Újság >> Történetek / Sorozatok

Diabolik Lovers - 40.
Megosztás: f

Diabolik Lovers - 40.

Épp azon gondolkodom, hogy minden embernek célja van a világon, amint megszületik? Vajon mit keresünk itt? Fontos kötelességünk van ebben az életben, amit mindenáron teljesítünk? Amiért megszületünk, az okot, egész életünkben keressük. A szabadság pedig csak azoké, akik megtalálják a választ erre a kérdésre.
                                                                                                                          /Naruto/


Idegesen, már elég tiszta, ápoltabb állapotban mentem le a lépcsőn, fürkészve Ayato-t. A ház egyszerűen kongott az ürességtől, de ekkor olyan hangot hallottam, ami való igaz ismerősen csengett, mégsem tudtam ki az. Megfordultam, lám-lám ugyanaz a személy állt ott, aki annak idején még megsebezve feküdt az ágyamon, sőt még nekem is kést szorított. (Lásd:19.fejezet)
-Áh, a múltkori lány...-vett észre, és szólt fagyos hangján. Egyre közelebb jött, miközben én a sokktól nem is mozdultam. Megfogta államat, és felemelte a fejemet, hogy tökéletesen azokba a jégszín-kék szemeibe tudjak nézni.
-A múltkori-t nem fejeztük be, nem igaz?-na ekkor már egy kicsit feleszméltem és pár lépést megtettem hátra.
-K-k-k-ki vagy te?!-néztem meglepődötten rá. Egy kis félelem bujkált bennem a múltbéli történtek után, és látván a karján a kötéseket, ez a tartózkodás nem volt hiábavaló.
-Én? Mukami Azusa vagyok.-rideg, törékeny és csendes típusnak tűnt. Látszik rajta, hogy a szadista vére benne is forr, de mégis a mazochista kategóriába tartozik.
-Mukami...?-eresztettem le védőpajzsom, és már rendesen álltam előtte.
-Mmm. Tudod, amolyan unokatestvérnek számítunk a Sakamaki családnál.
-Unoka...testvér?-néztem egyre kérdőebben.-De, ha azt mondod, “számítunk „ akkor ugye vannak neked is testvéreid, nem igaz?-faggattam tovább.
-De. 4-en vagyunk. Én, Yuma, Kou és Ruki.-lassan nem kérdeztem többet, mivel az ösztönöm, vagy a női megérzésem -nekem a kettő ugyanaz- azt súgta, hogy nem kellene itt maradnom. Végül lassacskán a menekülési tervem még rosszabbra fordult...
-A-Ahha...-néztem a földet, majd lassan megköszöntem az információt, és lementem a lépcsőn. Lassan egy újabb "ellenfélbe" futottam, szó szerint. Igyekeztem gyorsan lemenni a lépcsőn, míg végül neki nem mentem egy elég magas személynek. Ő sem tűnt ismerősnek, így gondoltam, minden bizonnyal ős is a Mukami fivérek egyik tagja. Elég magas egy fickó volt, aki rágott valamit...Óvatosan hátráltam, de már ez előtt felhorkant, hogy mégis ki vagyok, és mit keresek itt.
-Ő...izé...ő..É-én Yoshida Akira vagyok! Ö-örvendek a találkozás...nak...-igyekeztem tartani a védőpozíciómat, ami a két kezem mellkasomnál tartásából állt, a tenyerem pedig az illető felé fordulva állt.-Nos...már egy ideje itt lakom...apám elment külföldre dolgozni, én pedig ide...-fejeztem volna be a mondatot, ha az illető nem húzott volna oda magához. Lassan fogai majdnem a bőrömbe nyomódtak, mire azonnal ellöktem magam tőle.
-N-nem! Nem engedem, hogy jött ment vérszívók igyanak belőlem!-néztem rá. Nem érdekel mit tesz ez után, de nem akarom, hogy szárazra szívják a vénáim...Meglepetésemre, nem csinált semmit, csak egy kicsit elmosolyodott.
-Szóval így bírtad ki itt...-nézett rám, miközben a mosoly lassan eltűnt az arcáról, inkább egy gonosz vigyor lett a "főúr".-Az én nevem Mukami Yuma...jobb, ha megjegyzed...-azzal gyorsan ki is szaladtam a házból, de a megpróbáltatások még itt sem értek véget...
-Nocsak-nocsak, friss hús...-futottam össze egy újabb vámpírral, aki az ajtó előtt állt, így a lehető legtökéletesebben futottam belé, vagyis inkább ő belém...[ÁHH! Már megint?!]-kavarogtak a röpke pillanatban gondolatim. Közelebb hajolt, nekiszorított az ajtónak és neki is, hasonlóan Yuma-hoz vagy kihez, rám fájt a foga. Persze én egy éles fordulattal leguggoltam és kitértem csapdájából, majd mellette felálltam:
-Bocsánat, de én ebben már képzett vagyok!-igyekezetem tartani az önbizalmam, mivel látszott rajta, hogyha a legkisebb módon meginogsz, minden bizonnyal azonnal támad.-Izé, Yoshida Akira vagyok, örülök a találkozásnak! És a te neved...?-felemás pillantásától kirázott a hideg, pláne, hogy elég méregetően nézett rám, mintha abban a pillanatban megkaphatna amikor csak akar, tehát nincs jogom így ellenkezni.
-Mukami Kou vagyok.-adta fel, de még mindig tartotta önmagát. Én bólintottam, majd ismét elindultam a hatalmas kerítés felé, de a szökőkút háta mögött ismét megláttam egy "embert". [Még egy? Mennyi van még belőlük? Mondjuk Azusa azt mondta, hogy négyen vannak, tehát minden bizonnyal ő lesz Ruki, nem?]-sétáltam oda kinyúzottan.
-Helló, Yoshida Akira vagyok, örvendek a találkozásnak. Hagyjuk a formalitásokat, nem haraphatsz belém, úgyis találok valami kiskaput. Már egy ideje itt lakom, mivel apám külföldre költözött, és engem pedig beadott ide.-tértem azonnal a lényegre.-Mivel a többiekkel már találkoztam, biztosan te vagy Mukami Ruki, örvendek a találkozásnak még egyszer!-nyújtottam oda a kezem. Végül egy gonosz vigyorral nézett rám, megfogta a kezem, és ő is, hasonlóan a többiekhez a nyakamhoz térítette a fejét. [Miért kellek én mindenkinek...?]-néztem unottan, és őt is elakartam lökni mint Yuma-t, de egyszerűen nem voltam képes. [Mi..miért?]-néztem meglepődötten.
-Én nem csak játszadozom. Nekem igazából kellesz.-suttogta a fülembe. Kirázott a hideg és egyre jobban próbáltam ellökni. Hasztalan. Foga már érintette a bőröm, és egy kis sebet ejtett is, amin persze azonnal folyt a vér. Ekkor sikerült ellökni, én pedig megfogtam a nyakam, és mérgesen néztem rá. Nem mondtam semmit, csak vettem egy mély lélegzetet, és a hatalmas vaskaput is elhagytam...

Kon'nichiwa minna-san!~ :3 Remélem ez a fejezet most tényleg jó lett xD manapság le vagyok eresztve, valahogyan nem tudok írni, de ezt most próbáltam hosszúra faragni, remélem sikerült is ^^" Nem nagyon vagyok elégedett magammal, de most próbáltam jó fejezetet hozni~ ma sok dolgom volt, így nem 14 óra körül küldtem be, hanem most, remélem ez se gond ^^ És most lenne egy kérésem, amit már egyszer fölvetettem; Kérlek, mindent írjatok le, ami jó illetve nem jó a sorozattal kapcsolatban ^^ Ki vagyok éhezve a kritikákra, tehát akár 20 méteres szövegeket is szívesen olvasok ^^ Ezer hálám olvasóimnak, ha ezt megteszik ^^ Most pedig Köszönöm az Olvasást! ^^

( 747 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2016. 01. 10. 9:10  
Azusát utálom>>
Nem fogok spoiler-ezni.
Láttam már a 2.évadot is.

Ez az eggyik kedvenc storym itt.

  - megszűnt felhasználó - 2015. 05. 26. 20:03  
Meg tudod mondani hogy hol van a 41 és 43.rész? Mert nem találom sehol sem

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 13. 20:27  
köszönöm a kommenteket, valami hihetetlenül képesek vagytok feldobni a napom ^^ Örülök, hogy nem találtok negatívumot, pedig én most rengeteget tudnék felhozni ^^" lehet, hogy csak én csinálok a bolhából elefántot, de valahogyan még mindig fokozni szeretném képességeimet, tudnám, hogy még van bennem szusz hozzá, de valahogyan nem sikerül és ezt nagyon nem szeretem...A tökéletes jelzőt pedig Isten ments nem használnám a helyetekben, akármennyire is önbizalom hiányos vagyok, a történetem semmiképp se érdemli el ezt a jelzőt ^^" De azért ismerjük csak el, Trefi-san, te sem vagy sokkal különb nálam xD te is csodálatos író vagy, tehát nincs miért szégyenkezni a történetednél ^^ Tehát olyan nagy elismerést azért ne tűzzetek ki, de mindenképpen hálás vagyok, hogy ennyire biztattok ^^ Örök hálám érdemeltétek ki, és még magam sem hittem, de így olvasva elleptek a pillangók -mondjuk nem tudom, hogy miért hoztam fel ezeket az állatokat mivel utálom őket ^^"- leptek el, és iszonyú boldog lettem, tehát még egyszer Köszönöm ^^

Trefi 2013. 10. 13. 19:09  
csak én röhögtem Akirán a rész vége felé? figyelj, Riyung. szerintem te túlzott önbizalomhiányban szenvedsz. egyszerűen kutatok valamiféle kisebb-nagyobb hiba után, de nem találok. szerintem még elírás sem fordult elő egyszer sem a történetben, ami pedig óriási szó. átérzem a helyzeted is egyben, akármennyi elvem és filozófiám van, (sajnos) az egoista jelzőt nem rám találták ki. megoldást nem tudok neked mondani, csupán közlöm veled, a történet tökéletes. itt, CN-en mindenképp. tehát *taps*, *taps* és minden elismerés.

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 13. 11:11  
Nagyon tetszett és egyetértek Tündikécskével. (: Folytasd!

Rimaa<3 2013. 10. 13. 10:32  
Nagyon jó rész lett!Szerintem semmi rossz nincs benne ezért nem igazán tudok több méteres szövegeket írni!De azt majd megteszi más!Folytasd hamar!

Tündikécske 2013. 10. 12. 22:55  
Komolyan gondolkozok azon, hogy milyen negatívumot hozhatnék fel, de egyszerűen ötletem sincs. Úgy szeretem ezt a sorozatot, ahogy van, és túl sokáig tartana mondatokba önteni azt, hogy mennyire fantasztikusan írsz, és miért is kedvelem ennyire. A korábbi részek szinte mindegyikéhez fűztem valamit, és mostanra már kifogytam a "csodálatos" rokonértelmű szavaiból. Egyszerűen csak annyit tudok mondani, hogy folytasd, mert szinte iszom a szavaidat, képes volnék egész nap ezt olvasni. Komolyan. (: És kijelenthetem, hogy Te, Riyu-chan, Te vagy a CN egyik legjobb írója, és az én egyik legnagyobb kedvencem. Általad nem csak ezt a fantasztikus sorozatot olvashatom, de megismertem az anime változatát, érdeklődni kezdtem a japán kultúra, zene és nyelv iránt, és emiatt csak annyit mondhatok: köszönöm. Nagyon-nagyon köszönöm. Ha a nyáron unalmamban nem térek ide vissza, és nem kezdem el böngészni az újságot, valami jó kis olvasnivalót keresve, akkor az életemből egy óriási, és fantasztikus szakasz el sem kezdődött volna, ami hosszan fog még tartani, hála Neked.
Ez lenne tömören az én kis véleményem. És komolyan azt kívánom, hogy ne csak a 40. részt élje meg a sorozat, hanem akár a 140-et is. (:
A rész kapcsán pedig már nagyon vártam a Mukami tesók újbóli felbukkanását, és megismerését. Elsőre így Kou és Azusa az, akik szimpatikusak, de persze a "kis" Ayato-Raito kedvenckéimet múlják felül. xD Amúgy kiválóan használtad az írók egyik legjobb eszközét, a történet késleltetését, mely fokozza az izgalmat, de újabb dolgokat tudhatunk meg belőle. A "kis" szadista miatt még mindig aggódok, hogy mi van vele, úgyhogy tessék folytatni! ^^

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 12. 21:05  
Nem vagy leeresztve :3 Sikerült hosszúra, és legyél elégedett magaddal, nagyon jó író vagy. Mindegy, mikor küldöd be, amíg küldöd a részeket, folyamatosan. Mindent leírjak, ami jó, vagy ami nem jó? Oké, írhatnék neked 20 métereset is, de lusta vagyok, no meg annyi mondandóm azért nincsen! De ilyen leeresztettségről szó sem essék, és ez is tényleg jó, akárcsak a többi fejezet, ezen ne tessék aggódni!

A fejezetről annyit, hogy nagyon jó lett, mindenképpen és minnél hamarabb folytasd! Bár azt leszűrhetted az előző kis szösszenetből, hogy tetszik.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat