Már besötétedett. A buszomat vártam. Ekkor rám köszönt egy kapucnis srác! -Szia Kath! Emett volt az. -Szia! -Hová mész? -A Brentford utca 13-ba. -Ott laksz?? :O -Igen! -Akkor szembe szomszédok vagyunk! Felszálltunk a buszra. Emett közelebb hajolt hozzám. Éreztem a vére illatát. A szemem vörös lett a szemfogam kiállt. Emett egy pillanatra rám nézett. -A szemed!... -Áh...csak belement valami!-elfordultam és úgy csináltam mintha dörzsöltem volna. Mély lélegzetet vettem. A fogaim visszahúzódtak, szememből kiment a vér. Mikor leszálltunk a buszról a házamig kísért. -Csak egyedül laksz?-kérdezte. -Igen....már jó ideje, hogy anyuék meghaltak! -Sajnálom..nem tudtam! -Semmi baj! Már rég feldolgoztam. -Na szia megyek! Majd holnap találkozunk! -Szia jó éjt!-mosolygott rám. Amint felértem a szobámba előkaptam a naplómat: Kedves naplóm! Ma elkapott a mámor. Szerencsére nem támadtam meg Emett-et! Egy pillanatra látta a szememet. Nem derülhet ki a titkom! Ekkor valaki csengetett. Alice volt az.