Újság >> Történetek / Sorozatok

Az idő múlik - 126.rész
Megosztás: f

Az idő múlik - 126.rész

A beszélgetésünket néma csend követte. Mindkettőnk fejébe - legalábbis az enyémben - rengeteg minden kavargott. Kérdések, válasz keresések és régi emlékek. Legfőképpen az elmúlt három év körül forogtak a bennem felmerülő kérdések. Annyira szerettem a mellettem ülő fiút. Elvette az eszemet is mikor megismertem és most mégis két haver szerepét töltjük be. Aztán megjelent Akise és az ő perverzsége, amely teljes elvakított és végső kétségbeesésemben szó szerint a karjaiba estem. Régebben annyira más volt az életem. Sosem barátkoztak velem, de egyszer csak megjelent ez a két srác, s mindkettő elrabolta a szívemet. Számomra ez annyit jelent, hogy Ryuu-t és Akise-t is szeretem valamilyen szinten. Nekem nincs kedvem, erőm és idegzetem kimondani majd a választ. Mindketten nagyon fontosak a számomra, nem akarom őket elveszíteni.
- Egy idióta vagyok! - dőltem hátra a kanapén egy mély sóhajtással karöltve. Vagy két órája beszélgettünk normálisan utoljára, azóta csak szófoszlányok hagyták el a szánkat.
- Ez nem igaz! Csak döntésképtelenné váltál. Ugye? - kérdezte miközben visszatért a nappaliba kezében két bögrével, melyből fehér színű gőz cikázott az ég felé.
- Igen. De te miért tudsz mindenről? - vettem el tőle az egyik poharat és kortyoltam bele a forró kakaóba. Először kicsit fújdogáltam az italt tetejét, majd lassan kortyolgatni kezdtem.
- Mert szeretlek és észre veszem ha valami nincs rendben. Tudom mikor vagy szomorú, boldog, döntésképtelen vagy épp szerelmes. És az utóbbi kettő simán lerí rólad. - mondta a parkettát fürkészve. Valahogy úgy érzem semmi kedve ehhez a beszélgetéshez, bár nem akarok olyat mondani ami nem igaz.
- Szóval szeretsz... - motyogtam elmosolyodva. Én csak megpróbáltam elterelni a szót, nem sok sikerrel. Hiszen Ryuu mindig átlát rajtam.
- Aha, de nem ez a lényeg. Ha szomorú vagy amiért a bátyám nincs veled, akkor keresd fel és hívd vissza magad mellé. Látszik hogy ezt akarod! - mosolygott biztatóan, de szemeiben ott csillogott a bánat, melyet talán sosem tudok orvosolni.
- Nem! Nincs szükségem egy olyan emberre... Aki megbántja azt, akit szeretek! - keményedtek meg az arcvonásaim miközben kimondtam azt a pár szót.
- Szeretsz? - vágott olyan arcot, mint aki nem hiszi el. Szemeimet forgatva bólintottam.
- Nem mondanám ha nem lenne igaz. Mindkettőtök fontos számomra... - motyogtam bánatosan.
- Akkor keresd meg Akise-t! - hozta fel megint az albínó fiúcskát. Még mielőtt válaszolhattam volna, erős fájdalom hasított a homlokomba. A kezemben pihenő bögrét elejtettem, s egész tartalma szétfolyt a padlón. Idegesen álltam fel és próbáltam tenni pár lépést, de az első lábemelés után erőtlenül estem össze. Ryuu azonnal mellém pattant, de semmit sem tudott tenni azon kívül, hogy felhurcolt a szobámba és aggodalmasan a gondomat viselte. Amíg a szemeim csukva voltak olyan volt, mintha álmodtam volna...
Egy gyönyörű, zöld fűvel borított helyen jártam. Amolyan erdő beütése volt, ahogy egy faházikó verandáján ültem és a távolban elhelyezkedő fákat és hegyeket bámultam. Csak pár vonást tudtam kivenni, de látható volt a különbség az álombéli és a valós személyem között. Álmomban fiatal voltam, úgy öt éves lehettem. Kezemben egy jégkrémet szorongattam, lábaim pedig alig-alig, de lóbáltam. Mellettem egy fiú feküdt aki nagyon hasonlított valakire, de nem tudtam beazonosítani ki is lehetett az. Mosolyogva bámultam a kisfiú arcába, míg végül felálltam és mellé botorkáltam. Halkan letérdeltem mellé és hosszasan bámultam alvó arcát. Ahogy ott szuszogott mellettem annyira elálmosított hogy én is mellé feküdtem. Fejemet a srác mellkasára hajtottam, s bal karját óvatosan magamra hajtottam.
- Szeretlek A-kun! - bújtam szorosan a fiúhoz, aki erre megmordult de nem kelt fel. Ezek után mély álomba zuhantam. Kis idő elteltével "A-kun" felébredt, s lágyan lehámozott magáról. Mint nem régiben a kislány én, Ő is bámulni kezdte alvó énemet. Miután ezt megunta óvatosan felém hajolt és ajkait az enyémekre nyomta. Valamit motyogott, de nem értettem mit.


Hali! Mit gondoltok erről a részről és mennyire tetszett egy tízes skálán? A részt egy dalnak köszönhetitek melyet most is hallgatok. :3 Remélem tetszett és várjátok a következő részt/részeket, no meg az új sztorim bevezetőjét. ^.^

( 557 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 15. 6:45  
Gyerunk Ryuu, menni fog ez! >_< Gyozd le a batyaaaad!!!

Rimaa<3 2013. 09. 14. 21:33  
Nem semmi de én először Aratára tippeltem!

szantosz 2013. 09. 14. 20:49  
Ne mááááár! Visszajön Akise?
Ja és a pontozás: 10/11

Esztikeee
 
2013. 09. 14. 18:49  
Folytatáást! :3

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 14. 18:36  
Akkor jól gondoltam, A-kun Akise, hogy a franc vinné el! Folytasd!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 14. 18:28  
Folytasd.

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 14. 17:45  
: DD

Demi.♥ 2013. 09. 14. 17:44  
Chi, eddig azt hittem én is az vagyok...

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 14. 17:39  
De vannak lassú felfogású emberek is. ;3

Demi.♥ 2013. 09. 14. 17:35  
Chi, én már az olvasás közben rájöttem A-kun rejtélyre.

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 14. 17:32  
Semmi gond, csak így már nem lesz valami érdekes. :$
A dal címe Children of Distance-tól - Mi lenne ha...

jfreka 2013. 09. 14. 17:25  
LOL...folytasd!Am mi a dal címe?

b.v.m.
 
2013. 09. 14. 17:18  
Ja hogy ez titok lett volna? :$ Túlzásba vittem a nyomozói képességem. xD Bocsiii :  ( Tényleg bocsii! :s

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 14. 17:12  
Miért árultad el? : ( xĐ

b.v.m.
 
2013. 09. 14. 17:11  
- Neked is üdv, drága A-kun! „ Ezt mondta Yuki Akise-nak!:3

1. oldal Következő

 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat