Újság >> Történetek / Sorozatok

Tokyo Angel - 3. rész
Megosztás: f

Tokyo Angel - 3. rész

Miután Nicol holmija megérkezett, a két lány végleg berendezte a szobát. Sophie elmagyarázta az itteni szokásokat és a rendet. Például, hogy a menzán az ebéd déltől délután kettőig kapható. A vacsorát a diákoknak kell beszerezniük. A kollégiumban egész nap bent lehetnek, ha épp nincs iskola. Iskola időben viszont 10:00 órakor minden szobát bezárnak.
Mikor már mindennel végeztek, a lányok sétálni mentek Tokió esti, langyos szellőjű utcáira.
A két barátnő a Mew Café nevet viselő kávézóba mentek, ott ültek le beszélgetni egy-egy szelet torta mellett. Nicol tortája marcipános volt. Sophie pedig szilvagombóc tortát evett.
Feltűnően sokszor ment el mellettük egy szőke hajú, kék szemű fiú, aki szokásos mogorva arckifejezésével észrevétlenül végigmérte mindkettejüket. A két lány ezt nem is vette észre, egyedül az volt a feltűnő, hogy az egész személyzet nemsokára eltűnt a konyhaajtó mögött, hangos pusmogás szűrődött ki onnan
- Te, ezek nem az osztálytársaim voltak? – bámult utánuk pislogva, meglepetten Nicol.
- De igen. Itt dolgoznak már szinte a nyitás óta. Munkán kívül is sokat vannak itt. Lehet, hogy ez a klubhelyiségük vagy mi – vont vállat a konyhaajtót nézve Sophie
A lányok erről többet nem is beszélgettek, inkább a suli és a fiúk jöttek szóba. Hamar elindultak, nem akartak koromsötétben hazaérni, bár a kollégiumba bármikor visszamehettek volna, éjjelre nem zárták az épületet. Otthon jóllakottan dőltek be az ágyukba. Nicolon alvós póló volt, míg Sophien kék rövidnadrágos pizsama. Reggel Sophie mobiljának csörgésére keltek föl. Nehézkesen felkeltek és felöltöztek, kezdődött a legelső iskolanap.
Nicol első órája Irodalom volt. Ezt a tantárgyat viszonylag szerette, az óra elején bemutatkoztak egymásnak és a tanárnak. A tanárnő nem akarta az első napon lefárasztani diákjait, ezért az óra inkább beszélgetésből állt.
Sophie első órája testnevelés óra volt, a fákkal teli udvaron. Asztmája miatt nem bírta annyira a testnevelés óra megpróbáltatásokat, mint társai. Szerencsére tanára ezt figyelembe vette és nem hajtotta annyira, mint a többieket, de ez nem segített sokat a lánynak. Általában a tesi órák végére teljesen kifulladt. Ez most sem volt másképp, alig várta, hogy leülhessen.
A nap hátralévő része gyorsan eltelt számára. Az iskolaépület előtt várta meg barátnőjét, akinek sajnos még volt egy 7. órája. Szegény elsősöket mindig jobban leterhelik az órákkal, mint a többieket. Nicolnak 5 napból háromszor volt 7 órája. Hétfőn, szerdán és csütörtökön, amíg Sophie–nak kedden és szerdán.
A lány az iskola előtti korlátnak támaszkodva várt, telefonján játszott, amíg nem jött ki barátnője. Az ajtón hírtelen Zoey Hanson és barátnői törtek ki. Sophie felkapta fejét, érdekesnek találta, hiszen az óra még javában tartott. A három lány lélekszakadva rohant a vasútállomás felé. Nem sokkal később a tegnap látott szőke fiút látta elhajtani az iskola előtt, felvette a lányokat és gyorsan tovább hajtott.
- Ezek aztán munka mániásak lehetnek –bámult utánuk nagy szemekkel, majd visszafordult telefonjához. Körülbelül 20 percet kellet várnia mire Nicol megjelent.
Láttad Zoeyékat? –kérdezte a barna szemű lány, ahogy rendesen vállára vette a táskáját-
- Igen, láttam. Nagyon be voltak sózva – mondta Sophie miközben tovább szórakozott a telefonjával.
- Egyszer hasra fogsz esni így. –dorgálta meg az alacsonyabb lányt-
- Milyen volt az első napod? Tetszik a suli? –tett úgy mintha meg sem hallotta volna-

- Elment. Szinte nem is tanultunk semmit. Mindenkinek csak beszélni kellett a céljairól, satöbbi. Neked?
- Mázlista. Nekem már rendesen tartották az órákat. Tesin meg majdnem megfulladtam. –mesélte majd hírtelen megtorpant és beugrott Nicol mögé-
- Bujtass el! Bújtass el! –mondta egérkés vinnyogó hangon-
- Miért? Mi történt? –nézett szét kérdőn majd észrevett egy közeledő alakot-
- Áá.. Már értem. A karambolos pasi. –nézett hátra Sophiera aki próbált épp elsüllyedni a föld alá.
- K… karambolos? –pislogott dadogva Sophie -
- Mivel a nevét nem árultad el. Kénytelen vagyok így hívni –kuncogott a magasabb-
- Pein a neve… és nagyon nem akarok vele összefutni! Az ölébe öntöttem a teámat! –mondta nyűgösen és bújt el jobban. Szerencsére az említett illető a következő utca sarkán, - mielőtt a lányokhoz érhetett volna - elkanyarodott.
- Hát ez nagyon gáz. Nagyon kiakadt?
- Nem. De úgy nézett, mint egy gyilkos. Most is borzongok, ha arra a tekintetre gondolok.
- Hát azt el is hiszem. – sóhajtott – na, gyere, menjünk. – indult el, de barátnője lába földbe gyökeredzett. Meg sem mozdult.
- Sophie? Mi a baj? Mi történt?  - folytatta Nicol
Nicol kérdőn nézte, nem értette, hogy mire bámul annyira a lány. Lassan hátrafordult, ekkor találta magát szembe egy hatalmas pókszerű lénnyel. Próbálta arrébb rántani Sophiet de ő lemered, mozdulni sem tudott. Fóbiája miatt, és a hihetetlen látvány miatt a torkában dobogott a szíve.
Ebben a pillanatban egy rózsaszín ruhájú és hajú lány ugrott eléjük. A pókra tartott egy szív alakú plüssre hasonlító dolgot. A szívecskéből fénysugár tört elő, ami elpusztította a szörnyet. Ekkor ért oda 4 másik hasonló öltözetű lány is. Sophie a sokk miatt levegőért kapkodott aztán elsötétült előtte minden. Halk puffanással ért földet.

( 137 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzászólás ebben a topicban.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat