Újság >> Történetek / Sorozatok

Cirmike titkos élete
Megosztás: f

Cirmike titkos élete

                                          96. Rész - Az utolsó rémálom [part 2]

- Alábecsültelek titeket. Azt hittem ti sem fogjátok bírni az ellenállást, mint sok más város. Kifogytam az erősítésből, de még van egy utolsó kártyalapom, amit egy ilyen helyzetre tartogattam, mint ez. - mondta, majd összecsapta két tenyerét - Köszöntsétek!
  A homunkuluszok helyén nagy és sötét füstfelhő alakult, ami elszállásával már három személy állt ott. Az egyik nem homunkulusz volt, hanem macska. Minden jó oldalon álló tágra nyílt szemekkel figyelte a harmadik ellenfelüket. Cirmi ökölbe szorította mancsát, amit egy legördülő könnycsepp követett.
- Hogy lehetsz egy ilyenre képes... hogy tehetsz ilyen embertelen dolgot?! Én... én még ezt rólad sem tudtam elképzelni, te homunkulusz! Miért pont őt?! MIÉRT?!


A gyermekkor nem egy bizonyos korig tart, amely után a gyermek felhagy a gyermeki dolgokkal. A gyermekkor az a királyság, ahol senki se hal meg.

- Kö-köszönöm... hogy... khmm-khmm! - kezdte el mondatát a hordágyon fekvő cica, ám sebei miatt nehezére esett a beszéd - Köszönöm, hogy velem voltatok... szebb életet adtatok nekem... Zsömi... szeretlek... gratulálok eddigi teljesítményedhez... fontos szerepet adok át neked... tartsd rendben a bázist. Tudom, hogy képes vagy rá... khmm. Fo-Folti, és Cirmi... büszke vagyok rátok... igaz, nem sokat tudtam veletek lenni, de attól megmutattátok, khmm... megmutattátok mit tudtok. Ez még semmi. Sokkal többre lesztek képesek, ha bátran eddzetek tovább! Szeretlek titeket... a várost... és... khmm-khmm...
- Hallgass... hiszem, hogy túléled! - kiáltotta a könnyeit letörlő Cirmi.
  A fehér macska rámosolygott. Tudta, már vége.
- Én is szeretlek! A várost hozzád hasonlóan, büszkén, szeretettel fogom vezetni... Cat-city virágzó város lesz. Örök város! Köszönöm, hogy segítettél, idáig eljutni. Tudod... én megfogom tartani a szavam! - szólt Zsömi szipogva, mégis határozottan. 
- Legyen úgy... úgy érzem ideje elköszönni. Védjétek meg a várost. Mi-mindig... - fejezte be Cilaúr, majd örökre lehunyta szemeit.


„ Ez még is, hogy lehetséges? Az Akatsuki Edo Tensei-t használt a feltámasztáshoz, de ezek... netán a Bölcsek köve lehet a háttérben?”  - gondolkodott Zizi.
- Sajnálom. - szólt Cilaúr - Én nem akartam fájdalmat okozni nektek. Hihetetlen, hogy még most is homunkuluszokat láthatok... mindeddig húzódtak a harcok? Cirmi, Folti, Laura: szép nagyok lettetek. És a többiek... olyan rég láttalak titeket.
- Mégis mit sajnálsz?! Te nem tehetsz semmiről... - szipogta Cirmi könnyes szemekkel.
  Mind elérzékenyültek Cilaúr szavain. Düh, fájdalom és öröm is kevergett a tekintetek között. Néhányan szerencsésnek érezték magukat, hogy utoljára találkozhattak Cilaúrral, mások viszont szomorúak voltak, hogy még az örök nyugalmában is megzavarják, majd egyenesen egy csatatérre hajítják.
- Akiknek kellett már elmondtam utolsó szavaimat. Mindegyikőtöket nagyon kedvelem. Hamarosan irányíthatatlan leszek... ne kegyelmezzetek; már így sem élek. - Cilaúr szavai még nagyobb feszültséget keltettek a sorok között.
  Cirmi a dühtől izzó szemekkel indult meg az Apa felé, ám a támadást Cilaúr hárította. A vörös macska meghátrált, mire "ellenfele" hasba rúgta. Cilaúr szeme színe megváltozott, már az Apa irányítása alatt állt. Cirmi csak állt és tűrte amint Cilaúr újabb és újabb támadásokat mért rá.
  Laura beugrott a fehér macska elé és behúzott neki egyet.
- Ne hagyd magad Cirmi! Fogd fel, hogy mi lett Cilaúrral, a saját szemeddel tapasztalhattad. Ez már csak a teste, amit egy homunkulusz használ fel a saját céljaira. A lelke valahol fönt van a magasban és onnan szurkol nekünk, hogy megnyerjük ezt a csatát!
- Pofa be! - ordította Irigy, majd megindult a kék cica felé.
- C6!
  Laura kézjeleket formált, majd szavára két üres agyagkoporsó emelkedett a földből, nyitott fedéllel. Azokból egy-egy kéz nyúlt ki, szintén robbanóanyagból, amik behúzták oda Cilaúrt és Irigyet. A fedél magától becsukódott, majd Laura hátrált egy lépést.
- Katsu!! - kiáltotta, mire azok felrobbantak hatalmas port kavarva a helyükön.
  Irigy lassan, legyengülten kúszott Laura felé, még mindig bosszúra szomjazva, ám Cilaúr teste eltűnt.
- Laura... mit csináltál vele?! - kérdezte aggodalmasan Cirmi.
- Nyugi, Cilaúr miatt nem kell aggódni. Az ő koporsója igaz, hogy felrobbant, de még előtte elteleportáltam őt oda, ahonnan az Apa előszedte. Irigykét meg megpörköltem egy kicsit.
- Meghalsz... meghalsz... meghalsz... - dadogta a homunkulusz, miközben mászott a macska felé.
- Sajnálom, lejárt az időd. Egész tűrhető lennél, a jó oldalon; viszont így nem maradhatsz meg.
  Irigy hasra vágódott, elismerve, hogy már tehetetlen. Kékecske odavitte hozzá az előző életéből származó ereklyét, majd az szép lassan végzett vele. Az Apa dühtől kidulladó szemekkel figyelte az eseményeket, majd végignézett a jók sorain.
- Fejezzük ezt be, mindörökre!! - ordította a homunkulusz oly hangerővel, amely az egész rétet megrázta.

( 353 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2015. 12. 28. 7:41  
Irigy miért nem állt át a jókhoz? Úgy neki is jobb lett volna!

xénus
 
2013. 07. 31. 15:16  
Cilaúr volt az egyik gondolatom.....De akkor a másik...ki volt a másik Cilaúr aki meghalt??

Łaura
 
2013. 07. 30. 8:57  
De menő vagyok már. Folytatást.

kgergő
 
 
2013. 07. 29. 20:54  
Köszönöm

14adrien 2013. 07. 29. 20:47  
Folytasd!

ETUKAPETUKA
 
2013. 07. 29. 20:41  
Folytasd! Jó lett!^^

kgergő
 
 
2013. 07. 29. 19:18  
Köszönöm szépen mindenkinek!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 07. 29. 19:15  
Fantasztikus! Folytasd, gyorsan Kár hogy már csak 4 rész, de nem semmi hogy eljutsz 100ig.

Adriella 2013. 07. 29. 19:06  
szerintem is jó,folytasd!

Hayley* 2013. 07. 29. 19:03  
nagyon szuper!folytasd! kár hogy már csak 4 rész


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat