Újság >> Történetek / Sorozatok

Életem felnőttként - Eltelt 10 év! - 3. fejezet
Megosztás: f

Életem felnőttként - Eltelt 10 év! - 3. fejezet

3. évad: 3. rész: Előkészületek

- Először a karámból szedjük ki azt a három asztalt! - vezényelte az öcsém.
- Oké, főnök! - csóváltam a fejem. Szeretem a szülinapomat, de az előkészületeket nem annyira. Mi a fenéért kell akkora felhajtást csinálni?!
  Hát, igen. A két lakóházunkon kívül van még egy harmadik, de az csak amolyan nem túl alaposan összetákolt. Lécekből lett elkészítve. Azt is Pista bácsi intézte el nekünk. Mennyire kedves ez a Pista bácsi!
  Levi kinyitotta a törékeny karámocskát, és az egyik asztal beljebb levő végéhez sétált. Megemelte az asztal egyik felét, én a másikat. Én hátráltam, ő pedig lépegetett előre.
- Várj... Kicsit jobbra... Igen... Igen, már régebben felfedeztem, hogy ott van egy kis egyenes terület! - mondta Levente, és én arra mentem, amerre mutatta.
  Letettük az első asztalt a helyére. A másik kettő is gond nélkül a helyére került. Mikor már a terítőket akartuk kihozni az egyik vályogház egyik kredencének fiókjából, mocorgást hallottam az egyik ágyból.
- Jó reggelt, húgom! - köszöntöttem halkan Fannit, hogy a többiek ne ébredjenek fel.
- Ami... hány óra van? - ébredezett Fanni.
- Nemsokára fél öt. - mosolyogtam rá. - Aludhatsz még, Fanni!
- Á, nem. Segítek az előkészületekben.
  Fanni kikászálódott az ágyából, és öltözködni kezdett. Ekkor jutott eszembe, hogy még én is pizsiben vagyok...
- Megtennéd, hogy nem nézed végig, míg átöltözünk?! - csattantam rá Levire.
- Ugye nem azt képzelted, hogy én meg fogom bámulni a saját testvéreimet? - fordult el Levente, majd elment. Fanni és én átöltöztünk.
  Én egy kissé kivágott, fehér blúzt vettem fel, és egy csillogó, sárga nadrágot. Fanni az egyik uszályos egyberuháját húzta fel, ami világoskék volt, és a szegélyét gyöngyök ékesítették. Azok sötétkék színt öltöttek, de ahogy a felkelő napsugár megvilágította őket, a szivárvány minden színében csillogtak.
- Sokkal szebb vagy, mint én. - tettem a kezem húgom vállára.
- Nem igaz. - rázta ő a fejét. - Lehet, hogy szép vagyok, de nem szebb nálad. Úgy értem... te máshogy vagy szebb, mint én. - mondta komolyan Fanni.
  - Szeretlek, húgom! - öleltem magamhoz.
  Pár percre így maradtunk, majd Fanni leengedte a karját.
- Tiszta kócos a hajunk! - vizsgálta a tükörképünket a tükörben. - Gyere! Irány a fésülködőasztal!
- Engem is csinosítsatok ki! - hallatszott egy hang a sarokból.
- Katóm! Hát te is felébredtél? Feküdj csak vissza, korán van még! Háromnegyed öt!
- Ugye, az én hajamat is megcsináljátok? - mondta Kató, mintha nem is hallotta volna.
- Hát persze, húgom! - ment oda hozzá Fanni.
- Befejeztétek már a csajos reggeli bulit?! - szólt valaki az ajtóból.
  Ahogy megfordultam, Levit láttam az ajtóban Petivel és Tomival.
- Nem tudom, feltűnt-e már nektek, de azalatt a háromnegyed óra alatt, amit ti átdumcsiztatok, mi megterítettük odakinn az asztalokat!
  A fejemet fogtam. Nem tudom, mitől, de hirtelen röhögőgörcsöt kaptam. Fanni és Kata is az én példámat követtem. Levi egy ideig visszatartotta a nevetését, de aztán, Peti és Tomi nyomában, őt is elragadta a nevetés hulláma...

( 466 megtekintés )

Szólj hozzá:

anncsi
 
2015. 06. 24. 19:45  
Lalababa: What?

Tűfilckészlet 2013. 01. 24. 19:20  
Lalababa: Ez mi akart lenni?

Lalababa 2013. 01. 23. 17:44  
3. évad: 3. rész: Utolsó simítások

- Bocsánat, hogy megzavarom ezt a szuper hangulatot, de dolgunk van! - Levi végre visszanyerte uralmát nevetése felett, és átváltott szigorú arckifejezésbe.
  Elhallgattunk, és ránéztünk, mintha most jöttünk volna a Holdról, és azt sem tudnánk, miről van szó.
- Hahó! Szükség volna a hölgyek bűvös-bájos kezecskéjére, hogy megterítsék az asztalokat! - mondta az öcsém.
- Hoppá! - csaptam a homlokomra. A szülinapommal jár, hogy megőrülök, mindent elfelejtek...
- Egy pillanat, előbb megfésülködünk! - szólt közbe Kata, aki még mindig ennél a témánál volt.
- Nem, hugicám, sok időbe telik, míg kicsinosítjuk a frizuránkat. Elvégre nem baj, ha kócosan terítünk meg, ugye? - néztem Leventére. Ő vállat vont.
  Kata lebiggyesztette egy kicsit a száját, de azért megpróbált mosolyogni, és kipattant az ágyából. Pizsamástul rohant ki a kis faházból, és máris elkezdte kirángatni a karámból a nagy terítőket. Levi odament hozzá, és segített neki.
  Tíz perc múlva mind a három asztalon ott pompázott a szép, narancssárga terítők. Mire Leventéék végeztek, Fanni és én előszedtük a kredencből a legszebb porcelánokat (hiába tiltakoztam előzőleg Levinek, hajthatatlan volt; azt mondta, megérdemlem, hogy a legszebb terítékkel ünnepeljük meg a szülinapomat), és türelmetlenül vártuk, hogy végezzenek.
  Na, végre! Az utolsó terítő utolsó csücske is a helyén volt már. Fanni és én megkezdtük a terítést. Rábíztam a húgomra a tányérokat, míg én bementem az evőeszközökért. Azt a szép evőeszköz készletet, amit előszedtem, még Ágitól, András húgától kaptuk. Mi lett volna velünk, ha nincs a Marosi-család!
  Fanni épp az utolsó asztalra kezdte el kirakni a tányérokat, mikor megjelentem a késekkel, villákkal. Kanál nem kell, mert csak olyan... bolti rágcsálnivalót, meg persze a tortát fogjuk enni.
  Ez a sok minden mind annak köszönhető, hogy Fanni, Levi és én nyáron eljártunk diákmunkára. Címereztünk (azt jelenti, hogy a kukoricák fejéről letépkedjük azokat a bigyókat...). És hát, mivel maradt még belőle, megpróbáltuk úgy hasznosítani, hogy a legolcsóbb, de mégis legfinomabb harapnivalókat vegyük. Köztük volt a kedvencem, egy sós keksz. Abból biztos, hogy jól bezabálok!
  No, és a torta! Azt Levi szerezte be, titokban. nem tudom, honnan kerített rá pénzt, de nemsokára megtudom...
  Elkészültünk a terítéssel. Kató türelmetlenül topogott:
- Mostmár mehetünk megfésülködni?
  Odamentem hozzá, és megöleltem nevetve:
- Igen!
  Levi unott, jaj-ezek-a-lányok arckifejezésére fittyet hányva hívtam magunkkal Fannit, és hárman bementünk a lány-házba.
  Egy fiúnak sem árulnám el, hogy milyen titkos-bűvös technikával készített, mindenesetre gyönyörű hajviseletekkel jelentünk meg. Már Katón sem a pizsamája volt, hanem a legszebb blúza és nadrágja. Az ő haja két, virágokkal díszített fonatba volt fonva. Fanni egy gyönyörű lófarkat csinált magának, az én hajam pedig ki volt engedve, és be volt fújva halványan csillámmal. (Nem tudom, ilyen létezik-e egyáltalán, mert nem vagyok az a nagy hajszakértő.)
  Levente gúnyosan fütyült egyet. Rávigyorogtam. Tomi tapsikolt, Peti pedig csak állt, és mosolygott.
- Nem kérünk megjegyzéseket. - tettem csípőre a kezem.
- Oké-oké. - röhögött Levi.
- Van még valami tennivalónk, főnök úr? - kérdeztem fintorogva.
- Hány óra is van?
- Mindjárt fél nyolc. - feleltem.
- Akkor már csak annyi, hogy mosolyogva várjuk a vendégeket! - mondta Levi, és egy mosoly-paródiába kezdett.
- Fejezd már be a bohóckodást! - csattantam rá mérgességet színlelve.
- Hé, Peti! - hívtam oda magamhoz az öcsémet. - Volna kedved lesben állni?
- Mi, hol, ki? - értetlenkedett Peti.
- Tudod! Felmászni egy fára, és nézni, hogy jön-e valaki. Ha pedig jön, visszajössz és jelented, lehetőleg úgy, hogy az illető ne vegyen észre.
- Bolond vagy! Hogy képzeled, hogy egyik fáról a másikra fog ugrálni, ráadásul úgy, hogy közben még csak egy levél se hulljon le?! - morgott Levi.
- Egy: már alig van levél a fákon. Kettő: lehet, hogy te még nem láttad Petit kétméteres távokat átugrani, de én igen! Akár arról a fáról is átugrana arra! - mutattam a két említett fára. Két és fél méterre volt egymástól a kettő lombkorona.
- Képzelődsz! Ezt még Tarzan se tudná megcsinálni! - tiltakozott az öcsém tovább.
- Nem hiszed? - horkant fel a büszke Péter. - Hát figyelj, és tanulj!
- Ne, ne! - kérlelte Fanni. - Inkább csak a földön maradj! Ne törd össze magadat Ami születésnapján, kérlek!
- Igaza van Fanninak! - szólt Tomi.
- Ne veszekedjetek! - húzta be a nyakát Kató.
- CSÖND LEGYEN MÁR! Lépéseket hallok! - halkítottam le a hangom.
3. évad: 3. rész: Utolsó simítások

- Bocsánat, hogy megzavarom ezt a szuper hangulatot, de dolgunk van! - Levi végre visszanyerte uralmát nevetése felett, és átváltott szigorú arckifejezésbe.
  Elhallgattunk, és ránéztünk, mintha most jöttünk volna a Holdról, és azt sem tudnánk, miről van szó.
- Hahó! Szükség volna a hölgyek bűvös-bájos kezecskéjére, hogy megterítsék az asztalokat! - mondta az öcsém.
- Hoppá! - csaptam a homlokomra. A szülinapommal jár, hogy megőrülök, mindent elfelejtek...
- Egy pillanat, előbb megfésülködünk! - szólt közbe Kata, aki még mindig ennél a témánál volt.
- Nem, hugicám, sok időbe telik, míg kicsinosítjuk a frizuránkat. Elvégre nem baj, ha kócosan terítünk meg, ugye? - néztem Leventére. Ő vállat vont.
  Kata lebiggyesztette egy kicsit a száját, de azért megpróbált mosolyogni, és kipattant az ágyából. Pizsamástul rohant ki a kis faházból, és máris elkezdte kirángatni a karámból a nagy terítőket. Levi odament hozzá, és segített neki.
  Tíz perc múlva mind a három asztalon ott pompázott a szép, narancssárga terítők. Mire Leventéék végeztek, Fanni és én előszedtük a kredencből a legszebb porcelánokat (hiába tiltakoztam előzőleg Levinek, hajthatatlan volt; azt mondta, megérdemlem, hogy a legszebb terítékkel ünnepeljük meg a szülinapomat), és türelmetlenül vártuk, hogy végezzenek.
  Na, végre! Az utolsó terítő utolsó csücske is a helyén volt már. Fanni és én megkezdtük a terítést. Rábíztam a húgomra a tányérokat, míg én bementem az evőeszközökért. Azt a szép evőeszköz készletet, amit előszedtem, még Ágitól, András húgától kaptuk. Mi lett volna velünk, ha nincs a Marosi-család!
  Fanni épp az utolsó asztalra kezdte el kirakni a tányérokat, mikor megjelentem a késekkel, villákkal. Kanál nem kell, mert csak olyan... bolti rágcsálnivalót, meg persze a tortát fogjuk enni.
  Ez a sok minden mind annak köszönhető, hogy Fanni, Levi és én nyáron eljártunk diákmunkára. Címereztünk (azt jelenti, hogy a kukoricák fejéről letépkedjük azokat a bigyókat...). És hát, mivel maradt még belőle, megpróbáltuk úgy hasznosítani, hogy a legolcsóbb, de mégis legfinomabb harapnivalókat vegyük. Köztük volt a kedvencem, egy sós keksz. Abból biztos, hogy jól bezabálok!
  No, és a torta! Azt Levi szerezte be, titokban. nem tudom, honnan kerített rá pénzt, de nemsokára megtudom...
  Elkészültünk a terítéssel. Kató türelmetlenül topogott:
- Mostmár mehetünk megfésülködni?
  Odamentem hozzá, és megöleltem nevetve:
- Igen!
  Levi unott, jaj-ezek-a-lányok arckifejezésére fittyet hányva hívtam magunkkal Fannit, és hárman bementünk a lány-házba.
  Egy fiúnak sem árulnám el, hogy milyen titkos-bűvös technikával készített, mindenesetre gyönyörű hajviseletekkel jelentünk meg. Már Katón sem a pizsamája volt, hanem a legszebb blúza és nadrágja. Az ő haja két, virágokkal díszített fonatba volt fonva. Fanni egy gyönyörű lófarkat csinált magának, az én hajam pedig ki volt engedve, és be volt fújva halványan csillámmal. (Nem tudom, ilyen létezik-e egyáltalán, mert nem vagyok az a nagy hajszakértő.)
  Levente gúnyosan fütyült egyet. Rávigyorogtam. Tomi tapsikolt, Peti pedig csak állt, és mosolygott.
- Nem kérünk megjegyzéseket. - tettem csípőre a kezem.
- Oké-oké. - röhögött Levi.
- Van még valami tennivalónk, főnök úr? - kérdeztem fintorogva.
- Hány óra is van?
- Mindjárt fél nyolc. - feleltem.
- Akkor már csak annyi, hogy mosolyogva várjuk a vendégeket! - mondta Levi, és egy mosoly-paródiába kezdett.
- Fejezd már be a bohóckodást! - csattantam rá mérgességet színlelve.
- Hé, Peti! - hívtam oda magamhoz az öcsémet. - Volna kedved lesben állni?
- Mi, hol, ki? - értetlenkedett Peti.
- Tudod! Felmászni egy fára, és nézni, hogy jön-e valaki. Ha pedig jön, visszajössz és jelented, lehetőleg úgy, hogy az illető ne vegyen észre.
- Bolond vagy! Hogy képzeled, hogy egyik fáról a másikra fog ugrálni, ráadásul úgy, hogy közben még csak egy levél se hulljon le?! - morgott Levi.
- Egy: már alig van levél a fákon. Kettő: lehet, hogy te még nem láttad Petit kétméteres távokat átugrani, de én igen! Akár arról a fáról is átugrana arra! - mutattam a két említett fára. Két és fél méterre volt egymástól a kettő lombkorona.
- Képzelődsz! Ezt még Tarzan se tudná megcsinálni! - tiltakozott az öcsém tovább.
- Nem hiszed? - horkant fel a büszke Péter. - Hát figyelj, és tanulj!
- Ne, ne! - kérlelte Fanni. - Inkább csak a földön maradj! Ne törd össze magadat Ami születésnapján, kérlek!
- Igaza van Fanninak! - szólt Tomi.
- Ne veszekedjetek! - húzta be a nyakát Kató.
- CSÖND LEGYEN MÁR! Lépéseket hallok! - halkítottam le a hangom.

  - megszűnt felhasználó - 2013. 01. 22. 19:14  
3. évad: 3. rész: Utolsó simítások

- Bocsánat, hogy megzavarom ezt a szuper hangulatot, de dolgunk van! - Levi végre visszanyerte uralmát nevetése felett, és átváltott szigorú arckifejezésbe.
  Elhallgattunk, és ránéztünk, mintha most jöttünk volna a Holdról, és azt sem tudnánk, miről van szó.
- Hahó! Szükség volna a hölgyek bűvös-bájos kezecskéjére, hogy megterítsék az asztalokat! - mondta az öcsém.
- Hoppá! - csaptam a homlokomra. A szülinapommal jár, hogy megőrülök, mindent elfelejtek...
- Egy pillanat, előbb megfésülködünk! - szólt közbe Kata, aki még mindig ennél a témánál volt.
- Nem, hugicám, sok időbe telik, míg kicsinosítjuk a frizuránkat. Elvégre nem baj, ha kócosan terítünk meg, ugye? - néztem Leventére. Ő vállat vont.
  Kata lebiggyesztette egy kicsit a száját, de azért megpróbált mosolyogni, és kipattant az ágyából. Pizsamástul rohant ki a kis faházból, és máris elkezdte kirángatni a karámból a nagy terítőket. Levi odament hozzá, és segített neki.
  Tíz perc múlva mind a három asztalon ott pompázott a szép, narancssárga terítők. Mire Leventéék végeztek, Fanni és én előszedtük a kredencből a legszebb porcelánokat (hiába tiltakoztam előzőleg Levinek, hajthatatlan volt; azt mondta, megérdemlem, hogy a legszebb terítékkel ünnepeljük meg a szülinapomat), és türelmetlenül vártuk, hogy végezzenek.
  Na, végre! Az utolsó terítő utolsó csücske is a helyén volt már. Fanni és én megkezdtük a terítést. Rábíztam a húgomra a tányérokat, míg én bementem az evőeszközökért. Azt a szép evőeszköz készletet, amit előszedtem, még Ágitól, András húgától kaptuk. Mi lett volna velünk, ha nincs a Marosi-család!
  Fanni épp az utolsó asztalra kezdte el kirakni a tányérokat, mikor megjelentem a késekkel, villákkal. Kanál nem kell, mert csak olyan... bolti rágcsálnivalót, meg persze a tortát fogjuk enni.
  Ez a sok minden mind annak köszönhető, hogy Fanni, Levi és én nyáron eljártunk diákmunkára. Címereztünk (azt jelenti, hogy a kukoricák fejéről letépkedjük azokat a bigyókat...). És hát, mivel maradt még belőle, megpróbáltuk úgy hasznosítani, hogy a legolcsóbb, de mégis legfinomabb harapnivalókat vegyük. Köztük volt a kedvencem, egy sós keksz. Abból biztos, hogy jól bezabálok!
  No, és a torta! Azt Levi szerezte be, titokban. nem tudom, honnan kerített rá pénzt, de nemsokára megtudom...
  Elkészültünk a terítéssel. Kató türelmetlenül topogott:
- Mostmár mehetünk megfésülködni?
  Odamentem hozzá, és megöleltem nevetve:
- Igen!
  Levi unott, jaj-ezek-a-lányok arckifejezésére fittyet hányva hívtam magunkkal Fannit, és hárman bementünk a lány-házba.
  Egy fiúnak sem árulnám el, hogy milyen titkos-bűvös technikával készített, mindenesetre gyönyörű hajviseletekkel jelentünk meg. Már Katón sem a pizsamája volt, hanem a legszebb blúza és nadrágja. Az ő haja két, virágokkal díszített fonatba volt fonva. Fanni egy gyönyörű lófarkat csinált magának, az én hajam pedig ki volt engedve, és be volt fújva halványan csillámmal. (Nem tudom, ilyen létezik-e egyáltalán, mert nem vagyok az a nagy hajszakértő.)
  Levente gúnyosan fütyült egyet. Rávigyorogtam. Tomi tapsikolt, Peti pedig csak állt, és mosolygott.
- Nem kérünk megjegyzéseket. - tettem csípőre a kezem.
- Oké-oké. - röhögött Levi.
- Van még valami tennivalónk, főnök úr? - kérdeztem fintorogva.
- Hány óra is van?
- Mindjárt fél nyolc. - feleltem.
- Akkor már csak annyi, hogy mosolyogva várjuk a vendégeket! - mondta Levi, és egy mosoly-paródiába kezdett.
- Fejezd már be a bohóckodást! - csattantam rá mérgességet színlelve.
- Hé, Peti! - hívtam oda magamhoz az öcsémet. - Volna kedved lesben állni?
- Mi, hol, ki? - értetlenkedett Peti.
- Tudod! Felmászni egy fára, és nézni, hogy jön-e valaki. Ha pedig jön, visszajössz és jelented, lehetőleg úgy, hogy az illető ne vegyen észre.
- Bolond vagy! Hogy képzeled, hogy egyik fáról a másikra fog ugrálni, ráadásul úgy, hogy közben még csak egy levél se hulljon le?! - morgott Levi.
- Egy: már alig van levél a fákon. Kettő: lehet, hogy te még nem láttad Petit kétméteres távokat átugrani, de én igen! Akár arról a fáról is átugrana arra! - mutattam a két említett fára. Két és fél méterre volt egymástól a kettő lombkorona.
- Képzelődsz! Ezt még Tarzan se tudná megcsinálni! - tiltakozott az öcsém tovább.
- Nem hiszed? - horkant fel a büszke Péter. - Hát figyelj, és tanulj!
- Ne, ne! - kérlelte Fanni. - Inkább csak a földön maradj! Ne törd össze magadat Ami születésnapján, kérlek!
- Igaza van Fanninak! - szólt Tomi.
- Ne veszekedjetek! - húzta be a nyakát Kató.
- CSÖND LEGYEN MÁR! Lépéseket hallok! - halkítottam le a hangom.

  - megszűnt felhasználó - 2013. 01. 18. 19:30  
Köszi!
Pannám: Hát, mit mondjak... Én is, bár néha olyan bénának érzem magam és a firkálmányaimat is...

  - megszűnt felhasználó - 2013. 01. 12. 18:58  
Folytasd! Én őszintén remélem, hogy híres író leszel...

Adriennn0714 2013. 01. 12. 13:08  
Jó lett!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 01. 11. 21:18  
Köszönöm!
Fővezető.: Nagy álmom!

Fővezető. 2013. 01. 11. 21:14  
jó lett ;) Folytasd! Még egyszer talán egy híres író leszel! ;) Sok sikert hozzá!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 01. 11. 21:08  
Jo lett


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat