijesztő. Nyeltem egyet, és újra a könyvembe temetkeztem. Jézusom... mi lesz itt? Pötyi mellém ugrott, megnyalta az orromat. Felkuncogtam, ugyanakkor feltört bennem a kérdés: vajon soha nem lesz igazi kutyám? Átöleltem a képzeletbeli ebet, és könnyes szemmel gondoltam arra, hogy ő nem igazi. Ez szörnyű volt. Legalább annyira, mint a könyv. Újra magam elé vettem, de már nem izgatott annyira. Estefelé sem. Ágyba bújtam, de kísértést éreztem, hogy kimenjek. Pötyinek nem volt esti sétája! Kiugrottam, igazinak tekintettem a képzeletbelit. Kiléptünk. Kísérteties volt minden. Telihold volt, mindent ezüstösen borított. Lassan sétálgattunk, minden egyes zajra felkaptuk a fejünket. Egy mezőn jártunk, amikor mély “Húúúúúúúúúúúúúúúúúúúú! „ törte meg a csendet. Körülnéztem. Senki, semmi. Hasonlított a könyvhöz, amiben az elején semmit nem láttak, majd valami kékeset, és végül elébükbe tört a szörnyeteg. Húztam a kutyám.
- Csak babonás a gazdi - motyogtam, majd rájöttem, hogy a semmihez beszélek.
Ekkor egy kékes suhanást láttam. Nagyon megijedtem, hogy Pöttyös nincs mellettem. Tulajdonképpen egyedül vagyok. Így kiáltozva futásnak eredtem, de akkor valami visszatartott. Hátranéztem, de nagyon lassan. Egy kísértet! Szörnyen megijedtem. Addig rángatóztam, amíg nem szabadultam ki. Rohantam, ahogy a lábam bírta. Csak álmodom? Akkor megbotlottam. Valaki felsegített, és együtt futottunk. Nagy szemeket meresztettem. Az osztálytársam, Bence volt az. A bátyámat is így hívják. Egyébként Bence az én szerelmem, Adriánnal, egy másik osztálytársammal együtt. De még ki tudja, mit hoz a jövő. A kezemet fogta és húzott. Nem szólt semmit. Akkor egy bokor mélyén pihentünk meg.
- Luca, nem mehetsz haza - szólalt meg - Már tudja, hol laksz. Egy ideig lapuljunk.
- De Bence! Holnap matekversenyre megyek, te meg suliba! - akadtam ki.
Végül is elaludtunk...

( 285 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2015. 02. 21. 12:07  
nagyon aranyos!

  - megszűnt felhasználó - 2015. 02. 21. 11:34  
Köszönöm mindenkinek!

Hugcsók 2015. 02. 21. 9:41  
Nagyon jóra sikeredett!

  - megszűnt felhasználó - 2015. 02. 20. 21:38  
Folytasd!

Wiskey
 
2015. 02. 20. 21:17  
Bocsi!Folyti'

Wiskey
 
2015. 02. 20. 21:14  
Folzti!

  - megszűnt felhasználó - 2015. 02. 20. 21:13  
Köszönöm!

Karina2003107
 
2015. 02. 20. 21:11  
Folyti!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat