Újság >> Történetek / Sorozatok

Diabolik Lovers - 44.
Megosztás: f

Diabolik Lovers - 44.

Mindig igényt tartunk valamire. Legyen az akár egy tárgy, egy érzelem vagy egy személy. Én is igényt tartottam valamire és valakire. Azt a valamit viszont már sosem kaptam meg...Hogy miért? Mert azt a valakit, akit akartam, most már örökre eldobtam. Pedig ő......ő megadhatta volna mindazt, amit akartam.
                                                                                            -Riyung


Kicsi koromban sok minden akartam lenni. Habár ezek az álmok, így visszagondolva elég gyerekesnek tűnnek.; Egy egyszerű kislányhoz hasonlóan, mindig arról álmodtam, hogy egyszer majd cukorkastélyban tengetem mindennapjaimat egy gyönyörű hercegnőként, majd egy nap a gonosz mostoha elrabol, toronyba zár, én pedig várhatom a szőke hercegemet. Alapból mindez meg is történt, habár inkább valóságosabb módon: a cukorkastély helyett egy hatalmas kísértetházba kerültem, ami nem sokkal később börtönömnek is nevezhető. Nem vagyok gyönyörű hercegnő, nem a mostoha anyám rabolt el, hanem apám rakott be ide, ráadásként az a szőke herceg aki konkrétan megmentene, inkább a sátán egyik fiának tekinthető, mintsem, hogy megtestesítse a tökéletes fiút, akire akkoriban vágytam. Habár ahogyan egyre jobban megismertem Asmodeus és Lucifer tükörképét, időnként felvillantak egy arkangyal pillantásai is.

Na igen, sosem akartam kitűnni a tömegből, egyszerű, normális néha-néha már túl unalmas életet akartam, egy boldog családdal, pár baráttal, akikkel suli után eljárok. Nekem ennyi is elég lett volna, most viszont már lassan Japán közepének számítok...nem jó okokból; halálesetek okozója, bebörtönzött szörnyeteg és egy ostoba, szkizofrén lány képét idézem elő. De ez segített egy életre megtanulni; a dolgok éles fordulatot vehetnek, a legegyszerűbb okokból is. Sosem készülhetsz fel igazán a dolgokra, akárhogyan is intézkedsz.

[Fehér.....?]-nyitottam ki apróan, lassan a szemeimet. Homályos látásomból csak a színt érzékeltem, de lassan a hangok is beszűrődtek. [Szi....ke? Mire kell....a szike?]-néztem bágyadtan magam elé. Hamarosan észrevettem, mindenhol kék-fehér ruhás emberek járkálnak, vizsgálnak engem, miközben egy nagy, fényes lámpát tartottak fölém. Hamarosan egy kis csörömpölést fültanúja lettem, mire a már lassan tisztuló látásommal tudtam, hogy az az ember megkapta a szikét. [Miért? miért kell a szike......?]-próbáltam felfogni a dolgokat. Ekkor tűnt csak fel, hogy jelenleg lélegeztetőgépen vagyok, vagy legalábbis akkor annak tűnt. Hamarosan infúzióról, összezáródásról és valami bénulásról beszéltek. Hamarosan már rájöttem: műtőasztalon fekszem. Orvosok mindenhol, az viszont nem tudtam, hogy mégis hogyan kerültem ide, és miért kell egyáltalán megműteni. Hamarosan valamelyik nővér észrevette, hogy ébredezem, így egy tűt szúrt belém. Egy fél perc múlván ismét kábultság lett úrrá rajtam, és nem sokkal később az eszméletem is alábbhagyott...

Ismét kinyitottam a szemeimet, de most már nem a sürgés-forgás ment körülöttem. A lenyugvó nap utolsó kis fényei cikáztak bent a nagy szobában, néhol láthatóvá téve a porszemeket. Nagy, mély lélegzeteket vettem, miközben próbáltam ismét magamhoz térni. A karomra nézve láttam, hogy infúzióra vagyok kötve. A lélegeztető még mindig rajtam volt, ekkor vettem csak észre, hogy egy kissé ülő helyzetben vagyok. ismét végigmértem a szobám, ekkor láttam csak meg, hogy a falnál van egy nagy üveg, azon kívül Reiji, Ayato állt kint, egy férfi mellett, aki minden bizonnyal az orvos szerepét tölti be. Shuu is itt volt, de ő éppen ült, úgy hallgatta amit a doktor mond. Reiji időnként visszakérdezett, Ayato csak csendben tűrte idősebb testvére mellett, mintha csak egy 5 éves kisöcs lenne, Shuu pedig az üvegnek háttal támaszkodott, de azt már nem láttam, hogy a fülhallgató még mindig ott ékeskedik e. Lassan az orvos észrevette, hogy ébredezem, így lassan bejött, és azonnal szóvá tette:
-Jó napot, Akira-san. Minden bizonnyal csodálkozik, hogy itt van, de ha nem gond, amint éberebb lesz, lenne pár kérdésem, és pár vizsgálatot is elvégzünk.-vizsgálgatta a lapokat amiket mindvégig a kezében tartott.-Gondolom jelenleg még nem nagyon érti a helyzetet, de nyugalom, majd mindent elmagyarázok. Addig is, gondviselői szeretnének beljebb kerülni. Való igaz az állapota még instabil, de gondolom elbír egy kisebb látogatást.-azzal el is távozott, majd pár dolgok közöltek Reiji-ékkel, akik hamarosan betértek. A doktor fogalmam sincs, hogy hova lett, de inkább most a 2 fiúra kéne koncentrálnom. Ayato kint töltötte ezeket a perceket, miközben Reiji lassan éles szemeket szegezett rám.
-Mennyi baj van veled...-igazította meg szemüvegét.-Gondolom rájöttél, hogy kórházban vagy, és nem rég hajtottak rajtad végre egy műtétet. Gondolom a gyógyszerek hatása alól még nem teljesen tértél ki, így értelmetlenség lenne elmagyarázni a helyzetet, mivel minden bizonnyal úgyis elfelejted. Maradjunk annyiban, hogy szívbetegséged van, már kiskorod óta, és az akkor donor szíve, már nem bírta a terhelést, így felmondta a szolgálatot. Jelenleg szerencsére volt egy szív, aminek köszönhetően most is élsz. Dióhéjban ennyi lenne, a részleteket is hamarosan megtudod.-magyarázta el Reiji, amit nem később Shuu követett:
-Az orvos hamarosan visszajön, és egy kezelést fog végrehajtani, tehát valamivel jobban fogod érezni magad, nem leszel ilyen kábult. Addig is ne nagyon mozgasd semmidet...Egek, micsoda nyűg...-sóhajtotta, majd kisétált a szobából.
-Bocsánatot kérnék a viselkedéséért...-hangulata egy kissé dühösebb iramot vett.-Csak tudnám, anyánk mit szeretett benne...-fejezte be, majd ő is kiment. Ayato-t láttam már csak az üvegen túl, Reiji valamint Shuu eltűntek. Habár ezen se éppen volt időm gondolkozni, az orvos hamarosan bejött, és adott valami gyógyszert...

Kon'nichiwa, minna-san! ^^ Sajnálom a késést, de a laptop amint eddig írtam bekrepált, így a kinti gépen vagyok köteles mostantól írni, amin általában a nővérem szokott tevékenykedni...Más szóval a “drága „ , *ne fogalmazz csúnyán...ne fogalmazz csúnyán...* “testvérem „ nem valószínű, hogy nyugodtan fogja hagyni a gépelési folyamatomat, más szóval a fejezetírást (márpedig nem gépelek lassan) és most anyu is ha törik ha szakad hatosztályosba akar íratni, mondjuk ebben már én is közrejátszottam, tehát muszáj lesz gürcölni a tanulással. Hogy pontosabban fogalmazzak, a fejezetek csak ritkábban tudom hozni, és minden bizonnyal kisebb terjedelműek is lesznek T^T Nagyon sajnálom, majd valahogyan igyekszem összekaparni magam >< Itt az őszi szünet is, (legalábbis nálunk) tehát igyekszem, hogy valami olvashatóbbat hozzak el nektek...na jó, nincs önkritika, mert megköveztek miatta xD erről jut még eszembe, Tündi-san még csak az angol felirattal előzött be, tehát akkor hoznám a magyart is :3 Diabolik Lovers 6.rész [Magyar Felirat] Köszönjük a fordítást a SUIREN.chanSub csapatának! ^^ Most pedig; Köszönöm az olvasást! ^^

( 654 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 27. 13:15  
hehe, nem is várok xD ne értsd félre, nem gondolom, hogy nem tudnál ilyen hosszút írni, de nem kritérium egy 20 méteres komment xD Másrészt, a picike kommenteknek is örülök, egy szimpla “Folytatást! „ -nak vagy “Csak így tovább! „ mondatokat is szívesen látok, akármennyire is sivár fejezet volt, és szerény meglátá szerint nem érdemlem meg xD

heart: Most, bocs, hogyha úgy tűnik, mintha hülyének állítanálak be, de máshogy nem tudom ezt a kérdést megfogalmazni xD
Mit nem értesz?
nem félreérteni, most kettőnk közül én vagyok a síkagyúbb, csak azt szeretném megtudni, hogy melyik pillant nem tiszta, mondjuk az elején az idézet, vagy mikor Akira elgondolkozik, mert szívesen elmagyarázom
És köszönöm a bátorítást \^o^/ most írom a következő fejezetet Igyekszem, hogy az érthetőbb, nem összekapart legyen :'D 
*meglátás

Trefi 2013. 10. 27. 9:50  
Riyung, tőlem ne is várj Tündi-sanos megszólalást, én ha annyira, de annyira szeretnék hosszút írni, akkor se tudnék. az én dicséretem annál őszintébb, minél magasabban nyivákolom el az "úristen, ez állati!" mondatocskát. :3 *fejhangon vinnyog* igen, szerintem is jó a 6. rész, mondjuk az én rajongásom már csillapodott, új animék felé kacsingatok...de Raito örök. xD a részek miatt meg ne aggódj! megéri várni rá, zseniális a történeted, a legjobbak közé sorolandó (legalábbis nálam). csak szegény Akirát sajnálom...a rosszban a jó, hogy azonnal találtak szívdonort. az esetek 90%-ában a páciens meghal, mielőtt új szervhez jutna (én már csak tudom)...szóval no para!

Tündikécske 2013. 10. 26. 21:35  
Igyekszem visszafogni magam Riyung, “arra „ amúgy is szüksége lesz Yui-nak, bár nem hiszem, hogy eljut addig, hogy használná is... xD

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 26. 21:08  
Tündikécske, milyen hosszú már ez a komment? xD Beleőszültem, mire elolvastam, de végül is egyet értek veled.

Nagyon jó rész lett, folytasd, és a Diabolik lovers új része is nagyon jó... Bár az elejét nem értem... *gondolkodik* Nem, most sem!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 26. 19:11  
semmi gond, Tündi-san, szeretek hosszú kommenteket olvasni, talán azért, meg legtöbbször én is extrém hosszúakat írok? xD És nyugi, igyekszem nem kinyírni xD Amíg nem nyomod a pofámba, hogy mennyire imádod, addig minden oké xD de vigyázz, mert hogyha már túlságosan is vele jössz mindenfelé, én elmegyek Japánba, beszerzem “azt „ , Subaru seiyuu-jának jóvoltából (Takashi Kondo) és halálomra esküszöm megkereslek és szíven szúrlak! xD

Tündikécske 2013. 10. 26. 18:47  
Az elején, mikor a leírásban valami rossz hírt emlegettél komolyan olyan dolgokra gondoltam, mint például be kell fejezned a történetet végleg, vagy ilyesmi... Hű, hát szerintem még az ország (vagy a világ?) másik felén is hallani lehetett azt, hogy mekkora puffanással esett le egy baromi nagy kő (talán inkább szikla) a szívemről, mikor kiderült, hogy erről szó sincs. Tehát ha puffanást hallottatok, akkor bocsika, talán én voltam az. xD És amúgy megértem a helyzeted, én is ritkán tudok írni, úgyhogy semmi gond, ezért még nem akasztunk fel senkit. ^^ A rossz önkritikáért viszont megtettem volna, úgyhogy nagy szerencséd, hogy nem írtad le. xD
Akira úgy látom nem egy szerencsés lány: a (nevelő)anyja halála, hogy az apja a Sakamaki-házba küldte 6 szadista vámpír közé, aztán a (nevelő)apja halála... a múltjának kiderülése, a szörnyeteg énje... és most ez a szívprobléma dolog. Hát igen, elég nehéz élet az övé. Eléggé sajnálom emiatt, bár talán most inkább azt bánom, hogy már nem néz “úgy „ Ayato-ra (jól van, jól van, tudom ez nem hangzik túl kedvesen, de Ayato az egyik "piciny" kedvenckém). Hát, amint lesz lehetőséged folytasd. ^^
Uh, megelőztél a linkkel. Kicsit a rész hatása alatt vagyok. ^^ Egy barátnőmmel megbeszéltük, hogy nekünk kell az a RUHA (természetesen nagybetűkkel). *-*
Amúgy nyugi Riyung, én sem vagyok híve annak, ha az én "pici" kedvenceimet fanolják mások is, bár erősen visszafogom magam, nem vagyok én Subaru, hogy itt törjek-zúzzak. xD
Ebben a részben Subaru olyan aranyos volt mikor “azt „ átadta Yui-nak, és amikor felhozta neki, hogy most itt az alkalom “arra „ (nem rosszra gondolni! xD mint mondtam Subaru szájából hallottuk a szavakat, nem Raito-éból xD )... :3 Nagyon-nagyon-nagyon halkan megjegyzem, nehogy kinyírj engem miatta Riyu-chan, de Subaru felkúszott a képzeletbeli ranglistámon a kedvencek közé. Légyszi ne ölj meg! Még nem láttam a Diabolik Lovers-t végig, és még annyi mindent nem csináltam az életben... xD Mondd, hogy Subaru nem adott neked is egy .... -t (azt amit Yuinak, nincs spoiler ^^)?? Mert az az én halálomat is okozhatja! xD
Újabb giga hosszú bejegyzést hoztam, ha így haladok hosszabb lesz mint maga a cikk. xD Bocsi, hogy sok kell olvasnotok. Ehh, az én sok gondolatom, amit le kell írnom mindig.

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 26. 18:07  
azért csak óvatosan b.v.m az én kedvenceimet nem éri meg fanolni, mert én ölök érte xD pár barátnőm is tudja bizonyítani :'D de azért fanolhatod, csak ne előttem, és ne dörgöld az orrom alá xD azt utálom a legjobban, mikor valakinek az én kedvencem az ő kedvence is, és egy rakatot áradozik róla, és így hallgatod meg minden, de közben nem is olyan, amilyennek ő mondja xD remélem ezzel nem vagyok egyedül :'D

b.v.m.
 
2013. 10. 26. 17:47  
Riyung: Akkor ha most is hamar megtalálom belinkelem^^ Fuuu de olyan de olyan cuki volt*O* és akkor mégcukibb mikor odaadta azt:3 Ayato pártról átálltam Subaru pártra^^

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 26. 16:58  
Így utólag visszaolvasva bocsánat a szóhibákért és a gépelési hibákért >< A mondat elején gyakorta ismétlem az előző mondat kezdőszavát és ez így visszaolvasva idegesítő >< tehát még egyszer bocsánat, legközelebb tényleg figyelek T^T Másrészt, egyik barátnőmnek, (Fufu-chan személyében) most az utóbbi időben ismerősek lehetnek a történések, mivel Mine most eléggé hasonlítani fog Akira-ra. :3 Az elején úgy álltam hozzá, hogy a történetnél volt meg ez a kórházos izé-bizé, de a végén Mine-nál is bevezettem, mert nem jött az ihlet xD Remélem nem gond ^^"
b.v.m: Nyugodtan :3 Tündi-san is manapság rendszeresen beelőz, tehát az ilyenért nem kell engedélyt kérni xD Szabad ember vagy, szabad elvekkel tehát én, mint alsórendű író ezt nem befolyásolhatom Másrészt, szerinted is? *-* Úgy imádtam, mikor a kezébe adta *nincs spoiler* “azt „ . Azt hittem hogy arrogánsabb lesz, habár már fordítottam, hogyha Yui a közelében van, a lány meg tudja előzni ezt a törést zúzást, tehát xD De azért a kis pukkancs tsunedere-m mégis csak meglepett xD

b.v.m.
 
2013. 10. 26. 16:40  
És olyan CUUUKI volt benne Subaru ááááá *O*

b.v.m.
 
2013. 10. 26. 16:39  
Olyan kár h már nem szereti Ayato-t : ( És jézus!:O Szívbeteg?:O Szegény lánynak már tényleg tönkrement az élete : (
Amilyen hamar tudod folytasd!:3 Én már kedden láttam a feliratos részt:3 Ha esetleg majd megint ilyen hamar megtalálom akkor belinkelhetem?^^'


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat