Újság >> Történetek / Sorozatok

Életem felnőttként - Eltelt 10 év! - 2. fejezet
Megosztás: f

Életem felnőttként - Eltelt 10 év! - 2. fejezet

3. évad: 2. rész - Buli előtti csavargás

Arra nyitottam ki a szememet, hogy egy huncut napsugár beszűrődik a függöny résein, és épp az orromat csiklandozza. Elmosolyodtam, ahogy az éjjeliszekrényemen levő fényképre pillantottam, amin én és a tesóim bohóckodunk együtt...
  Felültem, és kisöpörtem a hajamat az arcomból. Félrehajtottam a takarómat, és leléptem a földre. A padló nagyon hideg volt, rögtön felvettem a papucsomat is. Felkeltem, és kimentem a kis házból. De, mikor az ajtó fölött függő óra alatt elhaladtam, láthattam, hogy jó korán keltem fel. Az óra kacskaringós mutatói ugyanis hajnali háromnegyed négyet mutattak.
  Zörejt hallottam a kutyaházak felől. A két kis kedvenc, Morzsa és Fickó ugrándozva rohantak elém, és hálát adhattam az égnek, hogy nem ugattak, mert felvertek volna mindenkit hajnalok hajnalán. Leguggoltam melléjük, és a csend érdekében tűrtem, hogy Fickó teljesen összenyálazza a kezemet. Mert, ha nem hagyom, a kutyus megsértődik, és vakkant párat.
  Morzsa egy szerény pacsival üdvözölt. Szeretem ezt a kutyát; a szeme mindig mosolyog. Félve gondolok rá, hogy nem sokára 14 éves lesz, tehát bőven abba a korba lép, amikor már számítani lehet az eb halálára.
  A harmatos fű átáztatta gyapjas papucsomat. Ha Levi látná, hogy mit művelek, megszidna, és ez jogos is, mert a vadonatúj papucsomat teszem tönkre... Fanni vette nekem, csak úgy, tesó-ajándékként.
  "Nem baj!" - gondoltam. "Majd odateszem a kandallóhoz, akkor megszárad."
  Gyakran vannak ilyen hóbortos sétáim. Nem, nem úgy értem, hogy minden nap hajnali négykor kelek! Hanem, hogy még a többiek előtt egy fél órával kijövök, és mászkálok az erdőben. Persze, nem túl messze, mert ennyi év alatt sem tanultam meg teljesen, hogyan kell nem eltévedni az erdőben.
  Szeretem nézegetni a fák tetejét. Valahogy olyan furcsának tetszik, hogy a napsugarak éppen csak a hegyüket világítják meg. Persze, még szinte teljesen sötét van, nem is arról beszélek, hogy most, hanem akkor, amikor már nappal van! A lombok áthatolhatatlan tömege nem engedi át még a kósza napsugarakat sem, engem is csak azért szórakoztatott egy, mikor fölkeltem, mert Levi és Pista bácsi kivágtak néhány fát tüzelőnek, és persze azért, hogy némi napfény szűrődjön a hajlékainkra.
  Egyszer csak úgy éreztem, hogy valami... VALAMI NEKEM JÖTT!
  Te jó Ég! Hiszen ez csak Tarka!
- Rossz cicus! Hát milyen dolog így megijeszteni a gazdit?! - nevettem, és felkaptam a karjaimra. Így sétáltunk tovább.
  Lassan egy fél órája gyalogoltam. Úgy döntöttem, mostmár elindulok visszafelé. Ahogy már újra megpillanthattam a két kis házat, egy hangot hallottam magam fölött.
- Gondolom, jó magyarázatod van arra, hogy hajnalok hajnalán az erdőben lófrálsz egyedül, ráadásul a legújabb papucsodban, ami, megjegyzem, nem volt épp olcsó; és még neked is lehetne annyi eszed, hogy nem áztatod el a harmattal! - szólt az ismerős hang.
  Elmosolyodtam. Felpillantottam, és pajkosan nevetve mondtam:
- Gyere le a fáról, te csirkefogó öcsi!
  Az öcsém leugrott a fáról, és éppen mellettem landolt. Az évek során ugyanis mindannyian Tarzanokká edződtünk fáramászás és fárólugrás szempontjából...
- És te elárulnád, mit keresel idekint a fán gub***tva? - kérdeztem mosolyogva.
- Elsősorban téged. Mikor felkeltem, kerestelek, de nem voltál a házban. Így hát elindultam - megjegyezném, rendes cipőben, mivel én nem vagyok olyan nyámnyila, hogy eljövök a legszebb papucsomban a harmatos fűre, sétálni -, és egyszer csak látok egy vékony, szőke hajú alakot az egyik ösvény közepén. Gondoltam, elég messze vagyunk már a háztól, hogy nemsokára visszafordulj, és méltóztass visszajönni. Amint elmentél olyan messzire, hogy a talaj szintjének változása miatt már nem is láthattál, felmásztam a fára, és lesben álltam. Megjegyezném, a fán már nem volt egy levél se, és narancssárga a pizsamám, így igazán észrevehettél volna. Akarsz még hallani valamit? - nevetett Levi.
- Nem! Köszönöm a megtisztelő előadását, Sir Levente! - testvéri puszit adtam neki, és kedvesen meghúztam a haját.
- A szülinapos csak ne csatangoljon!
- Hát jó. Elkezdhetnénk az előkészületeket. Apropó, átvennéd Tarkát? Annyira megnőtt már, nem is az a kiscica, aki volt...
- Hogyne! - Öcsém készségesen elvette tőlem az alvó macskát. És egyetlen határozott mozdulattal meghúzta egy picit a farkát, de annyira azért elég erősen, hogy Tarkácska felébredjen. A macska természetesen nem örült neki, hogy ilyen orvul felverték.
- Így ni! - mondta Levi, és letette a földre Tarkát. - Mostmár méltóztathat a maga lábán járni a kedves kisasszony!
  Tarkácska felhúzta az orrát, és kicsit arrébb húzódott. Az ösvény szélén gyalogolt tovább.
- Kegyetlen vagy! - fogtam a fejem, és úgy tettem, mintha haragudnék rá.
- Pedig megszokhattad volna már, nővérkém. - mondta Levente.
  Sóhajtottam, mikor ismét megpillantottam két kicsi, kedves kis vályogházunkat.

( 384 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2014. 05. 10. 11:50  
Nagyon király!!!!
FOLYTOI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!4

hannushkah
 
2013. 03. 25. 20:18  
szupcsii!!!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 01. 11. 18:36  
Köszönöm!

Adriennn0714 2013. 01. 08. 16:27  
Folytasd, jó lett!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 01. 08. 13:54  
Oké!

  - megszűnt felhasználó - 2013. 01. 07. 21:02  
Végre-valahára! Folytasd!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat