Újság >> Történetek / Sorozatok

A napok egyre csak teltek, és mire észbe kaptam csupán két nap maradt szilveszterig. Ryuu-t még mindig nem találtuk meg, s én egyre jobban aggódom miatta. Kint van a a hidegben, talán kiszolgáltatva valami idegbeteg állatnak. Az is lehet hogy elrabolták és most arra vár hogy megmentsük őt...
- Min gondolkodsz Hercegnő? - bújt oda hozzám Akise hátha ezzel megnyugtathat, de nem...
- Mi van ha elrabolták? Fogva tartják? Vagy éhezik? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Nana, még csak egy hete hogy nem találjuk. Hamarosan úgy is felbukkan! - simogatta a hátam.
- Könnyű mondani... Még a rendőrség sem talált nyomokat, akkor miért vagy ilyen biztos? - kérdeztem ingerülten.
- Mert ismerem az öcsémet. Lehet hogy van egy hely, amely fontos a számára és ott bujkál a lelki fájdalmai elől. Vagy egyszerűen csak visszament japánba. - vont vállat. Miután befejezte a "beszédét", én azonnal gondolkozni kezdtem. Egy hely ami fontos lehet számára... Nincs a lovardában, sem Lauránál. De voltunk az erődeben is, meg azon a tisztáson piknikezni.
- Akise! Elképzelhető hogy egy ember ilyen hidegben életben maradjon egy tisztáson? - emeltem rá a reménytől csillogó tengerkék szemeimet.
- Persze, ha közben többször bejár a városba. Miért? - vonta fel a szemöldökét. Kérdésére nem adtam választ, helyette gyorsan felrohantam a szobámba és magamra kaptam valami utcai viseletet. A földszinten felhúztam a csizmámat, majd magamra kaptam a kabátomat és mire feleszméltem már Ryuu-ék háza előtt jártam. Mikor a fiú elvitt arra a helyre randizni, megemlítette hogy hogyan kell odáig eljutni.
- “A kertbe be, aztán ki a hátsó ajtón. Ott találsz egy kisebb erdőt, amibe csak pár fa és néhány bokor helyezkedik el, vagyis látod a fénysugarakat a túl oldalt. Ha bármikor elszeretnél ide jönni, csak sétálj át az erdőn és megpillantod a helyet, ahol először randiztunk. És a helyet, mely számomra annyit jelent... „ - motyogtam akkori szavait. Bár már három éve a történteknek, mégis minden szóra és pillanatra emlékszem akkorról. Talán azért, mert szeretem. Ugyanúgy szeretem mint akkor, csak ez már nem szerelem...
Amint kiértem az erdőből, szemeimet teljesen elvakították a fénysugarak, melyek a hófehér hóról verődtek vissza. Mikor végre kitisztult a látásom, egy sötét foltot fedeztem fel a nagy fehérségben. Szaladni kezdtem a "valami" felé, hátha megtalálhatom végre Ryuu-t...

Sziasztok! Bocsánat a késésért, de nem nagyon volt időm újabb részt írni. De most meghoztam a következőt és abban reménykedek hogy tetszett. (: Valamint muszáj közölnöm veletek azt, hogy sajnos NEM lesz harmadik évad... ):