Újság >> Történetek / Sorozatok

Életem felnőttként
Megosztás: f

Életem felnőttként

Fáztam. Hiába volt rajtam a pulóverem, fáztam és kész. A kabátjaink a táska alján voltak, és egyébként sem illik tavasszal télikabátban menni egy ácsmesterhez! Fickó pár méterrel előttünk szaladt. Fanni, bár a kezemet továbbra sem akarta megfogni, mellettem haladt, Megmentő pedig egy centire sem volt hajlandó eltávolodni tőlem. Tökéletesen ismerte a "Lábhoz!" parancsot, és azt, nem is kellett mondani, betartotta.
  Egy hűvös szélfuvallat felborzolta Megmentő bundáját. Fanni a zsebébe dugta a kezét, mert kesztyűnk nem volt.
- Vau! - Fickó vakkantott egyet, majd odaszaladt az egyik fához, és a két mellső mancsát a törzsére tette, s ugatta a lombkoronát. Illetve, nem is a lombkoronát hanem a fa tetején egy pici, didergő... kiscicát.
  Újabb taggal bővült tehát számkivetett csapatunk. Felmásztam a fára, és lehoztam a cicát. Ő még csak nem is ijedt meg tőlem, inkább reménykedve tekintett rám. Egy fehér-barna foltos cirmos volt. Nagy, kék szemei tágra nyíltak, és érdeklődve szagolta meg a kezemet.
  Óvatosan, egyik karomon a kapaszkodó kismacskával, lemásztam a fáról, és mentünk tovább. A macskát odaadtam Fanninak, ő gyermekies kedvességgel simogatta a cicát.
  Lassan ritkulni kezdtek a fák. Kiértünk az erdőből. De valahogy rossz irányban jöhettünk, mert nem a temetőbe kerültünk, hanem egy másik városrészbe. Óriási szerencsénk lehetett, ugyanis ez a városrész magába foglalta Pista bácsi hatalmas házát is.
  Könnyű volt megkeresni a mérnők mestermű-házát. Ez az épület volt az egyik legszebb műve Pista bácsinak, nem hiába lakott itt. Bekopogtunk.
  Egy pár percig vártunk, majd újra kopogtam. Semmi. Már majdnem kétségbeestem, mikor nagy meglepetésemre Megmentő elment mellőlem, és odafutott a ház mellett álló, szintén elég nagy ácsműhelyhez. Az ajtóra helyezte az egyik mellső mancsát, és "kopogtatott".
  Egy barátságos, bajuszos, kissé már öregedő ember jelent meg az ajtóban. Hát a műhelyében volt Pista bácsi! És ahogy meglátta Megmentőt, felderült az arca. Leguggolt, és össze-vissza simogatta a kutyát. Ő pedig tűrte, és még élvezte is, megnyalta a bácsi kezét.
- Csókolom, Pista bácsi! - szóltam. Pista bácsi pedig felpillantott, és szinte most vette észre, hogy én is ott vagyok, mellettem Fanni és Fickó.
- Ó! Szervusztok, gyermekeim, bocsánat!
- A maga kutyája Megmentő? - kérdeztem.
- Megmentő? De hisz őt Morzsának hívják!
- És a maga kutyája? - faggattam tovább.

( 400 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2012. 12. 16. 14:26  
Köszi, Adrim!

Adriennn0714 2012. 12. 15. 15:02  
Folytasd, nagyon-nagyon jó lett!

  - megszűnt felhasználó - 2012. 12. 15. 14:24  
Köszi!

dori010 2012. 12. 15. 13:21  
Folytasd.

Nisa
 
2012. 12. 15. 11:21  
Én csak most kezdtem el olvasni. Folytasd :3

  - megszűnt felhasználó - 2012. 12. 15. 10:03  
Köszönöm mindenkinek!

ETUKAPETUKA
 
2012. 12. 15. 9:18  
Folytasd!Nagyon szeretem ezt a törit!!

  - megszűnt felhasználó - 2012. 12. 15. 8:31  
Huu.: o Folytasd.!:3

Yvette
 
2012. 12. 14. 21:09  
Folytasd ♥♥♥

kgergő
 
 
2012. 12. 14. 20:58  
Folytasd!

  - megszűnt felhasználó - 2012. 12. 14. 20:37  
Foly-tasd, foly-tasd!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat