Újság >> Történetek / Sorozatok

Diabolik Lovers - 47.
Megosztás: f

Diabolik Lovers - 47.

Tatoe owaru koto no nai kanashimi ga anata ubattemo
Még ha a végeláthatatlan szomorúság el is rabol téged,
wasurenaide „sayonara” ga uso to ometa hibi wo
ne felejtsd el azokat a napokat, mikor azt hitted, az „Isten veled” csak hazugság volt
Hitori kiri de mita sora mo surechigau naka de mita yume mo
Az egyedül látott ég, a szétcsúszott álom, amit láttam
Ano hi no mama nanimo kawarazu
Úgy, mint azon a napon, mit sem változva
Anata no naka de ima mo zutto…
Benned még mindig, örökké…
                                                    /the GazettE/ - Shiver


-Gondolkozzak el...a válaszon...?-ismételtem el az utolsó szavakat. Jobb kezem a szívemre helyeztem, melynek sikerült lenyugodni a történtek után. Aggódtam, ugyanis egy kis fájdalom érződött az említett helyen. Végül mély lélegzetekkel hamarosan visszasétáltam a szobába, melynek ajtaján ott lógott a nevem. Bágyadtan fordítottam vissza a kilincset, és visszamentem az ágy irányába. A Nap helyett már javában a Hold pásztázta magasan az eget, s már nem azok az utolsó napsugarak járták a folyosókat, szobákat, kórtermeket, hanem a lámpák fénye varázsolt világosságot. Előre bámulva ültem, fehér lepedőt viselő ágyamon, majd hamarosan tekintetem lejjebb tévedt. Úgy éreztem magam, mint egy porcelánbaba. Mesterséges üvegszemekkel néztem a nagyvilágba, egy mozdulatot nem téve, és csak arra vártam, hogy készítőm értem jöjjön.
-Nem kéne hazudnom...sem neki, sem önmagamnak...-szóltak kétségbeesett hangjaim, visszhangozva a fehér, vastag falakon.-Nem....akarok....hazudni.....-egy ostoba kis könnycsepp szökött ki szemeimből. Hamarosan az eddig visszafojtott sírás ellen már nem tudtam küzdeni. Hamarosan egybefojtott lélegzeteim, és néhol egy-két kétségbeesett hangom nyúlt vissza a távolba.
-Szeret....lek, te id...dióta!-tagoltam lélegzetek véve a szavakat. Nem tudom meddig ment ez, de már annyira fáradt voltam, hogy a sírás se ment rendesen. Hirtelen hideg érintéseket éreztem magamon. Kezeimet levettem szemeimről, majd hirtelen erősebb szorításba estem. A magam módján csak akkor tűnt fel, hogy megölelt. Megölelt az, akitől most pláne nem várnék vigasztalást. Abba is maradt a gyerekes bőgésem, inkább megszeppentem néztem magam elé.
-Nem tartok rá igényt, hogy megint elutasíts.-hangzottak el a szavai. Csak csendben vártam, és vártam ezek a hangok után. Nem akartam, hogy ennek a pillanatnak valaha is vége szakadjon...

-Mmm...-forgolódok, magamra húzva takarómat, hogy elrejtőzhessek a Nap vakító első fényei elől. Végül úgy döntöttem, hogy az lesz a legjobb, hogyha elfordulok az ablak felől. Óvatosan és fáradtan nyitom ki a szemeimet...Abban a pillanatban felszökött a pulzusom, ahogyan ezt megtettem. Egy hangosabb sikítás kíséretében hőkölök hátra, melynek köszönhetően a padlón kötök ki. Ezzel a tökéletes manőverrel nyitottam az aznapi napomat.
-Áhj, mi van már...?-ült fel Ő is. Elég nyúzott fejjel nézett rám, miközben tarkóját piszkálgatta.-Mi a f.rancért kellett neked ordítani?!-szidta le szegény fejemet, láthatóan már élénkebben.
-M-mégis mi a jó eget keresel az ágyamban?!-eszméltem fel már én is.
-Mi az, hogy a te ágyad? Tudtommal ez egy kórházi bútor...-próbált érvelni. Látszott rajta, hogy vett a hangból, így már csak én voltam az egyetlen, aki idegeskedhetett.
-Nem érdekel! Különben is, miért nincs rajtad egy felső?! És miért is voltál itt?! Mit akarsz tőlem?! Perverz!-mutogattam rá. Egyedül a nadrágja mi még rajta volt, felső teste fedetlenül ékeskedett. Ennek köszönhetően arcom a lehető legrákvörösebb formába öltözött.
-Ne ordibálj már...-ült fel az ágy másik szélére. Végre felvette ingét, majd felállt, és mellém sétált:
-N-n-ne gyere közelebb!-hőköltem hátra. Azért is megtette, leguggolt és felvett, majd lerakott az ágyra.
-Ne maradj sokáig a földön, a végén még felfázol...-sóhajtott.-Apropó, ha lehet ne császkálj el sokat, holnap már ki is engednek, így nem lenne jó, hogyha valami bajod esne.-ült le az ágy szélére.
-Mmm...-bólintottam csodálkozva, de még mindig távolságtartóan.-De most komolyan mit akarsz?!-a feladás szóba se jöhet nálam.
-Mi az, hogy mit akarok? Nem emlékszel a tegnapra?-nézett rám unottan.
-T-tegnap?-hamarosan minden beugrott. Ismét vörös lett az arcom, miközben próbáltam tettetni, hogy az amnézia bizony engem is elért arra.
-Miért mi történt?-nevettem kínosan.-Esetleg békák potyogtak az égből? A szúnyog és a légy összeházasodott végre?-ennél ésszerűbb dolgok nem jutottam eszembe...-Áh, tudom már, a földönkívüliek eljöttek Ruszin királyáért!-de most komolyan, így visszagondolva ezekre, tényleg elég érdekesen festhettem.
-Há? Ruszinnak van egyáltalán királya?-kérdezett vissza.-Máskülönben meg marhára látszik, hogy mindenre emlékszel...Nem lennél jó színész, az biztos...-állt fel.-Áhj, pedig már olyan boldog voltam....Örültem volna, hogyha nem tagadod le...-piszkálta tarkóját ismét.-Ma úgy adódott, hogy csak én leszek itt. Shuu szokásaihoz híven nem akart itt maradni, csak annyit mondott: "Micsoda nyűg..." és hazasétált. Reiji pedig otthon látja el a házimunkát és ismét kísérletezik, így csak én maradtam itt.-fordult vissza. Én csak csendben figyeltem minden mondandóját, miközben lassan kisétált:
-Hozok valami innivalót...-csukta be az ajtót. Hamarosan csak a folyosó zajai szűrődtek be, miközben én még mindig szoborként foglaltam helyemet.
-Én, tényleg azt mondtam, hogy szeretem?-hasítottak át szavaim. Habár emlékeztem rá, jobban is mint tisztán, még magamnak se merem beismerni...

Yo, kon'nichiwa, minna-san! ^^ Egy kis szomorkás hírrel jönnék el nektek: Hamarosan be kell fejeznek ezt a sorozatot...T^T Úgy tűnik 50 fejezetnél nem érek meg többet, de majd hozok egy kis Epilógust, hogy mi történt a közeljövőben ^^ Apropó, egy új sorozatba szeretnék még belekezdeni, és ahhoz valahogyan jobban jön az ihlet, meg most egy időre ki vagyok ütve a természetfeletti dolgoktól....Remélem nem nagy gond, majd az Epilógusnál egy üzenetet szeretnék írni, csak nektek, drága olvasóimnak ^^ Egyéb hírem nincs, remélem tetszett ez a fejezet, most próbáltam jobbra írni, tehát remélem tényleg tetszett ^^ Köszönöm az Olvasást!~

( 643 megtekintés )

Szólj hozzá:

EpreshCsoki^.^♥
 
2013. 11. 01. 11:33  
Nagyon sajnálom hogy hamarosan vége lesz ennek a sorozatnak, én imádtam, és ezzel nem vagyok egyedül. A részről pedig, mint már megszokhattad tőlem, nagyon tetszik, és folytasd hamar. ^^

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 31. 20:30  
Ne már, hogy mindegyik sorozatnak, amit szeretek, vége lesz. Az idő múliknak már vége, a Valóra vált álomnak mindjárt vége, Homoki óvodának mindjárt vége, és ennek is. De nem baj, remélem a maradék fejezetek nagyon hosszúak lesznek (:
Ez a rész is nagyon tetszett, folytasd hamar!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 31. 18:18  
hű, örülök, hogy ilyen nagy empátiával kezelitek a sorozat végét ^^ szerintem hamarosan beküldöm új sorozatomról a prológust, de azért azt elárulom, hogy Slice of Life műfajú lesz, lényegében úgy képzeljétek el, mint az “Idő Múlik „ c. sorozatot ^^ Persze igyekszem, hogy ne legyen sablonos, remélem azt is szeretni fogjátok ^^ a címet még egyszerűen nem agyaltam ki, de majd valahogyan igyekszem, hogy kipattanjon a fejemből xD apropó, bocsánatot kérnék a szóhibákért, gépelési hibákért és a néhol értetlen mondatokért ^^" a következő pár fejezetet a legnagyobb erőbedobással próbálom megírni! ^^

Tündikécske 2013. 10. 31. 18:12  
Jahj, kár hogy már csak alig néhány rész van hátra, el tudnám olvasgatni pedig még hónapokig szerintem. ): Hát, mindenesetre fantasztikus sorozat, és talán pont most kell majd véget vetni neki, hogy ne laposodjon el.
De legalább bevallotta, hogy mégiscsak szereti ezt a szadistát. ^^

Az új sorozatodról mesélnél nekünk egy picit? *bociszemekkel néz* Legalább annyit, hogy körülbelül miről szól vagy milyen műfaj. ^^

Rimaa<3 2013. 10. 31. 17:45  
Ját mindennek vége szakad egyszer!De azért tudd hogy remek sztori még mindig!

b.v.m.
 
2013. 10. 31. 16:38  
Bocsi 2x ment ^^'

b.v.m.
 
2013. 10. 31. 16:34  
IGEEEEEN!!! Most boldog vagyok h újra szereti!:3
Jajj ne már!: ( Ez a töri az egyik kedvencem! : ( úgy örülnék ha még folytatnád legalább 60 rész ig : (
IGEEEEEN!!! Most boldog vagyok h újra szereti!:3
Jajj ne már!: ( Ez a töri az egyik kedvencem! : ( úgy örülnék ha még folytatnád legalább 60 rész ig : (

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 31. 16:19  
Folytasd! Folytasd! Folytasd! \*--*/ Nagyon jó lett, mint minden rész! :3
Folytasd! Folytasd! Folytasd! \*--*/ Nagyon jó lett, mint minden rész! :3


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat