Újság >> Történetek / Sorozatok

Diabolik Lovers - 34.
Megosztás: f

Diabolik Lovers - 34.

Az előző fejezetből: Az előző rész elég rövidre sikeredett, így a helyett, hogy megírnám az összefoglalóját, kaptok egy kisebb "idézetes" izé-bizét tőlem ^^:
-Egészen mostanáig próbáltalak magamhoz láncolni...És most itt vagy mellettem. Vajon reménykedhetek abban, hogy ez most örökre így marad?-

-Kérlek...Ne menj...-fontam még jobban karjaim közé. Ekkor feleszméltem, hogy mégis mi a jó eget művelek? Teljesen vörös fejjel, hirtelen elengedtem, és kínos nevetés-szerűségbe kezdtem:
-Eheheee...b-b-b-bocsánaaat, az e-e-e-előbbiért...!-dadogtam szégyenemben, és izgatottságomban. A helyzet tisztán az eddigi legkínosabb pillanat volt az idő alatt, amit itt töltöttem. Ayato először furán nézett rám, majd kuncogott egy kicsit, odajött és még egyszer megölelt. Itt már úgy éreztem magam, mintha kemencében lennék, való igaz a fiú testhőmérséklete azért csökkentette lángoló mindenemet. Elengedett, elégedett, de mégis boldog mosollyal az arcán. Lement, és szólt, hogy öltözzek fel, mert ma fontos közölni valójuk van. Én néztem, de azért felkaptam magamra egy szűkített farmernadrágot, egy csipkés melltartót, egy atlétát és egy pulóvert kaptam magamra. Tornacipőmet is feloperáltam lábamra, és mivel szombat volt, nem kellett aggódnom a suli miatt se. A fejem még mindig fájt, való igaz már nem annyira, de úgy tűnik a láz, és a végtagzsibbadás elmúlt. Lassan lefele sétáltam a lépcsőn, és szokás szerint a Sakamaki testvérek ott ültek a nappali szerű helyiségben. Ayato elfoglalta helyét az egy személyes fotelben, Reiji csak állt, Shuu pedig ott feküdt a kanapén. A többieket nem láttam, valamilyen szintem szerencsémre. Laito-val ma reggel már megküzdöttem, így nem akartam látni önelégült, perverz fejét. Subaru-t nem akarom már reggel felidegesíteni, Kanato pedig remélem elvan a macijával.
-Jó reggelt!-értem le a lépcsőn.
-Jó reggelt.-köszönt Reiji is. Úgy tűnt, Shuu a szokásos formáját hozza, Ayato-val meg már úgyis találkoztam.
-Ugye tisztában vagy vele, hogy röpke pár hét, és elérkezik a 17. évforduló?-tette szóvá Reiji. Bólintottam, és figyeltem tovább.
-Ez idő alatt, muszáj lesz jobban figyelnünk rád, nehogy feltörjön a pecsét. Kritikus heteknek nézünk elébe. Úgy döntöttünk, az lesz a legjobb, hogyha most egy ideig nem mész sehova, és itt maradsz az én, Shuu valamint Ayato megfigyelése alatt. Való igaz, Ayato-t először nem akartuk bevonni, de itt hozzá állsz a legközelebb, így úgy véltük neki is itt kell lennie. Az iskola miatt ne aggódj; Átírattunk Aoi iskolájába, így a lány el tudja neked hozni a házi feladatot, valamint le tudja diktálni az aznapi témakört, tehát rendesen tudsz majd tanulni.-fejezte be Reiji. Én csak néztem a padlót: [Átírattak....És most még több időt kell velük töltenem...De legalább többet látom Aoi-t...Ez az egyetlen jó dolog az egészben...]-sóhajtottam.
-Értettem.-néztem rájuk a padlóról levéve tekintetem.-de ha megbocsájtotok, most reggelit szernék készíteni magamnak.-igyekeztem illendően beszélni, nehogy Reiji-nek ez szemet szúrjon.
-Rendeben menj csak.-szerencsére dühtől mentes volt az arca, így tudtam, megúsztam a ma reggeli kioktatást. A konyha felé vettem az irányt, mikor erős kopogtatás hallatszott az ajtó felől. Reiji odament, és ki is nyitotta az ajtót. Én eközben csak reménykedtem, hogy ne egy újabb vérszívóval legyen dolgom. Meglepetésemre Aoi-val volt dolgom, aminek így nagyon meg is örültem. Odajött hozzám, és a szokásos üdvözlés után, kérdőre is vonta, miért van ez a felhajtás. Megkérdeztem, hogy elmondhatom-e neki, mire Reiji válaszolt:
-Ha jónak látod elmondhatod. Viszont, ha kikotyogja, garantáltan végzünk vele.-fejezte be a lehető legnyugodtabban. Aoi egy kissé kihúzta magát, de félelem mégsem lett úrrá rajta. Ennek azért örültem. Végül betértünk a konyhába, és nekikezdünk a főzésnek. Ayato azért még gyorsan beszólt, hogy csináljunk neki takoyaki-t is. Belementünk, és így idő közben beszámoltam Aoi-nak a történetről. Csendben figyelt, időnként egy-két kérdéssel. A végén, ahogyan számítottam rá tőle, empátiával kezelte az ügyet, amiért azért hálás is vagyok. Nem tekintett rám szörnyetegként, és nem is féltékenykedett, hogy most sok figyelmet fogok kapni. Miután elmondtam a történetet, ő is felszólalt:
-Hm...Így belegondolva nem lehet kellemes, hogy ez így mind, egyszerre közölik veled. Az elején gondolom a sokk hatása alól nem nagyon tudtál menekülni, és állandóan az járt a fejedben, hogy mégis mekkora szörnyeteg vagy. Téged ismervén kirohantál volna a temetőig, és anyukáddal beszéltél volna. De nyugi, akármi történjék is, én mindig itt leszek melletted!-mosolygott rám. Én, mint egy kisgyerek teljesen meghatódtam, és a nyakába ugrottam:
-AOIII!!! SZERETLEEEEK!!!
-Jól van, jól van, csak szállj le rólam!-próbált lekaparni magáról.-Értem én, jó barát vagyok meg minden, de ezért nem kéne ezt tenned! Mindjárt összerogyok alattad! Az utóbbi időben hány kilót szedtél fel?-tolta el arcomat, mivel már a földre tepertem boldogságommal.
-Áh, bocsi.-ültem fel róla. Ismét egymásra néztünk, majd a nevetés egyszerre mindkettőnkből kitört. Reiji azonnal ott termett az ajtóban, és szúrós pillantásokkal nézte, mégis mit keres a két félnótás a padlón, és miért csapnak ekkora zajt. Persze mind a ketten felpattantunk a földről, és kihúztuk magunkat, mintha valami bentlakásos katonai iskola diákjai lennénk.
-Mindjárt jobb.-távozott. Ezek után ezért még egy kissé kuncogva visszatértünk konyhai feladatainkhoz.

Kon'nichiwa minna! ^^ Ezt a részt igyekeztem hosszabbra faragni, mint az előzőt, habár az ihlet ennél se jött valami lavinaként :'D de remélem elégedettek vagytok ^^" a továbbiakban is hozom a híreket :3 Jut eszembe, következőnek, szerintem egy másik képet rakok be főképnek, tehát ezt keressétek majd: Diabolik Lovers - Főkép~ Meg még annyit, hogy Csütörtökön, és Pénteken nem tudok lenni, így akkor ne várjatok új részt T^T Csütörtökön a sulimmal megyünk az Aquaticumba, és Pénteken pedig dél előtt a Vekeri-tóhoz igyekszünk, ismételten az iskolámmal, délután pedig családi napot tartanak, ahol minden van az ég egy adta világon ^^" tehát bocsánat, majd csak szombaton tudok részt beküldeni, persze addig a héten majd írogatom a fejezeteket ^^ T^T most pedig Köszönöm az Olvasást! ^^

( 634 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 29. 21:27  
Nagyon jó volt,mint minden rész is!Remélem hamar megjön a kövi^^

Tündikécske 2013. 09. 29. 16:44  
Remek rész, kíváncsian várom a felügyelet mellett töltött heteket. Jó kis hosszú rész lett, az ilyeneket szeretem. (: Az új főkép nagyon tetszik, Ayato-nak ez az egyik olyan vigyora amit nagyon imádok. :3 Jó pihenést akkor neked csütörtökre és péntekre!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 29. 16:19  
én is reménykedem, hogy a víz, meg majd a friss levegő meghozza az észt xD szerintem holnap be is küldöm a folytatást~ :3

Trefi 2013. 09. 29. 16:18  
jujci, hamar folytasd, nagyon várom! (: plusz jó szórakozást, ugyan fogalmam sincs, hova mész, de remélem, jó sok ihlettel térsz haza.^^ (;

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 29. 15:56  
köszönöm ^^ igyekszem~ :3

EpreshCsoki^.^♥
 
2013. 09. 29. 15:38  
Már elég régóta olvasom ezt a történetedet (nem teljesen az elejétől), viszont kommentet még nem írtam, úgyhogy szerintem itt az ideje. ^^ Nekem nagyon tetszik, jól fogalmazol, meg minden.. folytasd hamar. :33

Rimaa<3 2013. 09. 29. 14:42  
Alig várom a folytit!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 29. 14:22  
köszönöm ^^ igyekszem folytatni :3 de így visszaolvasva elég sok a szóhiba, szóismétlés ^^" bocsánat ezekért, valahogy most nem nagyon figyeltem oda

Fufu-chan 2013. 09. 29. 13:44  
Jó rész lett! Folytasd, ha ráérsz :3

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 29. 13:08  
Juj, nagyon jó lett. Hamar folytasd! *.*


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat