Újság >> Szerepjáték

(ellenőrizte: Chidori)

London sikolyai-The Great Plague
Megosztás: f

London sikolyai-The Great Plague

Sok a szerepjáték, de szerintem a legtöbben úgy vagyunk vele, hogy sosem elég. Már régebben gondolkoztam egy olyan szerepjátékon, ami a régebbi időkben játszódik ahol az emberek betartották az etikettet és a hölgyek hatalmas lengő szoknyákban jártak. Nem tudtam ezt, hogy tehetném izgalmassá, aztán eszembe jutott a Londoni pestis járvány.
***
Íme, egy kis felvilágosítás a pestisjárványról Londonban: Az utolsók közötti nagy nyugat-európai pestisjárvány Londonban vette kezdetét 1664 decemberén. Ugyan tavasz első heteiben még csekély volt a megbetegedők száma, június 29-én a járvány oly méreteket öltött, hogy az udvar is ideiglenesen átköltözött egy vidéki rezidenciájukra. Minden házat ahol egyetlenegy ember is megbetegedet, negyven napra minden lakójával együtt lezárattak, ezt vesztegzárnak nevezték. Szeptemberre a járvány csitulni kezdet, s csökkent a megbetegedők száma. 1666 februárján az udvar is visszatért székhelyére.
***
Történetünk 1664-ben játszódik Londonban. Mindössze egyetlenegy házat vetettek vesztegzár alá, sokan még nem hiszik, hogy elterjedhet a betegség. Bíznak benne, hogy hamarosan elül a baj, hiszen nem mindenki teheti meg, hogy elhagyja a várost, a betegség tombolása után pedig már nem is lehet.
A játék a piacon fog kezdődni ahol kidobolják a hírt miszerint vesztegzár alá helyeztek egy házat. Minden szereplőnk valamilyen indítatásból ott lesz a piacon és halja a híreket. Itt akár szóba is elegyedhetnek egymással, de alapból ismerhetik is egymást. A saját karakteremtől függetlenül én leszek a kidoboló is. Ez egy fél karakter lesz, ami csak akkor fog játszani, amikor híreket és utasításokat, rendeleteket ad hírül a köznek a piacon.
***
Íme, a karakterlap:
Név: (Vezetéknevet is!)
Kor: (Ne mind tinédzserek legyünk! Köszönöm!)
Nem:
Történet és személyiség: (Ide egy jó tíz, nem tőmondatot várok el. )
Kinézet: A képhez nem ragaszkodom, a legalább három mondatból álló leíráshoz annál inkább.
Egyéb: (Nem kötelező, de ebbe a kategóriába bármi belefér.)
Munkája: (Ha esetleg dolgozik, valahol azt ide várom.)
Társadalmi rangja, és hovatartozása: (Ez a kijutás szempontjából lesz majd fontos.)
***
A kezdést majd egyeztetjük illetve csúnya szabály, de csak az játszhat, akinek elfogadtam a jelentkezését, mert nem találtam hibát a karakterlapjában.
Köszönöm, hogy elolvastad!

( 743 megtekintés )

Szólj hozzá:

bluedove*
 
 
2014. 07. 28. 12:55  
Katherine
Kissé úgy éreztem mint ha kioktatást hallanék, de ennek ellenére őszinte mosollyal és érdeklődéssel tudtam végig hallgatni.
- A félelem nem old meg semmit ez igaz. Ezt vallom én is, de ha az ember egyszer még is aggódva félt minden embert. Ennek ellenére saját erőmre fogok támaszkodni és megmentem a házamat a pestistől! Ha bele szakadok is! - meglepődve vettem észre, hogy hangosan mondtam az iménti szavakat. Azt hittem, hogy a szenvedélyes kirohanások nem jellemzőek rám. Ráadásul ezt mind hangosan. Mondjuk csak ez a lány hallotta, így még rendben is van. Egy ember még nyugodtan nézhet bolondak. Sőt igazából több is.

Smile!! 2014. 07. 28. 12:47  
Skye:
Meglepődve hallgattam végig a nem mindennapi beszédet, majd megfontoltan próbáltam választ adni rá:
- A félelem nem old meg semmit. Az ember félelmében leginkább rossz dolgokat cselekszik, mint jókat, de néha vannak kivételek kevés arányban. Ettől még szembe kell néznünk ezzel az egésszel, akármit is érzünk szívünk mélyén - visszhangzott fejemben az a néhány mondat, amit évek óta próbálok hangosan kimondani, de eddig nem sikerült. - Viszont igaza van, egy embert még én is féltek ettől az egész betegségtől, de ahol ő most van, nem hiszem, hogy egyhamar szabadulna. A járványra pedig eddig csak két ellenszerről hallottam: a teáról és a tűzről - fúrtam szürke szemeim az övébe.

bluedove*
 
 
2014. 07. 28. 12:35  
Katherine
- Ne sajnálja apámat! - mosolyodtam el. - Hiszen addig jó amíg nincs a városban, úgy nincs kitéve a veszélynek. Remélem nem fordul meg a fejében, hogy visszajöjjön. Mellesleg igen  megrémültem. Hiszen csak a bolond nem félti szeretteit a haláltól. - komorodtam el. - Ön talán nem fél? - kérdeztem kíváncsian. - Mármint nem úgy értem, hogy bolond lenne ha nemleges a válasza, de rengetegen laknak a házunkban akik kiskorom óta nevelnek. Ráadásul, nem rég született a szakácsnőnknek kisbabája. A szívem szakadna ha elvinné a járvány. Hogy van-e gyógymód? Hiszem, hogy mindenre van gyógymód, de nem valószínű, hogy lenne akkora szerencsénk, hogy megtalálják. De ha igen remélem, hogy minnél hamarabb. Mindenesetre a betegedést késlelteni lehet csak úgy mint akadályozni. Megfelelő higéniával. És még ma benézek a Patikáriushoz, hátha tud valamit ajánlani, amit adhatok az egész háznak. Legalábbis nagyon remélem. - feleltem,  megpróbáltam nem belegondolni, mit érezne Sophia ha drága gyermekét a kis Bud-ot elvinné a járvány. Inkább segítek, hogy ne történhessen meg.

Smile!! 2014. 07. 28. 12:21  
Skye:
-Azért Ön is megrémült, ha szabad megjegyeznem - villantottam fel szemeimet, hogy láthassam arcán a reakciót. - Sajnálom az édesapját, viszont szerény meglátásom szerint még csak egy kis löket hiányzik, hogy ki ne törjön az a hisztérikus pánik, ami gyorsabban terjed, mint a járvány - kezdtem úgy érezni, hogy hamarosan elveszítem a fejem a bennem egyre felgyülemlő harag miatt, melyet talán az váltott ki, hogy a velem szemben álldogáló nő, mintha titkon nevetne mások szenvedésein, de szánalomnál többet én sem éreztem irántuk.
- Ön szerint van orvosság erre a betegségre?

bluedove*
 
 
2014. 07. 28. 12:11  
Katherine
Észrevettem a fájdalmat a lány szavai mögött. Nem voltam tapintatlan típus a világért sem kérdeztem volna meg, miért gondolja így. Amúgy is azt vallom, hogy egyedül kell megbirkózni a problémákkal. Én is mindig azt teszem, nem mintha lenne kivel megosztanom őket.Ráadásul mi van ha feltépek egy sebet? Nem, nem kérdezem meg. Mit érdekel engem mások szívügye. Még is a kíváncsiság és az együttérzés virága kezdett bimbózni a lelkemben, de nem foglalkoztam velük.
- Sosem mindegy - mosolyogtam szárazon. Tudtam miről beszélek, de eltereltem a témát. - Szórakoztató nézni, ahogy mindenki felbolydult. Bár keserű mulatság ez, arra való tekintettel, hogy mit érezhetnek most azok akiknek van mit veszíteniük - gondolkodtam hangosan. - Szerencsére édesapám nincs a városban, és eme hír hallatán kétlem, hogy visszajönne. Legalábbis miattam egész biztos nem - tettem hozzá inkább csak magamnak. Az arcom nyugodt maradt és érzelemmentes. Talán csak a szemem árulkodhatott.

Smile!! 2014. 07. 28. 11:57  
Skye:
Ekkor kezdtem érteni, hogy mi is az a megmagyarázhatatlan érzés, azokban a megragadó, sötétkék íriszeiben, és egy homályos kép akart volna bevillanni poros elmém egyik zugából, de gyorsan ki is zártam fejemből.
- Nekem már úgyis mindegy - húztam el szám, és a földet kezdtem pásztázni. 

bluedove*
 
 
2014. 07. 28. 11:49  
Katherine
Megdöbbentett, hogy szóba hozta a hirdetményt. Nem gyakran beszélgetek csak úgy bárkivel. Viszont ha beszélek a gondolataimról talán végre én is megértem őket. Mellesleg egész értelmesnek tűnt a leányzó, aki nem sokkal tűnt nálam fiatalabbak. Azt hiszem láttam már az utcánkban, ha jól sejtem Lord Grey lánya, de ez mellékes.
- Őszintén bevallom, hogy engem foglalkoztat. Bár addig nem különösebben, amíg a mi községünkben nem zárnak le házat.

Smile!! 2014. 07. 28. 11:37  
Skye:
-Inkább én kérnék elnézést - biccentettem a gyorsan hangulatát váltó nő felé. Egyszerűen csipkézett ruhája elegánsan fonta körül karcsú testét, barna tincsei lágyan omlottak vállára miközben a nap aranysugarai táncoltak rajta, viszont kék szemeiben valami furcsa, megmagyarázhatatlan dolog csillant. - Figyelmetlen voltam, de ez a hirdetés nem igazán fogott meg. 

bluedove*
 
 
2014. 07. 28. 11:29  
Katherine
Merengésemet egy belém jövő lány szakította félbe.
- Nem tudsz vigyázni? - mordultam rá, félre dobva az illemet és a jó modort. Majd rögtön el is szégyelltem magam amiért ilyen hevesen reagáltam egy ilyen kis semmiségért. Lehűtöttem magam és higgadt hangon szólaltam meg. - Elnézést biztos én voltam figyelmetlen - mondtam és ráeresztettem a kedves mosolyomat.

Smile!! 2014. 07. 28. 11:24  
Skye:
Várható volt, hogy bekövetkezik ez az átkozott járvány. Mindig is féltem ettől, de hamarosan már úgyis mindegy, hiszen mindjárt nincs kit elveszítenem. Most is egyedül vagyok...
A hangos dobszó, ami másodszorra csendült fel tovább visszhangozva fülemben, visszarángatott a valóságba. Végignézve a tömegen csak megrémült, ijedt arcokat láttam, akiknek csak kevés hiányzott, hogy ne kapjanak megállíthatatlan pánikrohamot. Lassan visszafordultam a gyümölcsös pult elé, és végignéztem az íncsiklandó növények során, mikor véletlenül meglöktem egy mellettem kővé dermedt hölgyet.

bluedove*
 
 
2014. 07. 28. 11:14  
Katherine
Vesztegzár? Pestis? Ez még akkor sem hangzik jól ha az ember történetesen semmit sem tud a betegségről vagy, hogy milyen könnyen terjed. Viszont történetesen pontosan tudom miről van szó. Halál és szenvedés... Megráztam a fejem, a tincseim csak úgy repkedtek körülöttem. Ez nem jó, nagyon nem jó, de talán megússzuk, addig nem kell aggódni amíg a mi községünkben nincsen megbetegedő. Körbenéztem. Páran nyugodtak maradtak és viszatértek a dolgaikhoz, ellenben sokak arcán az ijedtséget láttam, egyesek látványos hisztirohamot kaptak. Én fapofát vágtam, csak a szoknyám anyagát morzsolgattam egy kicsit.

bluedove*
 
 
2014. 07. 28. 10:19  
Én itt vagyok.^^

Smile!! 2014. 07. 27. 23:03  
Végre. Tőlem mehet, holnap leszek délelőtt, és a két karakterem közül bárki készen áll egy beszélgetésre, csak jelenleg egyedül vagyok, így ha valaki még páratlan kérem jelezze.

bluedove*
 
 
2014. 07. 27. 2:36  
/Szóval elkezdődött. Mindenki itt van a piacon és hallja a hirdetményt. Elkezdődött a játék nyugodtan sopánkodjatok vagy érdektelenül folytassátok amit a piacon tett karakteretek. Ismerhetitek is egymást, csak rajta! Játszunk!*-*/

bluedove*
 
 
2014. 07. 27. 2:33  
Dobszó
- Mindenki tudtára adatik, hogy a harmadik községben vesztegzár alá helyeztek egy házat. Egy anya és fia betegedtek meg a Pestisben. Legyenek óvatosak!
Dobszó
Azzal egy szöggel bekalapáltam a királyi pecsétes hirdetményt a hirdető oszlopba és mentem is tovább, le az emelvényről. Nagy morajlás indult meg a piacon, mindenkinek volt mit mondania. Talán már tudták mi közeleg.

Előző 2. oldal Következő

 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat