Újság >> Történetek / Sorozatok

Az idő múlik - Epilógus
Megosztás: f

Az idő múlik - Epilógus

Miután Ryuu elment a napok egyre csak teltek, míg nem odáig jutottunk hogy eljött a május, s vele együtt egy új élet kezdődik számomra. Nem hiszem hogy nagyon értenétek, így elmondom egy kicsivel részletesebben. Úgy két hónapja voltam nőgyógyásznál és az orvos boldogan számolt be róla hogy gyermeket várok. Most vagyok a negyedik hónapban és kitörő örömmel várom már mikor fog megszületni a kicsi. Boldog vagyok, annyi idő után végre boldog, s úgy érzem ezek után már semmiért nem kell aggódnom. Arata összejött Miával és már öt hónapja tart a kapcsolatuk. Az albínó fiúcska öccse néhány napja hívott fel és újságolta el a legnagyobb és legjobb hírt, amit tőle hallhattam. Talált magának barátnőt, remekül megvannak, s ha minden igaz akkor majd júniusban jönnek minket meglátogatni. Nos, igen... Ő az egyetlen személy aki nem tudja hogy várandós vagyok, de azért remélem nem éri majd hatalmas sokként. Ha már a kapcsolatokról van szó, még hozzátenném hogy Anyu újra fog házasodni, az esküvő októberben lesz. Rengeteg dolog van, amire az élet négy év alatt megtanított. Ami számomra legfontosabb az az, hogy végre megtanultam szeretni és bízni. És most, ahogy itt fekszem a kertben mellettem Akisével és a mi drága Azusánkkal, érzem magamat a lehető legboldogabbnak a földön.
- Ugye megint az életeden gondolkoztál el? - nyomott egy apró puszit a homlokomra Akise.
- Igen, úgy az utóbbi négy hónapban vagy százezredszerre. - mosolyodtam el, majd az örömtől csillogó szemeimet a fiú felé fordítottam.
- Te mindig a múltadat elemezgeted. Mikor szeretnél a mával foglalkozni? - kérdezte a fehér hajú őszintén.
- Nem tudom. Talán kéne valami kötél ami visszahúz a jelenbe. - kezdtem el kuncogni.
- Kötél. Lehetne az kötelék is nem? - vonta fel a szemöldökét csalafintán.
- Ezt hogy érted? - ráncoltam a homlokomat.
- Valahogy... - kacsintott, majd felült engem is magával húzva. - Hozzám jössz? - kérdezte.
- Ez... - hatódtam meg, de pár másodperc után észhez kaptam. - Miféle lánykérés? - szaladt fel a szemöldököm miközben kezeimet csípőre tettem.
- Szerintem egy egészen normális. - vont vállat sértődötten. - Mi a válaszod? - tért vissza az eredeti témához.
- Természetesen igen, hiszen nagyon-nagyon szeretlek! - ugrottam a nyakába, persze óvatosan nehogy megnyomjam a hasamat. Az nem tenne jót a kicsinek.
- Azusa, ha már nagy ölelés van te is gyere ide! - invitálta mellénk a macskát, mire a cica egy nyávogás után mellénk baktatott és közénk bújt.
- Egyébként... Mikor legyen az esküvő? - kérdeztem elgondolkozva.
- Októberben. Amikor a  szüleidnek is... - mondta miközben Azusa fejét simogatta.
- Az a férfi nem az apám, még akkor se ha rendes. Máskor elég lesz az "Anyukádék" kifejezés is. - mondtam unottan. - De az a hónap nem lenne jó. Anyunak is mondtam, hisze akkor leszek a kilencedik hónapban. Nem szerencsés házasodni mikor épp a szülés szélén állsz! - nevettem fel hangosan. Az egész kert tőlem, majd lassacskán tőlünk zengett.
- Akkor mit szólnál a novemberhez? - puszilta meg az arcomat.
- Inkább szeptember. Jó? - kérdeztem nagyokat pislogva, kölyökkutya tekintettel.
- Jó. - mosolyodott el. - Ugye tudod hogy nagyon szeretlek? - kerekedett felém és csókolt meg. Az a csók más volt mint az első vagy a kapcsolatunk során a sokadik. Ez most tüzesen perzselte az ajkaimat.
- Persze. Én is téged! - kulcsoltam át a nyakát és csókoltam vissza. Négy év. Négy évet kellett végig küzdenem azért, hogy most itt legyek. De nem bánom, hiszen nagyon boldog vagyok, örülök hogy a végén minden úgy alakult, ahogy. Mert az idő múlik, s a sebein végleg begyógyultak, hála Akisének. ♥

Konnichiwa. :3 Ez volt a történetem utolsó része, az epilógus. Remélem boldogok vagytok annak ellenére is, hogy nem minden alakult úgy ahogy néhány olvasó szerette volna. Köszönöm hogy végig követtétek az írásomat, vele együtt pedig Nana hétköznapjait. Örülök annak hogy nektek írhattam, ti pedig olvastátok ezt a kis szösszenetet. Nagyon szépen köszönöm minden kedves olvasómnak, imádlak titeket! ♥ ♥ ♥

( 733 megtekintés )

Szólj hozzá:

Csicsibogyo
 
2014. 05. 24. 10:24  
Azta... ez... CSODÁS!!!!!!!!!!! le a kalappal előtted!!!!!!!!! Író leszel!

ωση∂єя♥cυтєηєss 2013. 10. 27. 15:44  
Jajj... kár, hogy vége, de ez is be kellett következzen. Nagyon tetszett a törid!

Rimaa<3 2013. 10. 27. 9:31  
Nagyon jó volt az egész sztori!Remélem a Keserédes csók is ilyen hosszú lesz!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 27. 7:25  
Visszaolvastam a kèt rész lemaradásomat és csak ez  jutott eszembe: Gratulálok és Hiányozni fog!
Ja és, hogy előkerült a macska, bár az más kérdés.

ercseszke 2013. 10. 26. 21:17  
Egyetértek a többiekkel.. főleg Riyung-al..
kár hogy vége van, de legtöbb felhasználó már a 3. résznél szó nélkül befejezi a törijét.. sajnálom h vége lett.. : ( -mondjuk 1. számú rajongóhoz képest ez nem csoda.. xĐ
mást nem tudok hozzáfűzni, mindenki leírta a véleményét és ha most leírnám ugyanazokat egy lennék a sok közül.. a gyereknek nem örülök ˇ^ˇ

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 26. 21:15  
Végre előkerült a macska (: Ő a kedvenc szereplőm!^^ Vagyis, volt... :c

Nagyon kár, hogy vége. Ez volt a kedvenc történetem, amíg nem kezdted el írni a Keserédes csókot. Nem értek sem a történetekhez, sem a költészethez, de te tényleg nagyon jó író vagy, és hát, ez most nagyon tanárosan fog hangzani () de rengeteget fejlődtél az Idő múlik írása alatt és ezért tetszik jobban az új történeted. És így visszaolvasva, talán annyira nem is tanáros... :3
Imádtam ezt a sorozatot ~ Ez az epilógus nagyon jó lett, jobb nem is lehetne, végigmosolyogtam az egészet...

Pracsi
 
2013. 10. 26. 19:35  
Nem mindig olvastam,nem mindig írtam kommentet(sőt,szinte soha),de szerettem!És bánom,hogy vége,de tudom,hogy nem írhatod örökké!Most nem is tudom,hogy vagyok...
Nem mindig olvastam,nem mindig írtam kommentet(sőt,szinte soha),de szerettem!És bánom,hogy vége,de tudom,hogy nem írhatod örökké!Most nem is tudom,hogy vagyok...

Fufu-chan 2013. 10. 26. 19:31  
Húúú....Ez remek munka volt Chi! Örülök hogy Akisével jött össze. És...mit mondjak még? Imádtam a sorozatot, igaz hogy nem sokszor (na jó, ritkán) kommentáltam, de mindig olvastam, és imádtam! Remélem hogy a Keserédes csók is ilyen remek lesz, mint az Idő Múlik!

b.v.m.
 
2013. 10. 26. 19:22  
Annyira szerettem:3 Ez volt az egyik legjobb sztori amit valaha olvastam:3 Csak gratulálni tudok!(: Csodálatos író vagy sokan irigyelnék a tehetséged!:3 Csak így tovább!(: És a Keserédes Csók című történeted lehet még ennél is jobb lesz!:3  Örülök h ilyen jó történetet olvashattam és egyben kicsit szomorú is vagyok h vége(:

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 26. 18:40  
szantosz: Ehhez az epilógushoz az ihletet a nővérem adta, mert Ő is húsz éves. Szóval nem korai :3

szantosz 2013. 10. 26. 18:20  
Most egyszerre vagyok boldog és szomorú. Nagyon hiányozni fog ez a történet, és bár Nana nem Aratát választotta, örülök, hogy boldog. ( És előkerült a macska!) Viszont Nana nem lehet több 20 évasnél. Nem korai még a gyerek?

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 26. 17:53  
Ugyan-ugyan, én csak az igazat írom, te tényleg csodálatos vagy! ^^ a különkiadásokra meg majd természetesen odafigyelek, ezerrel várom őket ^^

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 26. 17:47  
Riyung: Ez... igazán megható volt. :') Köszönöm szépen, de tényleg! ♥ Valamint te is nagyin jól írsz, téged is csak dicsérni lehet! ;3
Valamint szeretném ha továbbra is figyelnél/figyelnétek, mert lesznek különkiadások! :3

ETUKAPETUKA
 
2013. 10. 26. 17:45  
Nagyon jó sztori volt, remélem hogy Akiséval jön össze!^^ Teljesült a kívánságom! Imádtam a sztoridat, a másikat is kitartóan olvasom! Örülök hogy 140 részig kitartottál! Az egyik kedvenc sztorim volt itt!*-*

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 26. 17:37  
Hű, nagyon örülök, hogy kértem ezt az epilógust *-* csodálatos, hogy Nana és Akise babát vár, örülök, hogy Ryuu talált valaki mást, Arata-val egyetemben meg persze Nana anyukája se marad ki a sorból. ^^ Jó, hogy Azusa is visszakerült Őszintén én pártatlan voltam, és nem is okozott nagy meglepetést, hogy végül Akise lett az apuka \ ^o^ / Reménykedem, hogy (akármennyire nem valós szereplők is) jó legyen az esküvő ^^ jó lenne ott koszorúslánynak lenni, vagy mondjuk Nana gyermekének is szívesen beállnék ^^

Chi: Csodálatos vagy! ^^ Az egyik kedvenc íróim közé kerültél be, és nem csak itt, CN-en! ^^ Volt, hogy nem akartam elolvasni a következő részt, így más korra halasztottam a bepillantást, de mindig meg tudtál lepni, egyszerűen jó volt olvasni a sorokat. Az érzéseket, történéseket mindig a lehető legjobban írtad le, és a szókincsed és csodálatosan nagy ^^ Minden elismerésem kiérdemelted, hogy 13 évesen ilyen csodálatosan írsz! ^^ És habár nem érted meg azt a 200. részt, mégis a 140.-ig kitartottál, már ez is elképesztő teljesítmény! Mást tudok tenni, csak dicsérni, már-már isteníteni, és csak reménykedni tudok, hogy egyszer olyan jól írjak mint te, -akármilyen alsórendű író is vagyok- meg aztán köszönetet mondani, hogy ilyen jó korszakot hoztál be az életembe, ezzel a történettel!

Köszönöm, Chi!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat