Újság >> Történetek / Sorozatok

Tokyo Angel - 2. rész
Megosztás: f

Tokyo Angel - 2. rész

Sophie épp a kövér esőcseppeket nézte, nem is vette észre, hogy egy magas fiú belép az ajtón és pont mellé ül le.
- Oh, Pein-san is megérkezett. Majdnem megfeledkeztem róla. Kedves osztályom, Pein-san tavaly Skóciában volt egy nyelv-tanfolyamon ezért évet kell ismételnie. A ti osztálytársatok lesz. A múlt év elején biztos találkoztatok vele. Már akkor sem volt erőssége a pontos időzítés. – pillantott mogorván a fiúra az osztályfőnök.
Sophie csak akkor eszmélt fel mikor meghallotta új padtársa morgását, amit a tanárnő szurkálódó megjegyzése váltott ki belőle. Hatalmas szemekkel bámulta a lángvörös hajú fiút, aki rá sem hederített. A lány tekintete a táblára terelődött, amire épp a tanárnő irkált, szerencsére még nem tananyagot, csak a havi programot. Eztán következett a tankönyvosztás. Miután – a viharral együtt - minden elcsendesedett, a tini sereg lement a hatalmas udvarra, hogy beszélgethessenek.
Az egyik kerítésnél három lány álldogált. A Zoey névre hallgató éppen barátjáról és magának mesélt a többieknek, érdekes egy társaság volt. Elsősök voltak, de a városban rengeteget lehetett látni őket még másik két lánnyal. Olyanok voltak mintha titkoltak volna valamit, de Sophie most nem velük akart törődni, felszaladt a lépcsőn, az elsősök termét kereste. Ahogy 90°-os fordulatot vett egyenesen új osztálytársa mellkasának ütközött. Egy gyors ”Ne haragudj, nem akartam” után paradicsom piros arccal sietett tovább. Ez a fiú már tavalyi év óta tetszett neki, csak épp mikor elég bátorsága lett volna arra, hogy bemutatkozzon, a fiú eltűnt. Először nem is tudta, hogy mi történt, csak később tudta meg, hogy Skóciába ment. Mielőtt még jobban elgondolkodhatott volna belefutott Nicol-ba is.
- Végre megvagy. Téged kereslek már percek óta. Már azt hittem itt hagytál.  – mondta meglepetten Nicol.
- Nem! Dehogy! Csak én lent kerestelek, meg a tanárunk imád beszélni. Már azt hittem ott őszülök meg! Gyere, menjünk… van egy meglepetésem! – kuncogott az alacsonyabb -
- Meglepetés? Mégis milyen meglepetés?
- Anyukám kibérelte nekem azt a nagy kollégiumi szobát, amiről beszéltem. Lakhatunk együtt. De még van egy meglepim!
- Ez remek hír! – indult el barátnőjével együtt Nicol - Egyébként hol van ez a lakás? Ugye nincs nagyon messze? Ezek a könyvek szörnyen nehezek. Szerintem csak kínozni akarnak minket. – sóhajtott és megemelte a táskáját, ami tényleg elég nehéznek bizonyult -
- Elég messze van, gyalog is megtehető út, de indul buszjárat, úgyhogy van választási lehetőségünk. - fejezte be mondatát halk kuncogással
- Ha meglátod el sem akarsz onnan költözni, ez a meglepetés második fele, úgyhogy készülj fel! – kacsintott és irányította Nicolt a buszmegálló felé -
- Én eleget beszéltem, most te mesélj! Mi újság mi történt az elmúlt évben? – ült le a padra és nézett fel a barna szemű lányra mosolyogva -
- Unalmas volt. Nélküled meg pláne, de végre elballagtam abból az osztályból. Nem szerettem őket. Az itteniek aranyosnak tűnnek. – Nicol mondatát ásítása szakította meg
Sophie kuncogva nézte
- Ennyire lefárasztottalak?
- Nem, csak korán keltem meg unalmas volt az évnyitó. Pedig még annyi dolgom van – jött a fáradt válasz.
A Tokióban gyakori közlekedési dugó miatt fél óra buszozás után értek az új kollégiumi épülethez. A panelház nap sárga volt. Közel a Tokió toronyhoz. Nicol ámultan nézte a tornyot. Ez volt számára Tokió egyik legkedvesebb helye, bár még sosem járt itt. Fent Sophie körbevezette a lányt, utoljára pedig megmutatta neki a hálószobát melynek ablakából egyenesen a tornyot lehetett látni. Nicol boldogan ugrott Sophie nyakába ”Köszönöm Chii!” –kuncogott és nevezte régi becenevén a lányt.
- Amint először körbejártam azonnal rád gondoltam. Tudom, hogy mennyire szereted ezt a naaagy tornyot – ölelte vissza kuncogva barátnőjét
- A cuccaid? Mikor érkeznek meg? – kérdezte Sophie miután elengedte Nicolt.
- Hmm, most van három óra.. akkor körülbelül két óra múlva itt lesznek.. Olyan szép nagy az a szoba. Saját fürdőnk is van. Nagyon jól jártunk. – ült le az ágyára kuncogva és dőlt ki cicafejet vágva, Sophie melléült és nevetne csikizni kezdte. A nap hátralévő részében beszélgettek és pakolászták a holmijukat, nevetgéltek és viccelődtek. Hamar eltelt az a két óra.

( 202 megtekintés )

Szólj hozzá:

Valval
 
2013. 11. 25. 0:22  
Akkor megnyugodtam! Kicsit nagyon rám jár a rúd T.T

  - megszűnt felhasználó - 2013. 11. 24. 17:20  
Egyébként nem baj, hogy flegmáztál - pedig nem is, - észre sem vettem. : D

Valval
 
2013. 11. 24. 10:37  
Köszi :$

  - megszűnt felhasználó - 2013. 11. 24. 9:53  
Jó a videót! És amúgy nem baj ha nem cseréled le!

Valval
 
2013. 11. 23. 23:30  
A japán nevek lecserélésében pedig már gondolkoztam, de az nagy frissítés lenne 56 rész esetében

Valval
 
2013. 11. 23. 23:28  
Nagyon köszönöm a segítséged, a képeket azért nem szeretném lecserélni, mert igazából ez a Tokyo Mew Mew-ra alapul (bár ez komolyabb) és az "Angel" meg inkább Sophie lelkére vonatkozik, a képen egyébként ő van az átváltozott alakjában. :$
Itt egy videóm

  - megszűnt felhasználó - 2013. 11. 23. 22:15  
Nekem tetszik,de miért nincs japán nevük? Amúgy folytasd! De a képet lecserélhetnéd ha akarod példa: Ha már egyszer Tokyo Angel a címe: ez meg szerintem szép: ezeken pedig mondjuk Sophie és Nicol van:,, ha nem szeretnéd természetesen nem kell lecserélni csak egy ötlet vol t mivel a kép annyira nem illik a történethez.

Valval
 
2013. 11. 23. 21:05  
Köszönöm! Remélem a további részek is tetszenek majd nektek!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 11. 23. 19:36  
nagyon jó folytasd!!!

Valval
 
2013. 11. 23. 18:53  
Köszönöm szépen... :$ egyébként elnézést kérek, hogy a másik résznél flegmáztam veled kicsit :/

  - megszűnt felhasználó - 2013. 11. 23. 18:37  
Ez már sokkal jobb, most már határozottan azt mondom: folytasd! ;)


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat