Újság >> Gyerekszáj

Hoppelin és a macskák 16.
Megosztás: f

Hoppelin és a macskák 16.

                            16.
Reggel, mielőtt Folti Hoppelinhez és Cukorkához ment volna, bement az erdőbe, hogy megnézze fölébredt-e már Lola. Odafelé, megpillantott egy kiskutyát. Már éppen el akart futni, de ekkor megszólalt az eb:
- Mért futsz el előlem?- kérdezte ugatva.
- Nem akarsz bántani?- firtatta bátortalanul a kiscica.
- Már mért akarnálak? Játszunk?
- Ez a kutya nem olyan félelmetes, mint a többi, mért ne játszhatnék vele, eszébe sem jut hogy bántson?- gondolta.
- Oké!- szólt végül a kismacska.
Játszottak és játszottak, észre sem vették, hogy elszaladt az idő.
Közben, barátai már aggódtak, vajon mi lehet Foltival, csak nem történt vele valami baj?- kérdezgették egymástól nyugtalanul.
- Legyen titok, hogy mi barátok vagyunk, az én szüleim leszidnának, ha kiderülne, hogy egy ebbel barátkoztam! Ne áruljuk el senkinek!- mondta Folti.
- Az enyémek sem!- válaszolta kicsit szomorúan Folti új barátja, akinek kiderült, hogy Lesszi a neve.
Így búcsúztak el egymástól az erdő végén.
- Hol voltál?- kíváncsiskodtak Folti legjobb barátai.
- Az erdőben voltam, találkoztam egy régi barátommal. – füllentette a foltos állatka.
A házban, eközben csörgött a telefon.
- Ön az, aki egy kis nyuszit talált?- érdeklődött egy fiatal nő, a kagyló másik végén.
- Igen, már nagyon vár a gazdájára!- válaszolta Márta.
- A kisállatot a kislányom kapta nemrég ajándékba, mikor mehetünk érte?
- Ma délután, ha megfelel!- mondta Hoppelin és barátai gazdája.
- Rendben!- válaszolta a kis kedvenc gazdája.
Utána behívta a kint fagyoskodó barátokat. Hoppelin már nagyon várta, hogy végre a meleg szobában lehessen. A házban mindannyiuknak volt egy kedvenc helye: Hoppelin és Cukorka a teraszokat szerették a legjobban, Folti a régimódi gyönyörű, meleg kandallót. Vanília érdeklődve járta be a szobákat. Most senkinek sem volt kedve játszani, inkább összebújva pihengettek a meleg lángok mellet. A ház egyetlen ember lakója forró teát iszogatott. Nem sokkal ezután megszólalt a csengő. Márta sietve ajtót nyitott. Egy fiatalabb barna hajú nővel és egy rózsás arcú kislánnyal tért vissza.
- Hol van Vanília?- kérdezte a kisgyerek.
- Ott!- mutatott a házigazda az állatkupacra.
- Végre meg vagy kis nyuszim!- a lány szemei csillogtak a boldogságtól.
Az elveszett kisállat szeretett gazdája kezeibe ugrott. Az egyik szemük sírt, a másik nevetett, mert új barátjukkal együtt örültek, hogy Vanília megtalálta a régi kis játszótársát, de szomorúak is voltak, mert nem valószínű, hogy valaha még találkoznak vele. Havas eső készülődött, ezért ma nem maradtak sokáig fönt. Hideg volt az éjszaka, de tető volt a fejük felett. Még a kis rágcsáló is csatlakozott az esti cicabújáshoz.

( 209 megtekintés )

Szólj hozzá:

Beagle88 2014. 06. 05. 18:09  
folytasd léci! Nagyon cukik az állatok és a történet is jó!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 04. 30. 17:33  
folytasd!!!!!!!!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 04. 24. 14:48  
Köszi!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 04. 24. 14:02  
szia mizu jólet 

C.A.Vezető 2013. 04. 23. 20:38  
Jó lett! Folytasd!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat