Újság >> Történetek / Sorozatok

Életem felnőttként
Megosztás: f

Életem felnőttként

 - Hát... Inkább gyertek be. A ház be van zárva, a kulcsot most nincs időm előkeresni. Remélem, a műhely megfelel, hogy leüljetek egy percre. - Pista bácsin látszott, hogy kissé kényelmetlenül érzi magát.
  Érdeklődve követtük a mérnököt a műhelybe. Kellemes faillat lengte be a levegőt. Rend volt, de az asztalt beborították a fadarabok, a forgács, és a különböző háztervek. Pista bácsi leültetett minket, és ő maga az asztala mellé ült, mellette, a földre, Megmentő, vagyis Morzsa telepedett le.
- Nos... hát elmondok mindent szép sorjában, gyermekeim, csak ne siessetek sehova. Az úgy volt, hogy...
  Aztán Pista bácsi szép sorjában elmondta, hogy Morzsa az ő kutyája, és, hogy tényleg nagyon okos állat. Miután mi megszöktünk, apa járt nála, és megfenyegette, hogy küldje be az erdőbe Morzsát, mert tudja, hogy ő nagyon okos kutya, és majd ő megtalálja a gyerekeket, és idecsalja őket. Morzsa megnyalta az ujját, mikor ideért. Aztán a mérnök folytatta, hogy, mivel apa csúnyán megfenyegette, kénytelen volt megválni a kutyájától, és beküldeni őt az erdőbe. Morzsa visszajött ugyan, de... És itt elakadt Pista bácsi, mert nagyon bánta, amit tett. Azt tette, hogy elég mélyen bevezette az erdőbe Morzsát, pórázon (ami azért volt olyan nagy bűn, mert Morzsa köztudottan gyűlölte a pórázt meg a nyakörvet), és kikötötte egy fához. De arra ügyelt, hogy elég laza legyen, hogy a kutya majd idővel kiszabadulhasson, de egyenlőre ne tudjon utánamenni. És ott elmagyarázta Morzsának, hogy mit kéne tennie; s az okos állat bizonyára megértette, mert máskülönben sosem találkoztunk volna vele olyan bús állapotában, mint ott.
  Mindnyájan hallgattunk. Morzsa odasimult Pista bácsi lábához, s ő boldogan simogatta a fejét.
- És amúgy miért látogattatok meg, gyermekeim? - kérdezte aztán a mérnök.
- Egy óriási kérésünk lenne önhöz, Pista bácsi. - itt elakadtam, mert a kiscica az ölemben mocorogni kezdett.
- Segítek, ha tudok, Ami. Miről volna szó?
- Tudja... én és a testvéreim arra kényszerültünk, hogy az erdőben húzzuk meg magunkat. Mindenesetre kéne nekünk néhány faház, és maga ért az ilyesmihez...
- Tehát arra kérsz, hogy építsek nektek faházat? - előzte meg Pista bácsi a fölösleges beszédet.
- Röviden és tömören igen, Pista bácsi. - mondtam.
- Hm... a fa nagyon szép és jó. De én inkább vályogházakat javasolnék; mert a fa ég. Könnyen ég.
- A vályog miben különbözik a fától?
- Szinte semmiben. Csak az kevésbé éghető, és könnyebb vele dolgozni.
(Megjegyezném, hogy én a világon semmit nem tudok az építészetről, a vályogról meg még annyit sem, ezért elnézést kérek, ha nem hiteles vagy igaz, amit írok!)
- És megtenné? - kérdeztem reménykedve.
  Pista bácsi rám nézett kedves, kék szemeivel, és bólintott. Hálásan néztem rá.
- Akkor akár indulhatunk is, nemde bár? Csak hívom a fiamat, jól jön még két erős kéz. No, meg persze vályog! Hát az, azt hiszem, elegendő lesz, ami itthon van... De ahhoz még azt a fránya kulcscsomót is elő kell keresnem... De hiszen itt van, csak nem vettem észre...!
  Egy percig fel sem fogtam, hogy Pista bácsi mennyire komolyan veszi ezt. Csak most esett le, hogy "Jé! Ő úgy gondolja, most rögtön!" Végülis, miért ne? Semmi értelme várni!
  Pista bácsi elment valahova, de hamar visszajött, oldalán egy igencsak fess fiúval. Körülbelül öt évvel lehetett nálam idősebb, de mégis... tetszik nekem, na!
- Sziasztok! - köszönt ő barátságosan. Megsimogatta a kiscicát az ölemben; és én rámosolyogtam.
- Ő itt Andris, a fiam. Andris, ő itt Amanda, ő meg a húga, Fanni, ha jól emlékszem, az a neve?
- Jól. Ő pedig Fickó. - mutattam az ugrándozó tacskóra.
- Örvendek! - András kezet nyújtott. Kezet fogtam vele.
  Rámosolygott a húgomra, és Fickót is megsimogatta. De aztán felkiáltott:
- Hé, apa! Morzsa hogy kerül ide?
- Hosszú történet, fiam! Inkább pakolj fel a szekérre jó sok vályogtéglát, majd én segítek! - mondta Pista bácsi. - Ti addig foglaljátok le magatokat, ha nem akartok segíteni!
  Fanni örömmel pattant fel, hogy végre ő is csinálhat valamit. Gondoltam, ha már Fanni is megy, akkor én miért ne?

( 347 megtekintés )

Szólj hozzá:

kgergő
 
 
2012. 12. 19. 20:06  
Folytiii.:3

Daimon♥
 
2012. 12. 19. 19:44  
Nagyon jó!Folytasd
Csak szerintem váltsd le a képet

ETUKAPETUKA
 
2012. 12. 19. 18:49  
Nagyon tetszik, folytasd!

Adriennn0714 2012. 12. 19. 18:35  
Folytasd, nagyon-nagyon jó lett!

  - megszűnt felhasználó - 2012. 12. 19. 18:21  
Folytasd! Szuper lett!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat