Újság >> Történetek / Sorozatok

Tokyo Angel - 7. rész
Megosztás: f

Tokyo Angel - 7. rész

A bent tartózkodók egyikének sem tűnt fel a sötétített ablakú éjfekete BMW ami az út túloldalán parkolt. Ami sajnálatos dolog volt, mivel az autó sofőre az épület konyha ablakán bámult befelé és mindent tisztán látott. Nem lepte meg a dolog, hiszen régóta szemmel tartja a mew lányokat. Megvárta, amíg a két új lány végre elhagyta a kávézót. Elégedett mosollyal végigmérte az egyiküket, majd beletúrt hollófekete hajába, hogy megigazítsa kósza tincseit. Halkan kuncogott aztán felhívta felettesét és közölte az imént szerzett információkat. Miután megkapta az új parancsokat, fehér inge zsebébe csúsztatta kedvelt ZTE Skate telefonját majd beindította kocsiját és elhajtott a naplemente irányába.
Eközben Sophie és Nicol már messze jártak. Sophie csendesen sétált lehajtott fejjel.
Baj van? – kérdezte Nicol halkan mikor észrevette barátnője búskomorságát.
Minden a legnagyobb rendben. –jött a halk válasz.
- Nekem te csak ne hazudj! –Állt Nicol Sophie elé és bökte orron- látom, hogy baj van. Mondd el szépen. Mi bánt? –nézett mélyen a kék szemekbe-
- Csak ez az egész… csak most gondolok bele…
- Ne most ess kétségbe… - forgatta barna szemeit és sóhajtott
- Tudom de… –próbált csendesen magyarázkodni-
- Semmi de! –kócolta össze barátnője sötét haját- úgy kezeld, ahogy fogadtad. Megrémültél, de teljesen elfogadtad. Ne utólag rágódj a dolgon.
- Igazad lehet… -mosolygott Nicolra majd elővette Xperia Tipo mobilját és dudorászva végighúzta ujját a képernyőn majd hangosan hallgatni kezdte a Deuce – Surface Air című dalát.
- Figyelsz te rám néha? –torpant meg és tette csípőre a kezeit-
- Persze, rád mindig. Csak ideges vagyok kicsit és a zene megnyugtat. –állt meg és várta be Nicolt
- Oh értem, Deuce hangja amúgy is olyan mint a herceged hangja. –kuncogott Nicol és rohant előre-
- Na! –rohant barátnője után és ugrott a nyakába és nevetve kegyetlenül megcsikizte.
Mire hazaértek már besötétedett. Vacsorára be kellet érniük a jó öreg félkész kínai tésztalevessel, amire csak forró vizet kellett önteni. Ezt a fogást még Sophie sem tudta elrontani –csak néha-. Vacsora után szinte azonnal aludni mentek, hisz már elég késő volt és természetesen másnap iskolába kellet menniük. Az átéltek ellenére mindketten mélyen aludtak. Másnap reggel szintén korán keltek, hogy elérjék az buszukat. A buszon csak állóhelyet kaptak. Nem kellemes dolog 20 percet állni egy túlzsúfolt buszon, de azért ez nem befolyásolta kedvüket. A buszon is sokat nevetgéltek és beszélgettek. Az iskolába érve útjai elváltak. Nicol a rajzterembe igyekezet ahol Briget barátságosan integetve jelezte, hogy üljön le mellé,
- Szia Nicol. Hogy vagy a tegnapi után? Sikerült feldolgoznotok? Miután elmentetek még sokáig erről beszélgettünk a többiekkel. Aggódtunk, hogy reggelre mennyire változik meg a véleményetek. –mosolygott félve Briget -
- Részemről elfogadtam. Bár nagyon őrült dolognak tartom. –válaszolt kedvesen és készségesen.
- Ezt örömmel hallom. Sophie? Ő hogy van?
- Kis határozatlan, mint mindig… de biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz vele. Megnyugszik és elfogadja.
- Gondoltam… hát.. remélem, hogy úgy lesz, ahogy mondod. –mosolyodott el őszintén-
- Nekem csak egyetlen bajom van… -dőlt sóhajtva az asztalra-
- Micsoda? –döntött meg a fejét érdeklődve-
- Az a szörnyűséges pincérnő ruha! Förtelmes! –mondta gondterhelten, Briget pedig halkan kuncogott és megnyugtatta a lányt, hogy nem csak ő gondolja ezt. Nem sokkal később megjelent a másik két lány is. Szinte rutinosan dobálták a kérdéseket Nicolhoz akit sikerült teljesen lefárasztaniuk az óra előtt.

( 123 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat