Újság >> Történetek / Sorozatok

(ellenőrizte: Lumy)

Diabolik Lovers
Megosztás: f

Diabolik Lovers

  Érdeklődve figyeltem az út mentén elhaladó fákat. A lombozatuk gyönyörű volt. Színes pompába voltak öltöztetve. Teljesen kihalt volt a környék. Nem voltak házak, csak növények mindenhol. Sóhajtottam, mivel a tájat sem tudom a végtelenségig nézni. Előre fordultam és a hallgatásba burkolózott sofőrt néztem. Öregedő félben volt. A haja rövid és erősszálú volt, néhol megjelent egy-két ősz tincs. Kifejezetten erős és vállas volt. Néhány pillanatra tudtam felmérni, hogy pontosan milyen magas, de a két métert majdnem elérte. Komor tekintetű, csontos arca volt. Szeme barnán csillogott. Az egész látkép kissé rémisztőnek számított.
  Kipillantottam a szélvédőn és a távolban egy hatalmas palotaszerű épületet vettem észre. Oda fog elvinni? Klassz… itt minden olyan visszataszító. Még a kocsi is, amiben ülök… büdös és rokkant. A lerobbanása határán áll. Ahogy elnézem az utat, eléggé kátyús. Nem bírom az autózást. Rosszul leszek tőle, ha ilyen göröngyös úton kocsikázunk.
  Fél óra kocsiút után - amit sok szenvedés közepette sikerült egészségesen túlélnem - kirakott a ház előtt. Megjöttem… tátott szájjal körbenéztem. A kert… fantasztikus. Az udvar közepén egy szökőkút állt, ami nem működött, de tisztán volt tartva. Egy ordító oroszlán helyezkedett el a közepén. A föld kövekkel volt befedve, így volt járda is. A gyalogút mentén virágágyások voltak, amikbe jól ápolt, változatos színű virágokat ültettek. A lelkesedésem rögtön abbamaradt, amint megpillantottam az építményt. Hátborzongató, akár egy kísértetház. Egy emeletes, fekete tetejű ház volt. A falára barnaszínű burkolatot tettek. Az ablakok szomorúságot és sötétséget sugároztak. Végigfutott a hideg a hátamon. Hátranéztem. Vissza szeretnék menni a szeretett lakásomba. Az legalább otthonias és vidám hangulatú. A vezető sunyi mosollyal intett, majd beült a járműbe és a kocsi tragacssága ellenére gyorsan elhúzott. Jók a kilátásaim. Még a sofőr sem szeret idejárni. Nekem pedig itt kell élnem hat fiúval! És ha jól informáltak, akkor testvérek. Még jobb!
  Leraktam a bőröndömet a földre, majd sóhajtva előszedtem egy bizonyos papírt, amit az édesapám adott, mielőtt ideküldött volna. Még egyszer figyelmesen elolvastam, majd megint sóhajtottam. Jó helyre jöttem. Ne már! Eszembe jutottak apám szavai, miszerint neki sürgős munkája akadt, ezért itt kell élnem, ki tudja milyen hosszú időre. Jobban magamra húztam a kabátot, mivel az őszi szél csípősen süvített. A szőkés hajam elevenen lobogott a fuvallat miatt. Nem volt kedvem bemenni. Inkább meghalok a hidegben. Habár lehet, hogy nem érdemes… Erőt vettem magamon és a kapu felé vettem az irányt. Rendben! Akkor hazasétálok. Kimentem a göröngyös útra, de amikor a messziségbe bámultam csak sötétséget láttam. Minden elveszett benne. Mi folyik itt? Nem mertem egyenesen a feketeségbe sétálni, így inkább nyöszörögve megfordultam és a hatalmas ajtó felé indultam.
  Bizonytalanul elé álltam, majd bekopogtam. Senki sem nyitott ajtót. Vihar halk zaját féltem felfedezni. Magam fölé néztem. Az égen sötét gomolyfelhők gyülekeztek, pedig az előbb még sütött a nap. Engem utál az időjárás. Még párszor bekopogtam próbálkozásként, de reménytelenül. Félve benyitottam és megborzongva hallgattam az ajtó vészjósló nyikorgását. Ennek is hamarosan annyi…
- Elnézést a betolakodásért… - csuktam be az ajtót és próbáltam minél halkabban, nehogy felzavarjak valakit. A belseje szép volt, meg minden, de sötétség lakozott a szobában, amitől ijesztővé vált a látvány. Körbenéztem. Sehol senki. Jó kezdeményezés. Vöröses szemeimmel végigpásztáztam a termet, hátha elkerülte valami a tekintetemet.
  Még jó, hogy ezt tettem, mivel a kanapén egy fekvő embert pillantottam meg. Odasétáltam hozzá és ránéztem. A haja vöröses volt, a vége kivilágosodott fehérszínűvé. Sovány, de izmos testalkata volt. A ruháját elég furcsán vette magára. Teljesen mozdulatlan volt. Életjelet sem mutatott. A mellkasa nem mozgott. Rémület ült az arcomra, de reménykedtem abban, hogy csak képzelődöm. Gyengéden megfogtam a csuklóját, de nem éreztem a lüktetést. A mellkasára raktam a fejemet és nyugton maradtam. Semmi. Csodálkozva fölálltam és az arcát néztem. Föladtam a reményt, amikor hirtelen kinyílt a szempár és gyönyörű smaragdzöld tekintetével végigmért engem. Alattomosan elvigyorodott, majd megragadta a csuklómat, magához húzott és belepuszilt a nyakamba. Csodálkozva kaptam el a fejemet.
- Te… Te mégis mit képzelsz magadról?! – akadtam ki. Így köszönteni nem a legjobb dolog. A nyakamra tapasztottam a kezemet és elvörösödve álltam előtte, Ő pedig csak sunyi módon mosolygott. Jó lesz első benyomásnak… utálom.
- Csak megízleltem a vacsorámat – válaszolta egyszerűen. Ezt mégis hogy érti? Ijesztő… Lassan hátrálni kezdtem, de hirtelen nekimentem valakinek. Egy lila hajú kisfiú volt, a haja vége szintúgy kivilágosodott. Egy félszemű mackót tartott a karjában.
- Bocsánat – mentegetőztem és a szemébe néztem. Szép lila színű volt, de a tekintete… pszichopata ábrázata volt.
- Nézd csak. A vendégünk milyen ügyetlen. Nem, Teddy? – nézett vigyorogva a plüssállatára. Itt valami nagyon nincs rendben… hogy mehetnék el? Az ajtó előtt a pszichopata állt, így a lépcsőre tévedt a tekintetem, de azt is kizártam, mivel onnan is jött egy ember. Szürkés, a végén kivilágosodó haja volt. Ugyanolyan, mint a többi, csak Ő szemüveget viselt és vöröses-lilásan csillogott a mélyen ülő szeme. Hárommal már találkoztam a hatból. Mi lesz itt még?

Első történetem. Kritikákat szívesen elfogadok! Ha elolvastad, légyszi hagyj jelet magad után, hogy folytassam-e vagy sem. Köszi!^^

( 563 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2015. 06. 26. 10:56  
Ez már nagyon régi cikk de tetszik.Diabolik lovers rajongó vagyok és ezért nem mindenre mondom hogy jó.Nehéz meggyőzni de ez eddig csodálatos.Ha látod a kommentemet mindenképpen keress fel.

Tündikécske 2015. 01. 23. 20:29  
Látom, elég régi már a cikk, de még válaszolok. Rima-channel egyet értek, viszont úgy gondolom, egy írónak meg lehet adni a szabadságot, hogy kénye-kedve szerint formálja a karaktert, szóval ezzel nincs komolyabb baj. A fogalmazásod szép, de kicsit figyelj oda a változatosságra is, mert elég sok helyen ismételted meg a "volt" szót, ami engem eléggé kizökkentett. Mindenesetre sok sikert a folytatáshoz, bár ritkán vagyok fent, azért megpróbálom majd követni.

Rimaa<3 2014. 12. 02. 20:01  
Tuffy:hát akkor hajrá,kíváncsi vagyok mi lesz.:3

  - megszűnt felhasználó - 2014. 12. 02. 16:30  
Király szerintem. Folytasd és 5 pont. ;)

Tuffy 2014. 12. 02. 16:30  
Értem, nem tudtam. ><"
Szeretném egy kicsit saját magam formálni a karaktereket. Nem szeretnék pont ugyanolyat. 

Rimaa<3 2014. 12. 02. 15:53  
Két észrevételem van.
1.Drága Riyu-chanunk már megírta ennek a történetnek a fanfctionjét ami ugye alapjaiban volt csak eggyező szóval folytatható.De a tiéd ahogy látom a történetet fogja lemásolni,szórol szóra.Tehát szerintem nem érdemes folytatnod.
2.Yui azért ennyire nem felfuvalkodott r.ibanc.xdd

Tuffy 2014. 12. 02. 15:30  
Örülök, hogy tetszik
Shy Boy: az nekem is sántított, amikor újraolvastam.

  - megszűnt felhasználó - 2014. 12. 02. 15:21  
Folytasd mihamarabb.
Az egyetlen hiba az elején lévő szóismétlődés:
Öregedő félben volt. A haja rövid és erősszálú volt, néhol megjelent egy-két ősz tincs.

Szabi-cica 2014. 12. 02. 9:51  
Nagyon jó én várom a folytatást...5pont :3


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat