Újság >> Történetek / Sorozatok

Az idő múlik - 128.rész
Megosztás: f

Az idő múlik - 128.rész

Mozdulatlanul ültem az ágy közepén, miközben lábaimat még mindig eltakarta a takaró. Elmémet teljesen elborította az álombéli fiú arca, aki jelentősen hasonlít az előbb elviharzó fiúra. Azok az arcvonások amikor a szemei be voltak csukva, annyira előtérbe helyezte “A-kunt „ és az ő arcát. A hosszú pilláit, az íves állát és a lágyan szemébe hulló haját. Ki lehet ő? Vajon honnan ismerhetem? És Ryuu miért lett hirtelen ennyire ingerült?
- Semmit sem értek! - vágódtam hanyatt az ágyon, miközben fejemet szorongattam. A szúró, éles fájdalom mely ájulásom előtt jelentkezett, ismét a homlokomban lüktetett. Szemeimet szorosan összezárva vártam hogy elmúljon, de nem akart megszűnni. Jobb ötlet híján nyakig betakaróztam és megpróbáltam elaludni, kisebb-nagyobb sikerrel. Mielőtt szemeim maguktól lecsukódtak volna megint a kis srác arcát láttam magam előtt. Végül sikerült elaludnom, de így ismét rám törtek az emlékek, melyek szélviharként söpörtek végig elmémen.
Ismét a faházban találtam magamat, melyben most két kisgyerek beszélgetett. A kisfiú a fal felé volt fordulva, így nem láttam rendesen az arcát. Én mint az előző álmomban most is a verandán ültem és a lábaimat lóbáltam. Kezemben egy fagylaltos tölcsért szorongattam, melynek oldalán lefolyt valami rózsaszín színű folyadék, gondolom az olvadt eper/málna fagyi. Arcomon mosoly ült amint hátra dőltem és a házikó plafonját kezdtem el bámulni. A-kun rögtön mögöttem termett és lehunyt szemekkel megpuszilta az arcomat. Erre én felnevettem és megtámasztva magamat puszit nyomtam a srác arcára. Az tágra nyitott szemekkel nézett vissza rám, de végül csak elmosolyodott.
- Szeretlek Na-chan! - ölelt magához szorosan, mire én csak halkan motyogni kezdtem. Hangom rekedtes volt. Ekkor mintha a kislánykori énemmel láthattam volna a világot, bámultam A-kun arcába. Fehér haja vérvörös szemeibe lógott és már tudtam miért volt olyan ismerős nekem. Ő nem más, mint...

Épp kimondtam volna a nevet, mikor felriadtam. Szemeimből patakoztak a könnyek és teljesen leizzadtam. Fejem már nem fájt annyira, de még mindig szúrt. Vajon miért felejtettem el ezeket a dolgokat? Miért nem emlékszem rájuk? És az a fiú...
- Ő Akise? - szorítottam magamhoz erősen a párnámat és kezdtem teljes erőmből sírni. Hogy miért azt én sem tudom, de abban a pillanatban nagyon is jól esett. Annyira érzelem gyülemlett fel bennem az álom alatt... Így legalább kiadhatom magamból...

Gondolom mindenki sejtette ki A-kun, de nem akartam elmondani. Remélem mindenkinek tetszett ez a rész és már várjátok a következőt. : )

( 390 megtekintés )

Szólj hozzá:

ETUKAPETUKA
 
2013. 09. 17. 18:15  
Folytasd! És igen, én sejtettem hogy azaz "A-kun" Akise lesz!

b.v.m.
 
2013. 09. 17. 14:29  
Folytasd!:3 Mindörökké Akise párt!(: ^^

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 16. 21:02  
Nem tudom az ihlet magától jön. :3
Nem tudom az ihlet magától jön. :3

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 16. 20:26  
Folytasd. Miért vagy ilyen kegytelen, miért pont Akise??

ercseszke 2013. 09. 16. 19:49  
Nanának nem Akise kell hanem Ryuu. ˇ^ˇ
Folytasd
Ha Nana Visszamegy Akisehoz,én szétverem őt!(mármint Akise-t) és Ryuu-t meg azért,mivel nem verte meg Akise-t és elmaradt a bunyó. Majd lesz benne bunyó?:O

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 16. 19:04  
Na, és még mindig a macska az egyetlen okos a háztartásban. Jut eszembe, az meg hova tűnt? És igen, tudtam ki A-kun :P Na, gyerünk Nana, emeld fel a hátsó fertályodat az ágyról, és keresd meg Akisét! Senkipárt forever! Folytasd hamar! 1.komi!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat