Újság >> Történetek / Sorozatok

Valóra vált álom
Megosztás: f

Valóra vált álom

...Kinyitottam a szemem. Semmi furcsa nem volt, azon kívül, hogy nem tudom mégis mikor aludhattam (?) el a nappaliban a többiek között. Zayn vállára dőlve felhúzott térdekkel pislákoltam. Liam velem szemben ült a földön és rajtam röhögött, a többiek csak beszélgettek, Jawaad az ölembe ugrott, a hátát a mellkasomnak döntötte és kezemet az övébe vette és ujjaimmal babrált.
-Jó reggelt! -nézett rám nevetve Zayn.
-Meddig aludtam?
-Csak egy fél órát. -vonta meg a vállát és egy apró puszit nyomott a fejemre.
-Csak...-nevettem.
-Kajáljunk máár! -nyögte Niall, aki a földön ült és Danielle lábának dőlt, aki Kate mellett ült...
-Lemaradtam valamiről? -néztem feléjük.
-Megbeszéltük az egészet...
-..Míg én aludtam.
-Jó neked! -fogta a fejét Niall. -Csak a kellemes ˝végeredményt˝ éled át. Nem kellett végig hallgatnod az egészet. -döntötte hátra a fejét, ami így Dan térdén pihent. Danielle ujjaival Niall haját söpörgette ki homlokából, majd előre hajolt és fejjel lefelé a szemébe nézett, mire Nial kancsalítva kinyújtotta a nyelvét. Azt hiszem el voltak ők kettesben a szobában. Nialler megragadta Dan tarkóját és előrébb húzva megcsókolta... Mindenki szó nélkül figyelte őket. Kate mosolyogva, mi leginkább döbbenten. Danielle elpirulva fésülte ki haját arcából és vissza dőlt a kanapéra. Vigyorogva néztem össze Linával. Eddig senki nem tudta megmondani, hogy most mi is zajlik itt, de végre ők maguk hozták a világ szeme elé a dolgot... Nekem tetszik, és a mosolyokból ítélve nem vagyok egyedül.
-Na eszünk ma még? -állt föl a földről Niall megtörve a csöndet. 
-Ja együnk már, mert akkorára összemegy a gyomrom, hogy még egy anorexiás is megirigyelné...-szaladt a konyhába Loui.
-Drágám, ezek a poénjaid mindig a legjobb pillanatban jönnek ki belőled csak úgy! -röhögött El.
Jawaad kiugrott az ölemből és Louis után szaladt. Felkeltem és én is kimentem a konyhába, hogy legyen olyan is, aki nem csak a kajáért epekedik hanem mondjuk segítene is megteríteni.
Mikor végre sikerült lenyugtatni a fiúkat. Oké, csak Nialt és Louist, akik teljesen be voltak zsongva. Az egyiknek a gyomra lyukadt ki a másiknak meg eltűnt a saját, külön bejáratú (?) tányérja, ami amúgy a fél asztalt elfoglalja, mert Niall azt vallja, hogy minek vagy hússzor (!?) repetáznia, amikor egyszerre is kiveheti, amit megeszik.
Végre leülhettünk és nem mondom, hogy nyugodtan, de valahogy elkezdhettük enni Harry  által készített vacsit. Persze nálunk röhögőgörcs nélkül nem történhet semmi, ezért ez most sem maradt el. Lina a mosdóhoz rohant, hogy ne a tányérjába köpje az italát, mert Harry óriási poénjától mindenki az asztal alatt fetrengett, na jó nem mindenki csak Loui. Zayn feje hatalmasat koppant az asztalon, mire még nagyobb röhögésben törtünk ki.
Rázkódó vállal szúrtam fel a villámra egy kis húst visszatartva a nevetésem nyeltem le úgy, hogy sikeresen nem fulladtam meg.
Hirtelen az arcomra fagyott a mosoly. A gyomromhoz kaptam, ahogy az utálatos hányinger kerített hatalmába. Kirúgtam magam alól a széket és a lépcső felé kezdtem rohanni.
-Jessica! -kiabált utánam apám, mivel ő volt az első aki észrevette, hogy elszaladtam.
Az emeleten a mosdóba mentem. legyőztem a kellemetlen helyzetet, megmostam az arcomat és a csap szélébe kapaszkodva néztem a tükörbe. Belemerültem a napok, hetek számolásába...1 hét, 2 hét...5 hét, 6 hét, 7 hét...??? Hét hét az majdnem két hónap. Két zavartalan hónap!?
-Mi? -fordultam meg és hátam a falnak döntöttem. -Ne! -csúsztam le a földre. -Ne ne ne ne neeee...-arcom a tenyerembe temettem. A végén már annyira beleőrültem az ismerős gondolatba, hogy csak felnevettem az amúgy a feltételeket tekintve elvileg lehetetlen dolgon.
Kinyújtottam a lábam, előástam a zsebemből a telefonom és küldtem egy sms-t Zaynnek. Másodperceken belül rontott be a fürdő szobába és kérdőn nézett rám.
-Miért küldtél üzenetet, amikor egy házban vagyunk? -csukta be maga mögött az ajtót. -Jól vagy? -ült le elém a földre.
-Ja, egy kis rosszulléttől eltekintve elég vicces helyzetben vagyok, ha mondhatok ilyet...-nevettem el magam.
-Jess nem bírom, amikor így beszélsz, mond már el mi olyan vicces...-türelmetlenkedett és látszólag felidegesítette, hogy tudok valamit, amit ő nem. 
-Oké! találd ki! -húzódtam feljebb a kőről. Idegesen forgatta a szemét, de tudta, hogy nem mondom el csak úgy, mert ideghúzós kedvemben voltam.
-Szóval. Öööö...Nagyon kicsi. -mondtam rögtön, ami először eszembe jutott. -Keletkezési körülményeket nem ecsetelem, mert akkor túl könnyű lenne.
-Ezt kár volt mondanod, mert már rájöttem...-mondta rezzenéstelen arccal.
-Akkor jó, mert nem hiszem,. hogy többet tudtam volna mondani. -nevettem.
-De, mi? Már megint? Az hogy lehet? -pattant fel a földről, amikor véglegesen megértette.
-Miért, azt hitted, hogy van egy szám, ami után már soha nem lesz ilyen helyzet?
-Nem, csak...nem is tudom. -dőlt vissza és lefeküdt a hideg kőre. -Terhes vagy, az annyit jelent, hogy egy baba. Vagyis már három...-gondolkozott hangosan.
-Ahogy mondod.
-És ez jó vagy rossz?
-Inkább csak visszacsinálhatatlan. Nézzük mindennek a jó oldalát! -fogtam meg a kezét és ujjamat az övéi köré kulcsoltam.
-Azta...Ez nagyon...Lényegében még nem gondolok semmire, mert nem fogtam még fel.
-Van még rá köbö nyolc hónapod, hogy szépen lassan felfogd. -keltem fel a földről.
Zayn szó nélkül bólintott. Kimentem hagyni őt kettesben a gondolataival, lementem a többiekhez.
-Jól vagy? -nézett rám apu.
-Persze. -mosolyogtam rá.
-Zayn? -kérdezte Haz.
-Mindjárt jön, még küzd egy pár gondolattal. -nevettem fel.
-Mivan´? -nézett rám felvont szemöldökkel Harry.
-Hát...Ez hosszú, vagyis annyira nem hosszú, csak...-Harry nem mozdult előlem, amíg ki nem nyögöm.
-Asszem megint terhes vagyok... -mondtam halkan, annak ellenére mindenki felém fordult, még ha az előző beszélgetésünket nem is hallgatták, ez mindenkinek felkeltette az érdeklődését.
-Bepereljem a fogamzásgátló gyártóját? -nevetett fel Harry.
-Nagyon vicces vagy! -mondtam cinikusan.
-De tuti? -kérdezte Emily.
-Nem annyira biztos, de elég valószínű...
-Itt mindig ilyenek a bejelentések? -kérdezte apám.
-Többnyire mindent elpoénkodunk. -vontam meg a vállamat természetesen.
-Értem...
-Hát ez mekkora már! -tört ki Niallből a röhögés. Most vagy Harry poénja vagy csak az egész történet most esett le neki...De ő Niall elnézzük neki, hogy amíg még van kaja a tányérjában nem tud koncentrálni. ...

( 1816 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2013. 11. 18. 15:11  
Sziasztok ! ^^

  - megszűnt felhasználó - 2013. 11. 18. 14:44  
NEM ÉRTEM A VILÁGOT!
E hatásos belépő után megkérdezem az örök kérdést: Van még valaki?

  - megszűnt felhasználó - 2013. 11. 17. 21:13  
Szia, jó éjt! :c

Grétii1
 
2013. 11. 17. 20:52  
Mennem köll... szija!

Grétii1
 
2013. 11. 17. 20:50  
Mostmár nem vagyok szomjas! Ivászat volt!

Grétii1
 
2013. 11. 17. 20:47  
Ha a szerelem vak, ...
Akkor hogy lehet szerelem első látásra?

  - megszűnt felhasználó - 2013. 11. 17. 20:46  
mindjárt jövök :33

Grétii1
 
2013. 11. 17. 20:46  
Jelenleg szomjas vagyok. :|

  - megszűnt felhasználó - 2013. 11. 17. 20:45  
azt én is szoktam...xĐ azon gondolkodok mitől kapcsolódik fel a hűtőben a villany!

Grétii1
 
2013. 11. 17. 20:45  
Én csak nyitogatom a hütőt! xD

  - megszűnt felhasználó - 2013. 11. 17. 20:44  
xd
én is úgy vagyok vele, kimegyek a konyhába és már nem leszek éhes... messze van! :'D

Grétii1
 
2013. 11. 17. 20:43  
Továbbjutott a ByTheWay!

Grétii1
 
2013. 11. 17. 20:40  
El van küldve! ^^
Pracsi mennyire ismer!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 11. 17. 20:37  
Na mi van a csillagok helyén? Küldd el!^w^

  - megszűnt felhasználó - 2013. 11. 17. 20:35  
Úristen! Ez igaz

1. oldal Következő

 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat