Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Lumy)

Egy lány élete
Megosztás: f

Egy lány élete

Rohantam az iskolába. Első óra angol. Beültem a padba. Peti, a padtársam beteg. Pötyi a lábamhoz telepedett. Bejött a tanár. Kezdődött az angol óra. A táblánál mutogatott, előkerült a vetítő, melyen különböző angol öt perces filmeket néztünk. Óra végén - vagyis az utolsó negyed órában - játék volt az angol kártyákkal. Mindenkinek kellett pár. Dominik mellől hiányzott Orsolya, ezért átült Játékoshoz, de nekem nem volt párom. Megszólalt Rita néni, vagyis a tanár:
- Luca, nem ülsz át valakihez? - kérdezte.
- Nem - feleltem - majd egyedül kártyázom - és elfordultam padtársam széke felé.
De ő ugye nem volt ott. Kezemmel megveregettem a széket, mire Pötyi, azaz a képzeletbeli kutyám felugrott rá. Az angol tanár bánatosan nézett. Azt gondolta: "Luca mindig egyedül van. Sajnálom, hiszen csak ő maga van társaságnak, önmagával beszélget. Bár tudnám, hogyan bírja ki!". Én elvoltam a kutyámmal, de rossz érzés volt tudni, hogy csak a képzeletem szüleménye. Olyan élethű volt, hogy a dalmatám a kártyák után kap. Mélyet sóhajtottam, mire odadugta orrát. Megsimogattam az oldalát.
- Legalább te itt vagy nekem - mondtam a szemébe - nem csúfolsz, csupán ugatsz. De úgy, hogy kizárólag én hallom csak. Pedig milyen élethű vagy!
- Nézd már, Gabi! Luca megint a levegőhöz beszél! - kuncogott az előttem ülő, Réka, és meglökte padtársát.
Gábor is halkan elnevette magát. Persze, itt vagyok, hogy csúfoljanak. Ha egyszer megértenék...
- Min nevettek? - lépett oda dühösen a tanár.
Nagy csönd. Ilyenkor nem akkora a szájuk! Behunytam szemem, hogy leeresszem a mérget. De kitörtem, kiabálva:
- Rajtam nevetnek! - pattantam fel.
- Mi olyan vicces rajtad, Luca? - vonja fel szemét Rita néni.
- Ő... - nem mertem bevallani, hogy tényleg röhögséges voltam - mert... nem tudom.
Ledobtam magam a padra, és újra Pöttyös felé fordultam. Persze csak a levegőt kellett volna látnom. Ő volt ott azonban. Persze-persze, csak hallucináció, de olyannyira szeretem! Két éve - másodikosként - vettem magamhoz, amikor az utcán kóborolt, persze csak én képzeltem ezt. Hazahoztam, és az óta gondoskodom róla. Megkapja azt a gondoskodást, amire szüksége lenne egy igazi kutyának. Lágyan megsimogattam a levegőt. Kicsöngettek. Pötyi felkapta a fejét, és reményekkel telve nézett rám.
- Persze! - mondtam, és kirohantunk.
Kerültem mindenkit. Csak hazafele volt nehéz.
- Luca képzelődik! Luca képzelődik, és beszél a levegőhöz! - rohant el mellettem Domán...

( 344 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2017. 08. 06. 14:11  
Ez egyzerűen szúper habár mégcsak az első részénél tartok de nagyon szupi
Gratulálok
Azért kicsit szomorú hogy mimcs barátja Lucának

  - megszűnt felhasználó - 2015. 02. 20. 17:47  
Köszönöm!

Hugcsók 2015. 02. 20. 17:38  
Nagyon jó!

  - megszűnt felhasználó - 2015. 02. 20. 16:26  
Köszi!

Karina2003107
 
2015. 02. 20. 11:04  
Folyti!

  - megszűnt felhasználó - 2015. 02. 20. 8:23  
Köszönöm!

  - megszűnt felhasználó - 2015. 02. 19. 22:18  
Nagyon jó!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat