Újság >> Történetek / Sorozatok

Valóra vált álom
Megosztás: f

Valóra vált álom

Előző rész

Hónapokkal később az életemben még mindig minden tökéletesen zajlik. Talán nem is létezik olyan dolog, ami tönkretehetné ezt...
Este az ágyon ültem és bámultam ki a fejemből, semmire nem gondoltam, csak jól esett, ahogy a nyári szél a nyitott erkély ajtón bejőve mozgatja a függönyt és a szobában cikázik, néha megmozgatva vállamra omló barna hajamat...Zayn jött be a fürdőből és a szoba közepén megállva mosolyogva bámult engem.
-Mi az?-kaptam rá a fejem.
-Min gondolkozol ennyire?-feküdt mellém.
-Épp ez az, hogy semmin.
-Oké, ere most nem tudok mit mondani!-nevetett fel.
-Akkor ne mondj semmit, és aludj!-ásítottam.
-Jó éjt.-hajolt felém egy csókért, amit meg is kapott, majd hátra dőltem és rövid időn belül álomba is merültem.

~A semmiben sétálok, feketeség, bármerre nézek, csak a végtelen sötétség. Lábam alatt üveg szerű talaj, ami megcsillan, felkapom a fejem, hogy megnézzem, honnan eredhet a fény, ami visszaverődött az üvegen. A választ nem kapom meg, de lábam elé nézve továbbra is ragyogó fényt találok. Lehajolok és kezemmel végig simítok a hideg anyagon. Mintha megnyílt volna alattam a föld, zuhanni kezdtem. Körülöttem továbbra is sötét volt, de ezúttal a nem létező padlón is elmúlt a titokzatos csillogás. A végtelennek tűnő ˝szakadék˝ meghazudtolta magát,  a világosság vakítóan tört elő, de ez sem tartott sokáig, mert mintha nyílt óceán termett volna alattam, a vízbe csobbantam. Ösztönösen felfelé kezdtem úszni, egyre csak kalimpáltam kezemmel. lábammal, de nem jutottam a víz felszíne fölé. Úgy éreztem a levegőm kezd elfogyni, abbahagytam az úszást és hagytam, hogy újra visszasüllyedjek a végtelen vízbe. Mikor már kezdem elveszíteni önmagam, egy kar nyúl elém és megragadja vállam, majd kiránt a vízből. Niall áll előttem, de mielőtt bármit is mondhattam vagy csinálhattam volna, csak eltűnik. Újra egyedül ülök, de ezúttal egy erdővel körülvett tisztáson. A felhők mögül néhány helyen reflektor szerűen törnek át a nap sugarai. Mellettem percről-percre nyílnak lila virágok, és ahogy kinyílnak, már hervadnak is el. Mintha gyorsított felvételen nézném végig a természet körforgását. Előttem a semmiből egy fehér ruhás, fiatal nő termett és táncolni kezd. Felszabadult volt és vidám. Tekintetét néha rám kapja. Ismerős, finom vonású arca volt, de, mint a mellettem lévő növények, a csodás virágzás után, elhervadnak, egyre idősebb nő áll előttem, egyre ismerősebb vonásai vannak. Én is tudtam, hogy ki az, de még magamnak is féltem bevallani. A táncot továbbra sem hagyja abba, egyre közelebb lépked hozzám. Váratlanul megáll előttem és felém nyújtja a kezét. Már kétségtelen, az édesanyám állt előttem. Látja, hogy nem válaszolok neki, hátrál pár lépést. Felugrok a földről és összeszedve bátorságom felé nyúlok. Megfognám a kezét, látszólag egy milliméter sincs köztünk, de mégsem tudom megérinteni. Szomorúan nézek arcába, Ő csak elmosolyodik és hosszas hallgatás után énekelni kezd. (Magam sem értettem az összefüggést, a történések között) A dal, amit bársonyos hangján énekel, egy altató dal. Soha nem énekelt nekem altató dalokat. Könnyes szemmel hallgattam. Egyre távolabb áll tőlem anya, esélytelen, hogy újra közelebb kerüljön hozzám. Én mégsem hagyom annyiban, futni kezdek felé, de reménytelen...a távolság még mindig/már megint óriási köztünk. Tehetetlenül állok meg. A dalnak vége és anyát már teljesen elvesztettem szem elől... és amúgy is.~

Zokogásomra ébredtem az éjszaka közepén. Felültem az ágyon és kezemet tenyerembe temettem. Könnyeimet letörölve pillantottam Zaynre, aki mellettem aludt. Legalább tudtam, hogy ez nem egy újabb rész az életemből, amit újra kell élnem. Ezt megerősítve bújtam Zayn mellkasához, aki álmában ösztönösen átölelt, és úgy próbáltam visszaaludni...


Bocsánatot kérek, hogy kicsit késve jönnek a részek, de a suli miatt és jelenlegi rosszullétem miatt nincs túl sok energiám, csak az van, hogy ehhez rengeteg ötlet tartozik (a törit illetve), és ez a kettő nem fér össze, de(természetesen) nem hagyom abba, csak kisebb-nagyobb hézagokkal küldöm a részeket. Remélem lemondtatok arról, hogy zoknival fojtotok meg...Mentségemre szóljon, hogy ˝beteg vagyok˝!! Remélem azért tetszik és türelmesen várjátok a kövi részt/részeket! (:

Demi.♥



( 339 megtekintés )

Szólj hozzá:

1Direction69 2013. 09. 14. 9:59  
heart: hát akkor mi legyen? csak nézed és nem érted hogy mit mondanak vagy még keresgéljek?

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 14. 9:49  
1Direction  Nem tudok annyira jól angolul hogy megértsem

Am igen, én vagyok, de már nem sokáig :/

1Direction69 2013. 09. 14. 9:43  
heart: tudom. de csak azt találtam meg ami nem felíratos. :/ Az is jó?
van valaki?

♥Angel♥Moon♥ 2013. 09. 14. 9:41  
Nagyon jó!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 14. 9:06  
1Direction  jössz nekünk egy linkkel (:

Demi  nem én voltam.

Na ma már nem leszek talán este. 

1Direction69 2013. 09. 14. 8:49  
heart: Biztos nem én!!!
Demi.♥: Folytasd jó lett!

Demi.♥ 2013. 09. 14. 8:29  
Köszi!

21 pont 5 szavazat? Hmm... na mindegy!

Nati..
 
2013. 09. 13. 21:01  
Nagyon jó lett!Végre itt a folyti!
(Ám Dóri vagyok)

Pracsi
 
2013. 09. 13. 20:49  
heart,biztos,hogy NEM ÉN!

Pracsi
 
2013. 09. 13. 20:46  
Már ugyan mondtam,hogy gyógyulj meg,de ezt vedd mégegynak,és ez a rész is nagyon jó lett,remélem mihamarabb meggyógyulsz(3),és folytatod!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 13. 20:45  
Ki adott rá 1 pontot? :o

  - megszűnt felhasználó - 2013. 09. 13. 20:03  
Naná, a kedvedért lemondunk a zoknifojtásról!
remélem, mondanom sem kell, hogy folytasd, mert folytatni fogod magadtól is! Ez a rész is nagyon jó lett, kíváncsi vagyok a folytatásra.
És bár az első komi nem lett az enyém, én lettem a ... 2!

Jessica <3
 
2013. 09. 13. 20:01  
Nagyon jó lett Folytasd! És jobbulást


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat