Újság >> Történetek / Sorozatok

Egy darabig még csendben ültünk egymáshoz bújva, de mivel az ablak nyitva; és a szél túl hideg volt, így fel kellett állnom hogy becsukjam. Lassan feltápászkodtam az albínó fiúcska öléből és az ablakhoz battyogtam, majd egy gyors mozdulattal becsuktam a résnyire nyitott ablakot. Dideregve, a két felkaromat dörzsölve ültem vissza, de most már a kanapéra. Gondolataim szanaszét cikáztak, főleg az emlékképet ugrottak be elsőnek, majd az hogy Ryuu-t tegnap óta nem láttam. Normális esetben már rég átjött volna, szóval vagy beteg vagy rájött a "dologra".
- Baj van hercegnőm? - vetette át jobb karját a vállamon Akise és vont közelebb magához.
- Nem. Nincs semmi! - mondtam mosolyogva, bár a szemeim talán más sugalltak felé. Ennek ellenére semmit nem kérdezett mely a bajomra utalt volna, csak szokványos dolgokról kezdett el csacsogni. Hol vigyorogva, hol meghökkenve, hol pedig komoly arccal hallgattam.
- Tudod mikor először találkoztunk, már akkor gyönyörűnek találtalak, még ha lapos is vagy. De én így is teljesen beléd habarodtam. - puszilta meg a fejem búbját.
- Én ólad azt gondoltam hogy egy perverz srác vagy aki csak kiakar használni, de mikor bocsánatot kértél rájöttem hogy igazából van szíved, csak ritkán mutatod meg! - kuncogtam.
- Túl őszinte vagy! - vágta be a durcát, amint igazság szerint remekül mulattam. Mikor a kezeit karba teszi, szemeivel mereven bámulja a semmit és az arca kipirul a dühtől, olyankor nagyon aranyos.
- Bocsi, én ilyen vagyok. - vontam vállat, majd felálltam. - Elmondhatom mi aggaszt? - kérdeztem.
- Persze. Mondd nyugodtan! - állt fel és csoszogott mellém.
- Tudom hogy nem kéne aggódnom érte, de az öcséd már egy napja nem látogatott meg. Normális esetben átjönne, így betegségre gyanakszom. Meglátogatjuk? - néztem rá kérlelően.
- Rendben. De csak bekukkantunk hozzá és amint végeztünk már megyünk is! - sóhajtott. Bólintottam, majd lerobogtam a lépcsőn és felöltöttem téli öltözékemet. Lábamra felhúztam a csizmámat, így léptem ki az utcára. Arcomat azonnal csípni kezdte a hűvös szél, épp mint az ujjaimat is. Lépteinket megszaporáztuk, ezért hamarabb értünk oda Ryuu házához. Csöngettünk és türelmesen vártunk, amíg Laura ki nem nyitotta az ajtót.
- Szia! Ryuu-t kerestem! - üdvözöltem a fiatal asszonyt.
- Szervusztok. Sajnálom, de tegnap reggel óta semmit sem tudok róla. Épp indulni akartam hozzátok, hátha megint nálatok alszik... - motyogta idegesen és levette a kabátját. - Gyertek be! - nyitotta ki az ajtót jobban, mi pedig mosolyogva besétáltunk. A fiatal nő készített nekünk egy-egy bögre forrócsokit, majd áttessékelt minket a nappaliba.
- Sejtésetek sincs hol lehet? - kérdezte aggodalmasan.
- Nem. Én sem láttam tegnap óta... - hajtottam le a fejemet és kezdtem gondolkozni.
- Igazából én tegnap láttam a reptéren. Talán visszautazott japánba. - mondta Akise.
- Lehetséges? Miért tett volna ilyet? - kapkodta köztünk a tekintetét.
- Nos tudod... Akise-nek eléggé durva beszólásai vannak. De mivel nem találkoztak egy ideje szerintem most nem Ő a bűnös. Hanem én... - húztam el a számat.
- Te? - lepődött meg Laura, a kelleténél jobban.
- Igen. Szerintem rájött hogy kibékültünk! - mutattam kettőnkre.
- Ilyentől nem utazna el... - csóválta a fejét Lau. Ez esetben hiába próbálok rájönni mi űzhette Őt a reptérre, nem tudok rájönni. Ryuu most valami "eltűnt személy" lenne?