Újság >> Történetek / Sorozatok

Diabolik Lovers - 49.
Megosztás: f

Diabolik Lovers - 49.

Erő, hatalom, bátorság. „ Az a 3 dolog, melyekre az ember vágyik, még ha tudja is, hogy soha nem kaparinthatja meg őket. Ez a baj velünk. Túlságosan is hiszünk mindenben, és hogyha nem sikerült saját erőfeszítésből ezeket az egyszerű, de annál értékesebb dolgokat megkaparintani, akarva, akaratlanul is Istenhez fordulunk. Pedig meg kéne egyszer már tanulnunk, hogy ő, nem segít ilyen sekélyes dolgokban.
                                                                          -Akira


A víz enyhe gőzt és párát eresztett a tükrök ablakaiba. Az igazat megvallva sosem szerettem a habfürdőt, így maradtam a szokásos, ódivatú tiszta víznél. Hamarosan minden ruhámat levetettem, hajamat egy erős kontyba kötöttem, és bemerészkedtem a forró vízbe. Ahogyan elnézem Ayato megértette, hogy nincs kedvem vele együtt fürdeni, mivel se hang se látkép vele kapcsolatosan sehol. Annyi szerencse, el tudtam mélyedni a gondolataimban... Hogyha esetleg nem RÓLA szólnának... [Ilyen, ha az ember szerelmes?]-fúrtam fejem a térdembe.-[Nem, inkább úgy viselkedek, mint valami nyálas hárem anime gyenge kis főhősnőcskéje...]-sóhajtottam, miközben unottan felnéztem.
-Áh, de akkor is boldog vagyok...-visszhangoztak élesen vissza szavaim a falakon. Ez után a csöppnyi mondat után már teljes, néma csönd követett. Nem gondolkoztam, csak hagytam magam sodródni az egyszerű árral. Nem sokkal később az óra már délután hármat ütött, tehát már egy bő két órája lebzseltem itt. A magam letargikus módján csak kikászálódtam a már kihűlt vízből, majd felvettem egy hálóinghez hasonló, kis fodros ruhát, mivel most inkább voltam  aludni valós kedvemben, mintsem, hogy elkezdjem körbefutni a Csendes-óceánt. Hamarosan becsuktam magam mögött a fürdőszoba ajtaját, és a hatalmas francia ágy felé vettem az irányt. Csakhogy ott már volt valami, pontosabban valaki. Szuszogás nélkül foglalta helyét az ágy jobb oldalán, miközben alvó arca tökéletesen felém fordult. Úgy tűnt, tényleg alszik, így lassan, halkan leraktam kihozott ruháimat a legközelebbi székre, és leültem ez ágy szélére. Lassacskán nem bírtam megállni, hogy ne nézzem azt a megnyugvó arcot, így két lábamat feltettem az ágyra, és végül vele szemben feküdtem. 20-30 perc mély megbabonázott bámulás árán, végül egy aprócska ásítás után már nem sokra emlékszem. Szemeim egyszerűen leragadtak, és mély szuszogásba kezdtem. Álmot már nem láttam, de mikor felkeltem, azonnal megkaptam a kárpótlást. Hideg kezeket éreztem a hátam környékén, és mikor kinyitottam a szemem, azonnal egy ismerős arccal volt dolgom. Szempillái egy aprócskát megrebbentek, így gondoltam, hogy mindjárt felkel. A helyett, hogy barátságosan rám pillantott volna, inkább még szorosabban magához ölelt. Szorítása egyre jobban nyomott agyon, így mikor már az ájulás szélén álltam, nyöszörögve szóltam, hogy hagyja abba. A válasz még mindig a természetes "semmi", így mielőtt ismét a kórházban ébrednék, gyorsan próbáltam őt ellökni magamtól. Hamarosan meg értette mozdulataim lényegét, így már engedett anakonda szorításából. Mosolyogva bújtam jobban oda hozzá, de most kivételesen tökéletesen éber voltam. A nap további részében megbabonázva néztem a megnyugvó arcot...[Szép...]-figyeltem azt a sima, fehér bőrét, a hajszálakat, melyek kuszán belelógtak arcába. Egy kis mozgolódásra lettem figyelmes, aztán egy aprócska mozdulattal közelebb emelte fejét a homlokomhoz, és egy aprócska puszit nyomott rá. Csodálkozva és egy cseppet értetlenül néztem fel rá, mire egy mosoly lett úrrá arcán.
-Szeretlek.-hagyta abba a nevetést, és ölelt át szorosabban.
-Szeretlek. Csak téged. Örökre.-hangozott el a válasz, ami örökre beivódott mind kettőnk emlékezetébe...

Kon'nichiwa, minna-san! ^^ Nagyon sajnálom ezt a csapnivaló befejezést ^^" Még lesz egy aprócska kis epilógus szerű valami, azt igyekszem jobbra megírni >< Majd ott kaptok egy üzenetet is, személyesen csak tőlem, csak nektek ^^ Minden egyes kritika, rossz komment jöhet, nagyon nem vagyok megelégedve ezzel a befejezésemmel T^T Való igaz, ez az első befejezésem, de ez garantáltan nem mentség, vágjatok a fejemhez akármit, és szúrjatok szíven Subaru tőrével, megérdemlem >< Apropó, azért is bocsánat, hogy az utolsó fejezetnél is itt önkritikázok, de most meg is érdemlek minden szidást ^^ Nos, akkor Köszönöm az Olvasást! ^^

( 684 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2014. 07. 03. 17:26  
Nekem egy kicsit fura az eleje!!!!

  - megszűnt felhasználó - 2014. 07. 02. 14:20  
Heló itt szeretnék dolgozni!!!!!!!!!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 11. 09. 19:09  
nagyon-nagyon és még egyszer nagyooon köszönöm T^T olyan jó olvasni ezeket a kommenteket, nagyon örülök, hogy tetszett a befejezés, habár nekem nem olyan szimpatikus még mindig xD halálomra esküszöm majdnem ki is csordult egy kis könnycseppem, olyan boldog vagyok ^^ Szerintem most meg is állok megírni az epilógust, abban az üzenetben most több érzés lenne, mint máskor ^^

  - megszűnt felhasználó - 2013. 11. 09. 18:02  
Ha jönne hozzám egy tündér, és kívánhatnék tőle valamit, azt kívánnám, hogy SOHA ne legyen vége a Diabolik Loversnek! T.T

b.v.m.
 
2013. 11. 09. 17:45  
Jajj olyan kár hogy vége.. Úgy szerettem! :  (  De hát egyszer minden történet véget ér.. És csak örülni tudok hogy olvashattam ezt a csodálatos történetet!^^ Azt epilógust várom és várom az új történetednek a következő részét is^^ Csodálatos író vagy!:3

  - megszűnt felhasználó - 2013. 11. 09. 17:16  
Ne és még egy ne ^^ Minden jó történetnek vége lesz? Mit olvassak akkor? ˇ^ˇ
Nem baj, jó befejezése lett és nekem tetszett ez a rész is!(: Kár, hogy nem folytatod, de nekem a másik történeted jobban tetszik.

Én is gratulálok hogy az 50.részig el tudtad vinni c:

Tündikécske 2013. 11. 09. 16:47  
Jaj, de édesek. :3 Akármit is gondolsz/mondasz, szerintem ez a világ legfantasztikusabb befejezése, erre a kis (ébren, és tudatosan) kimondott szóra vártunk Akirától már jó régóta. <3 Annyira, de annyira kár, hogy vége van, mert egyszerűen imádtam, és bár eddig még nem volt időm, de arra mérget vehetsz, hogy még nyomon fogom követni az írásaidat. (: Riyu-chan, fantasztikus író vagy. Komolyan. Gratulálok! (:

  - megszűnt felhasználó - 2013. 11. 09. 15:49  
nyilazz le nyugodtan xD nos, meg kel valljam, szerintem valszeg' megírom ennem az epilógusát és aztán jöhet a másik kis történetem

Rimaa<3 2013. 11. 09. 15:46  
Nagyon de nagyon de nagyooon jó befejezés lett!A Yume no Utát mikor folytatod Riyum?

EpreshCsoki^.^♥
 
2013. 11. 09. 15:35  
Nagyon-nagyon sajnálom hogy vége.. imádtam, viszont rendszeresen olvasni fogom az új történetedet is, és szerintem a befejezés úgy jó ahogy van. (:

Trefi 2013. 11. 09. 15:35  
Riyu-chan, ha nem szoksz le erről a sajnáltatásról, lenyilazlak! megsúgom: íjászkodom, és az aktuàlis imádatom miatt egyre jobban hajtom magam. : D

  - megszűnt felhasználó - 2013. 11. 09. 15:30  
igen tudom, hogy nem lehet körbefutni, gondolkodtam, hogy úgy, ahogyan Naruto vízen járós jutsu-ja segítségével, de a végén nem írtam oda xD és nagyon köszönöm, de nem érdemlem meg, hogy a történet csapnivaló befejéze miatt sírj, nem bánatból xD

Trefi 2013. 11. 09. 15:26  
istenem, ez nagyon romantikus.♥ mindjárt sírok, ezt akartad? xD az egyetlen bibi, hogy a Csendes-óceánt nem tudod körbefutni, deez részletkérdés, hisz gyönyörűen befejezted! sok sikert a továbbiakban, biztos vagyok benne, a Yume no Uta még ennél is nagyobb sikert ér el, de nekem a DL is belopta magát a szívembe. talán, mert végre találtam egy teljesen egyedi, máshoz nem hasonlítható sorozatot. úgyhogy gratulálok, és ugyanazt a mozdulatot küldöm neked, mint az előző részhez. (:


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat