Újság >> Történetek / Sorozatok

Elena a Roxfortban
Megosztás: f

Elena a Roxfortban

                                        IV.fejezet
                                  Az első Roxfortos nap

- Elena! Elena! Elena! – ébresztgetett Hermione.
- Mi az? – kérdeztem tőle morcosan, mivel nem szeretem, ha felkeltenek.
- Ideje lenne elindulnunk reggelizni!  - jelentette ki mosolyogva.
- Jól van! De még alszok fél órát! – hajtottam vissza a fejemet a párnára.
- Ne csináld már! Hiszen ez az első napunk!
- Oké, oké, oké! Felfogtam. Felöltözök, és utána mehetünk, jó?
- Tökéletes!
Nos, igen. Hermione aranyos lánynak tűnik, de ezzel az ébresztéssel rossz pontot szerzett nálam. Nem szeretek korán kelni. De, Hermione kedvéért megtettem, mivel megkedveltem ezt a lányt. Okos lány, néha túl okos – ezt úgy állapítottam meg, hogy még nem is volt egyetlenegy óránk sem. Az első óránk miatt elindultam a lányok fürdőjébe, hogy megmossam a fogamat és az arcomat. Ezzel kissé felfrissültem, de még így is nagyon fáradt voltam.  A hajamat gyorsan kifésültem, majd – ahogy szoktam – lófarokba kötöttem. Visszamentem a hálókörletünkbe, ahol gyorsan magamra kaptam a taláromat. Hermione győzedelmesen vigyorgott rám.
- Nos, ideje reggeliznünk! – mondta elégedetten.
- Mehetünk! – feleltem, majd elindultunk.
A nagyteremben már majdnem minden hely elkelt. Ahogy megpillantottam az üres helyeket, csuklón ragadtam a barátnőmet, majd rángatni kezdtem az asztalhoz. A tervem füstbe ment, ugyanis két vigyorgó fiú pont előttünk huppant le. Fred és George Weasley.
- Szia Elena! – köszöntek egyszerre.
- Sziasztok! Nem engednétek ide minket? – néztem rájuk a kölyökkutyaszemekkel.
- Hát… Nem! – jelentették ki.
Az ikrekre nem tudtam haragudni, mivel a világ legviccesebb figurái voltak. A testvérem is nagyon kedvelte őket, emiatt kezdtem el lógni velük én is anno.
- Itt van hely! – szólt Harry az asztal másik oldala mögül. – Ide leülhettek!
- Köszi, Harry! – mosolyogtam rá azzal a mosollyal, amit még Ollivandernél használtam.
- Na, hogy aludtatok? – kérdezte Harry, miután leültünk. (Én őmellette foglaltam helyet, Hermione pedig a másik oldalamon.)
- Kösz, jól! – mondtuk egyszerre.
A reggeli ízletesnek tűnt. Az asztal tele volt finomságokkal, akárcsak a tegnap esti vacsoránál. Már majdnem végeztünk, amikor Ron is megjelent. Vele is beszélgettünk pár szót, majd Hermionéval elindultunk az első óránkra.
                                        ~ o ~
A Griffendél klubhelységében minden nagyon csöndes volt. Az összes tanuló a feladatait írta. Csak a pennák sercegése törte meg a csendet. Az idő múlásával pedig az, hogy a többiek elhagyják a klubhelységet, és felmennek a hálókörletükbe. Az elsősök közül Hermione lett elsőként kész mindennel, ami nem is meglepő. A mai órák során ugyanis bebizonyította, hogy nagyon tehetséges, és sokat tanul. Jó látni, hogy mennyire érdekli a mágia, holott mugli származású, aki eddig nem is tudott a varázsvilágról. Mármint, nem hinnék el sokan, hogy ő tudja a legtöbbet, nem pedig azok, akik mindent tudnak a mágiáról. Nos, Hermione engem is lekörözött minden tárgyban, kivéve a sötét varázslatok kivédésében. Ott én vittem a prímet, Mógus professzor el is ámult tőlem.
- Hé, Elena! Ezt nem értem. Segítenél? – suttogta Ron, akinek nehézséget okozott a bűbájtan.
- Persze! – mondtam, majd odakúsztam hozzá. – Én már úgyis készen vagyok mindennel.
- Jó neked! – motyogta Ron.
Ahhoz képest, hogy „nem értette” a feladatokat, nagyon ügyesen megcsinálta. Furcsa egy gyerek, de őt is nagyon szeretem, mint barátot.
- Felmegyek a hálókörletbe, oké? – mondtam Ronnak, mire ő bólintott.
Felmentem a lépcsőn, halkan persze, hogy ne zavarjam a többieket. A könyveimet ledobtam az ágyamra, majd a kis levélkére pillantottam, amit a baglyunk, Garnet hozott. Anyáék küldték. Rögtön az első nap. Még nem olvastam el, szóval itt az ideje, hogy kinyissam.
„Drága Elena!
Hihetetlen, hogy már a Roxfortban vagy, hiszen tegnap még a csomagjaidat pakolgattad. Nagyon furcsa, hogy már csak Ruby van itthon. Nagyon hiányzol mindenkinek! Ezt leszámítva itthon minden jó. Lulu és Ludwig sajnálja, hogy már nem vagy itthon, szinte percenként megemlítenek téged. Garneten pedig látszik, hogy hiányolja, hogy valaki simogassa. (Ruby fél tőle, mi pedig sokat dolgozunk, nincs időnk rá.) Remélem, hogy te is jól vagy! Sajnos, még nem tudjuk, hogy melyik házba kerültél. Reményeim szerint ez az információ is benne lesz a válaszodban. Ahogy kíváncsi a család az első napodra is!
Puszilunk téged és Jasont: Anya, Apa és Ruby”

Jólesett a levél, úgyhogy elhatároztam, hogy válaszolok nekik. Így elővettem egy üres pergament, egy pennát és a tintát. Gondolkodni kezdtem, hogy mit is írhatnék. Nos, ez nem mintha kérdés lett volna, csak ezeket valahogyan mondatba is kellene foglalni, szóval itt jött a bökkenő. Az agyalásom körülbelül 2 percig tarthatott, aztán elkezdtem írni.:
„Kedves Családom!
Igen, számomra is hihetetlen, hogy itt lehetek! A tegnapi utazás alatt kicsit elfáradtam, de már az a néhány óra is élményekkel volt teli. Indulás előtt a Weasley ikrekkel beszélgettem, majd csatlakoztam Ronhoz. A csomagokat együtt pakoltuk fel, pontosabban Ron és Cedric, akivel a vonat egyik ajtajában találkoztam. Ronnal elindultunk helyet keresni, majd egy fiú mellé letelepedtünk. El sem fogjátok hinni, hogy ki volt ő! Képzeljétek el, hogy Harry Potterrel utaztam együtt! Nagyon rendes fiú, megkedveltem, barátok lettünk. Találkoztam egy Hermione Granger nevű lánnyal is, akivel szintén barátok lettünk. (Szerintem ő lesz itt a legjobb barátnőm.) Amikor megérkeztünk a kastélyba, nagyon izgultam, hogy mi lesz most. Nagy örömömre szolgál, hogy leírhatom nektek, hogy a Griffendélbe kerültem! Ahogy Hermione, Ron és Harry is. Az első napomon már túl is vagyok, nagyon jól telt. Filius bácsi óra után megkért, üzenjem meg nektek, hogy üdvözöl titeket, és a legjobbakat kívánja. Ó, hogyha már az óráknál tartok! A legjobbnak mindenben Hermione bizonyult, azonban sötét varázslatok kivédéséből senki sem vert le engem.
Te, Apa, Ruby, Lulu, Ludwig és Garnet is hiányoztok nekem!
Elena"

Amint leírtam a szöveget, odamentem Garnethez – aki mindvégig ott ült az ablakpárkányon - ,és a csőrébe tettem a levelet, majd megsimogattam a fejét. A bagoly tudta, hogy hová kell vinnie, ezért nem is mondtam neki úti célt. Garnet elrepült az ablakból, én pedig utánanéztem. Megbizonyosodtam arról, hogy, ha nehezen is, de kifogom bírni ezt az évet. Hiszen itt van nekem Jason, az unokatestvéreim, Filius bácsi, Hermione, Ron, a többi Weasley gyerek és Harry.

( 247 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2014. 02. 08. 21:06  
Nagyon jó, folytasd!

l'alexy 2013. 09. 07. 12:52  
több rész nem lesz?

  - megszűnt felhasználó - 2013. 06. 29. 13:09  
Hidd el én nagyon szeretem a harry pottert és ez nagyon-nagyon jó lett csak annyi lenne h. a Roxford azt d-vel írják nem t-vel de amúgy jó

Adriennn0714 2013. 02. 21. 18:14  
Köszönöm szépen!

Vatttacukor 2013. 02. 20. 21:00  
Nagyon jó, folytasd!

Adriennn0714 2013. 02. 19. 17:05  
Köszönöm a kommenteket!
~~
C.A.Vezető: Elena a történet főszereplője, természetesen semmi köze az eredeti történethez, ez csak egy fanfiction.

  - megszűnt felhasználó - 2013. 02. 18. 18:38  
Érdekesnek ígérkezik*--*

C.A.Vezető 2013. 02. 18. 18:07  
Jó, bár nem értem..Ki az az Elena??


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat