Újság >> Történetek / Sorozatok

Diabolik Lovers - 30.
Megosztás: f

Diabolik Lovers - 30.

Az előző fejezetből:Ayato csókja tovább tartott mint azt ahogyan gondoltam. Mondjuk cseppet sem bántam. A boldogság minden egyes, apróbbnál-apróbb porcikámat ellepte, a pillangók a gyomromból a torkomba szöktek és a szívem olyan hevesen vert, mint még soha. Tetszett ez az érzés. Miután újra megölelt, már kézen fogva indultunk haza. Miután lefürödtem, és belevetettem magamat a hatalmas ágyba, egyszerűen nem húzódott álom a szememre. Egész végig forgolódtam, míg végül ki nem keltem, és mezítláb neki nem álltam egy kisebb útnak, ami egészen a legközelebbi utcai lámpához vezetett. Egy sziámi cica meg is pillanatot, akivel sikerült fél percnyi barátságot is kötnöm. Ayato persze kérdőre vonta kint létem, mire egy kissé fel is förmedtem, végül ismét a hatalmas ház felé vettem az irányt.../Akira szemszöge/
Hideg volt. Csak most vettem észre, hogy idő közben az eső is elállt. Fáztam, de őszintén ha nem jövök ki, minden bizonnyal pláne nem tudok majd aludni. Miután megpöcköltem a fiút, megálltam még a az első lépcsőfok előtt. Meredten néztem a földet, üveges, semmitmondó szemmel, majd nekikezdtem annak, ami a szívemet nyomta:
-Tényleg szörnyeteg lennék?-kérdeztem a mögöttem álló fiútól. Mikor kijöttem, és elém jött az a cica, már akkor elkezdte ez nyomni a szívem. Akkor is meredten gondolkoztam: [Hogy voltam képes ölni? Gátat, nem is, véget vetettem olyan életeknek, amik még megérdemelték volna, hogy a világban maradjanak...Én...Tényleg egy szörnyeteg vagyok.]-simogattam még inkább a puha bundát. Miután feltettem a kérdés, hosszabb-rövidebb csend követte szavaimat. Nem sokkal később hallottam, hogy Ayato elkezdett felém közeledni. Léptei belepték a csendes tájat, és még jobban káoszt gyújtottak a fejemben. Mikor kellőképpen mögém ért, megadta a várva várt válaszomat, minek nem is volt annyira válasz formája...:
-Boldog vagy?-kérdezte. Egy kissé összerándultam, és megfordultam.
-Miért ne lennék az? Nem rég 3-szor súgta a fülembe a a "Szeretlek" szót, az akit most a legfontosabbnak tartok. Ráadásként olyan gyengéden megcsókolt, és szorosan magához ölelt. Miért ne lennék boldog?-néztem fel rá, a mondatom végén. Kissé meglepődött arckifejezést vágott, majd odahajolt hozzám:
-Ez bizonyítja, hogy nem vagy szörnyeteg. Képes vagy beismerni, hogy szeretsz, és hogy boldog vagy. Ez éppen elég bizonyíték, hogy tudd, nem vagy szörnyeteg.-kissé elpirultam, de mégis örültem, hogy ezt mondta.
-Boldog vagy?-kérdeztem meg tőle.
-Persze. Hiszen itt van előttem az a lány, akit szeretek, és hajlandó elfogadni engem. Ennél szebb dolog nem is történhetne.-mosolygott. A pirulásom egyre felerősödött, mire felemelte fejemet, hogy végre nézzek rá, ne csak az aszfaltot bámuljam.
-Habár...-kezdte.
-Habár?-vetettem rá érdeklődő pillantást, a haragos és kíváncsi arckifejezésem között.
-Még mindig nem kaptam választ a kérésemre.-bökte ki.
-Milyen kérésre?-csodálkoztam tovább.
-Hát arra, hogy hajlandó lennél-e lefeküdni velem. Érdeklődő nézésem egy szempillantás alatt átcsapott az "Ezt muszáj volt?" nézésemre.
-Majd ha idősebb leszek. Legalább várd meg míg betöltöm a 18-at!-néztem rá érdektelen, unott fejjel.
-Eeeh? De az olyan messze van még...-durcáskodott.
-Nem érdekel. Tudod vannak elveim amiket azért követek is.
-Jó-jó. De nem ígérem, hogy addig várok. Amint megmondtam, ha már nem bírok magammal, rád vetődök.-jelent meg egy kis gonosz vigyor arcán. [Azt hiszem tényleg jól jönnek majd, azok az önvédelmi órák...]-gondolkodtam.
-Istenkém...türelmetlen kisgyerek vagy! Egy PERVERZ türelmetlen kisgyerek!-indultam felfelé a lépcsőn. Miután beértem, gyorsan felmentem a szobámba. Leültem az ágy szélére, és elkezdtem gondolkodni.: [Miért félek én ennyire ettől? Elvégre, ha azzal teszed meg, akit szeretsz, csak nem lehet olyan vészes. Ugye?]-gondolkodtam egyre jobban és jobban...

Kon'nichiwa! ^^ Nos, most pár új hírrel jönnék~ Hogy ne nagyon keveredjenek a fejezetek, ahogyan itt is láthatjátok a cím mellé írom a rész számát ^^ valószínűleg a továbbiakban a Diabolik Lovers anime pillanatképeit használom fel főképnek. Igyekszem igazodni a szereplőkhöz, tehát Laito legyen méltó perverzségének, és Shuu pedig lustaságának...stb. xD A történet teljesen és totálisan eltér a Visual Novel illetve az anime további sztorijától, csak az alaptörténet maradt az eredeti, meg persze bishounen szereplőink ^^ Valószínűleg “Az előző fejezetből „ -részt is a továbbiakban Akira szemszögéből fogom írni, mivel így valamivel könnyebb megfogalmaznom ^^" A fejezetek pedig mostanság egyre rövidebbek, tehát igyekszem hosszabbat írni T^T Az anime-vel kapcsolatos híreket pedig bízzátok csak ide, ha találok valami új, és fontos információt akkor azonnal közlöm veletek kommentben, esetleg a fejezet végére bebiggyesztem~ ^^ Ha gond lenne, kérdésetek van, vagy valami nem jó, akkor nyugodtan írjatok, igyekszem kijavítani ^^ Köszönöm az Olvasást~ ^^

( 949 megtekintés )

Szólj hozzá:

Rimaa<3 2013. 09. 20. 13:47  
Azta az eget!
Palacsinta!xdddd

b.v.m.
 
2013. 09. 18. 20:49  
Uuuu*.*  koszonom!! ( telefonrol irok es nincs ekezetem)

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 18. 18:29  
köszönöm ^^ és ahogyan mondtam, kommentbe hozom az anime/visual novel híreket ^^ nem rég kijött az anime 1.részének magyar fordítása ^^ (Megjegyzés: Amikor Ayato "Palacsintát" mond, az igazából deszka lenne, legalábbis az eredeti játék szerint így hívta xD) Link: Diabolik Lovers: 1.rész [Magyar Felirat]
Fordító: az Anime Sekai Team és az AnimGo közö őszi project-je.
*közös

b.v.m.
 
2013. 09. 18. 18:01  
Folytasd!*.* Minnél hamarabb!:3 Még ma !:] És nekem is nagyon tetszett!(: És örülök hogy Ayato van a képeen*-*

Tündikécske 2013. 09. 18. 17:01  
Ayato a főképen? Wow. *.* Egyből kiszúrtam, vajon miért? xD Nagyon jó rész lett, folytasd hamar. :3

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 18. 15:48  
Nagyon tetszett ez a rész. Mihamarabb folytasd! :3


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat