Újság >> Történetek / Sorozatok

Diabolik Lovers - 37.
Megosztás: f

Diabolik Lovers - 37.

Az emberek mindig mást akarnak. Az egyik pillanatban szomjaznak a szeretetre vagy a boldogságra, a másik kis apró percben pedig azt szeretnék, hogy a fájdalom végigjárjon minden kis porcikájukon. Ez a vámpírokra is igaz. Persze én sem vagyok, vagy voltam különb. Néha jó érzés igaz örömöt érezni, viszont szeretem, hogyha időnként a fájdalom marcangol szét. Mindig...mindig más...De még ezzel az ostoba tudatommal is képes voltál szeretni.
                                                                          -Akira

Már a 3. hét kezdődik a kalitkában tartásomról. Egyre jobban elidegenülnek tőlem. Aoi-t már nem engedik be, az étel is csak ott van az asztalom mikor felébredek, és már 17 napja nem találkoztam sem emberrel, sem vámpírral. A függönyt sem húzom már el egy jó ideje, nem akarok fényt látni. De nem hittem volna, hogy ez így megvisel...Egyre gyakrabban hallok hangokat, é van, hogy még az eszméletem is elhagy rövidebb időre. Ilyenkor egy ismeretlen személlyel beszélek, de állandóan ugyanazt mondja:
Sokáig tartott, míg végigjártam a hosszú utat. Suttogtam. Elvesztem ebben a szomorúságban, teljesen egyedül. Túl szomorú...túl fájdalmas. Mindent feláldoztam. Az emberek gyengék, és kegyetlenek. Úgy élnek, mint a bolondok... De te, megbocsátottál nekem.. Egy virág, mi örökké sápadtan virágzik...Múlandó, de erős.
Mindig csak ezt szólja. Állandóan. A hangja gyengéd de mégis erős, mintha csak a hulló cseresznyevirágszirmok között, egy fényesen világító kard húzná szét gondolataid. Minden egyes pillanatban boldogság cseng a fülemben, miközben a fájdalom is tépked itt-ott. Néha beszélgetek is ezzel az illetővel, mikor tudatomon kívül vagyok...De ez elég ritka. Sosem akar vissza szólni, akárhányszor elveszi tudatomat, csak egyszer elismétli amit mindig szokott. Néha suttog, néha hangosan szól. Néha sír, néha erősen szaval. Néha boldog, néha szomorú...Mindig elgondolkodtam vajon ki, és mit akarhat. Egyszer végül válaszolt:
-Mit akarsz tőlem? Mi olyan fontos bennem, hogy állandóan itt vagy?
-Te. A lelked. A tested. A szíved. Fontos vagy.
Abban a pillanatban nem tudtam ezt mégis mire vélni, de mégis gondolkodtam. Az elején skizofréniára gyanakodtam, de végül már feladtam. Nem volt semmi ötletem, mégis ki ez, mit akar, miért akarja, vagy hogy egyáltalán micsoda. Annyit tudom, hogy nő nemű, legalábbis a hangjából ez hallatszott. Egyszer viszont már végképp megunta a várakozást...

-De jó, végre rendes testben lenni...-sóhajtott, és nyújtózkodott egyet. Lassan kimászott az ágyból, és levette a szemkötőmet. Az ajtó zárva volt, de mégis betörte. Ridegség és egyszerűség látszott a szemeiben, pontosabban az én szemeimben. Mezítláb lement a lépcsőn, miközben Ayato ott ült a kanapén. Tekintete azonnal rá szegeződött, de ő mit sem foglalkozott ezzel. Az ajtó felé vette az irányt, mire Ayato azonnal előtte teremt.
-Nem. Nem mehetsz ki.
-Miért?-nézett bágyadtan rá, mire a fiúnak feltűnt az, hogy nincs rajta a szemkötő.
-Mi az, hogy miért? Nagyon is jól tudod te azt.
-Nem tudom. Most, ha Akira látna, vajon mit mondana...?-[Ha Akira látná? Honnan ismer engem?]-döbbentem le.-Most már elég.-lökte félre és kilépett az ajtón. Persze Ayato sem adta fel ennyivel, azonnal lefogta.
-Mit tervezel?-hajolt fölé, miután testem a földön hevert.
-Nem tudom. Semmit sem tudok. Már csak sodródni akarok az árral.-miután befejezte, erő vett magán, és a fiú fölé emelkedett. Kezét a torkán tartotta, és lassan elkezdte fojtogatni.
-Ne....Hagyd....abba....-próbált levegőt venni, miközben kezeivel elpróbálta emelni karjaimat.
-Haszontalan.-[Elég legyen! Hagyd abba! Fejezd be!]-szóltam közbe, hátha vissza tudom venni az uralmat. Abban a pillanatban erős lüktetést éreztem a fejemben, és már fel tudtam emelni a végtagjaim. Meglepődve néztem a kissé eszméletlen Ayato-ra, akit abban a pillanatban megöleltem. Lassan a hátamra vettem és felcipeltem. Kint ezt a kis játékot szerencsére senki sem látta, mivel a hold már magasan járt az égen. Gyorsan felvittem a szobámba és lefektettem az ágyra. Minden magamtól telhetőt megtettem, hogy felébredjen a kómából, szerencsére sikerrel. Köhögött párat, majd szúrós szemmel rám nézett, és megfogta a nyakamat.
-Miért?-szólt elég dühös hangon.
-Ne-nem tudom....nem én...v-vol-tam....-próbáltam levegő után kapni...

Kon'nichiwa minna! :3 Ezzel a fejezettel meglehetősen elég sokat gürcöltem >< most ezt úgy kell érteni, hogy valahogyan nem jött az ihlet xD pedig totálisan meg van tervezve, hogy mi legyen, pár jó ötlet is eszembe jutott, de valahogyan mégsem tudtam írni T_T Most pedig bocsánat, ha a fogalmazásom is elég érdekesnek tűnik Nem tudom, most valahogyan nem voltam írós kedvembe, pedig írni akartam xD lassan én sem értem magamat T_T Lehet, hogy a szüleim miatt van, mert mostanság állandóan azzal jönnek, hogy 6 osztályosba kéne mennem, mert szerintük okos vagyok meg minden, és ezért azt akarják, hogy feljebb emeljék a tanulási képességeim, ráadásul még a nővérem is kezd rábeszélni, hogy "Neked is ez lenne a legjobb",  meg "Jók a képességeid és oda kéne menned"...Ebben az a legrosszabb, hogy igazuk is van ^^" De én meg nem akarom ott hagyni a haverokat T_T Na de ezt nem a ti problémátok, így nem akarok már nyafogni itt ^^" Remélem tetszett ez a fejezet is :3 most animés híren nem nagyon van, csak a Kuroko no Basuke-vel kapcsolatban, de az most nem ide tartozik xD Köszönöm az Olvasást~ ^^

( 610 megtekintés )

Szólj hozzá:

Fufu-chan 2013. 10. 08. 17:48  
Szerintem a kor nem számít. Gondolom, Riyung, nem nézted ki belőlem hogy 14 éves vagyok. avgy mégis? xD Nálam a kor nem számít. Szerintem az a fontos, az, amit kihozol magadból. ^^

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 08. 16:36  
Bocsánat-bocsánat-bocsánat, hogy ilyen fiatal vagyok ><" féltem megemlíteni, de az olvasóimnak inkább az igazat szeretném írni, így egyenesen bepötyögtem, hogy mégis mi nyomja a szívem ^^" Szeretek írni, a tanárok szerint is "művészi vénám" van (nos ezt így letagadnám) meg persze az érzelmeknek is fontos szerepe van az életemben, így kezdtem neki ennek a történetnek...(meg persze az ihlet, és az eredeti sztori is közrejátszott) Még egyszer sajnálom, hogy (MÉG CSAK) 6.-os vagyok, hogyha ez nagyon zavar, kezdek is magammal valamit ^^" Meg persze sok "olyan" jelzőt is használhattam, ami miatt kissé talán kitagadtok (mivel azért hát még csak a 12. életévemet töltögetem) ^^" Igyekszem a továbbiakban kezdeni magammal valamit ><"
Történettel kapcsolatban: Nos, igen valahogyan úgy értettem, mint ahogyan Tündikécske-san is megfogalmazta ^^ Akira-nak most "2 tudata van", ami "enyhén" utal a skizofréniára. Mint például Lucy-nak/Nyuu-nak az Elfen Lifed-ból ^^ na igen, valahogyan tényleg érdekesen fogalmaztam
Még egyszer Sajnálom, (7 nyelven tudom ezt elmondani, tehát leírom én akárhogyan xD) hogy nem szóltam a koromról/osztályomról, de azért tényleg féltem, hogy esetleg ezzel elveszíteném az olvasóimat, mivel nem szokás egy 12 éves agyából ilyeneket előhúzni ^^" Tehát: Mélységesen bocsánatotokat kérném! ^^"

Tündikécske 2013. 10. 07. 22:23  
Tényleg, én is csak most fogom fel ("hatefőn", és az azt megelőző napon mindig ez van, mindegy), tényleg 6.-os vagy, Riyung? Mert amúgy én minimum 8.-osnak hittelek...
Trefi-san, igazából elsőre én is kicsit belezavarodtam, de aztán (szerintem) sikerült megértenem: Akira testét lényegében a szörnyeteg avagy démon énje irányította, és nem tudta megakadályozni a cselekvéseket, mindössze a gondolatait tudta irányítani. Legalábbis én így értelmeztem. ^^

Trefi 2013. 10. 07. 20:52  
te még csak komoly most készülsz hatosztályosba? Riyung, komoly, hogy te még csak 6.-as vagy?! őrület, velem egyidősnek néztelek. én 8 osztályos gimibe járok, csak annyit tanácsolok, nagyon fontold meg a döntést, ha maradsz a sulidban, 8. után muszáj valahova felvételizni, akkor, ha nem sikerül, pácban leszel. most nem hajt senki, nem nagy a nyomás.
ezt a részt valahogy nem bírtam értelmezni, ennek ellenére tetszett (nem tudom, hogy csináltam). de mi van Akirával? akkor valaki más irányította a testét? ><

EpreshCsoki^.^♥
 
2013. 10. 07. 15:43  
Nagyon várom a következő részt, folytasd hamar. :3

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 07. 14:20  
Imádtam ezt a részt. Nagyon jó lett, folytasd nagyon hamar. :3

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 07. 13:43  
Nagyon király! A fogalmazásod hibátlan, az részek izgalmasak, csak így tovább!
(Amúgy meg, átérzem, amit te. Engem is anno mindenképpen hatosztályosba akartak küldeni tavaly, meg ott is állandóan hajtogatták, hogy "Nekem lenne jobb" [magyarán érzelmileg terrorizáltak]. Kitartást kívánok hozzá, és a legjobb döntést!)

Tündikécske 2013. 10. 06. 22:23  
Érdekes rész lett, ismerős érzés, mikor írni akarsz, de nem megy, de mégis valami jó született ebből. Folytasd. ^^

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 06. 21:47  
Ez a rész felkeltette a figyelmemet (Talán mert a 37-es számot én is szeretem ) és elolvastam az előzőekkel együtt. Nagyon tetszik és remélem, hogy minnél hamarabb megjön az ihleted, és folytatod!
A hatosztályossal én is így vagyok :o El akarnak küldeni, de én se akarok a barátaim miatt elmenni, szóval meg tudlak érteni :3 Folytasd!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 06. 21:01  
Folytasd,amint tudod!Annyira imádom! ^^ Tök izgulok mi lesz már xD

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 06. 20:43  
Köszönöm ^^ de, de majd csak olyan 3-4 óra múlva fog kijönni xD és neked is Rimaa-san, de én nem nagyon vagyok fontos láncszem az ilyen döntésekben ^^"

Fufu-chan 2013. 10. 06. 20:39  
Folytasd, ha ráérsz, vagy van hozzá kedved ^^ és jut eszembe, nem jött ki újabb Diabolik lovers anime? (:

Rimaa<3 2013. 10. 06. 20:22  
naon jóóó!Folyti minél hamarabb!!!És raajtad áll a döntés!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 10. 06. 20:19  
Bocsánat, lehet, hogy a történések gyorsan jönnek, és nem nagyon lehet érteni amit írtam, tehát elnézést, most valahogyan a szokásosnál jobban elkalandoztam


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat