Újság >> Gyerekszáj

Jane titkos klubja - Az unokák élete
Megosztás: f

Jane titkos klubja - Az unokák élete

A repülőgép indulásáig hátralevő időt Sky-ék a reggelizéssel, strandolással, fagyizással és napozással töltötték el. Mikor a reggelit jelző csengő megszólalt, a 2. c-s osztály volt az első a reggelizőasztalnál.
  Reggeli után fagyizni mentek, majd megint a tengerpartra. Miután elfáradtak a pancsolásban (ez délután 4-kor következett be) kifeküdtek törölközőikre, a napra.
  Észre sem vették, hogy az óra elütötte a 6-ot, sőt, már a hetet is. Megint úgy jártak, mint a múltkor: rájuk sötétedett. De még nem volt annyira sötét, így nem kellett taxi, hogy hazamenjenek.
  A Hotelben igazából már csak annyi dolguk volt, hogy fürdő- és szabadidő ruhájukat eltegyék a táskáikba, és az utazóruhájukat vegyék fel. Utána meg csak ültek az ágyuk közepén a szobáikban, vagy az erkélyről nézelődtek. Az erkélyek nem voltak fallal elválasztva, így a szobatársak láthatták egymást, ha mindketten az erkélyen voltak.
  Adél és Jasmin is kin voltak, és beszélgettek.
- Várod már, hogy hazamehessünk? - kérdezte csendesen Adél.
- Őszintén? - lepődött meg Jasmin a kérdésen.
- Igen!
- Várom. És te?
- Nem tudom eldönteni. Tök jó volt itt, meg minden; és ráadásul, ha nem vagyunk itt, musical-sztárok sem leszünk, de... én haza szeretnék menni. - válaszolta Adél.
- Nagyon nagy a csend, Adél. Hány óra van?
- Te jó ég! Fél 11! És legalább fél óra kell, hogy odaérjünk a reptérre! - esett kétségbe Adél.
- gyertek már, bolondok! - szólt egy hang a hátuk mögül. Thomas volt az. - A többiek már rég lementek, és azt hitték, hogy ti is! Gyertek már, ne tátsátok a szátokat!
  Adélék meglehetősen gyorsan reagáltak. Pár másodperc múlva bőröndökkel a patáikban, útra készen szaladtak le a lépcsőn. Thomas volt a sereghajtó. A többiek odalent vártak rájuk.
- Menjünk már! - szólt Sky. - Viszontlátásra, Veronika Hotel! - a terem enyhén visszhangzott. Mindenki más aludt.
  Odakint zuhogott az eső. Sky gyorsan taxit hívott, és, mikor a narancssárga autók leparkoltak az épület előtt, gyorsan kifutottak a Hotelből, és a kocsikba ültek.
  Már minden készen állt a repülő indulására, mikor megérkeztek. Gyorsan felszaladtak a lépcsőn, és leültek a kettesével rakott ülésekre. Rajtuk kívül csak néhány ismeretlen póni ült a gépen, és egy csinos, fekete-sárga hajú póninő... Luna!
- Szervusztok! Ezek szerint tényleg egy gépen utazunk. Csodás! Várjátok már a musical-sztárrá válásotokat? - kérdezte mosolyogva Luna.
- Hát hogyne! - felelték egyszerre a pónik. - Főleg, hogy így nem tudunk majd az iskolával foglalkozni!
- Azért tanulni akkor is kell! - nevetett Luna.
  Az út hátralevő része teljes csendben telt el. Az utasok idejüket olvasgatással, ábrándozással, laptopozással és ezekhez hasonló dolgokkal töltötték el idejüket, és észre sem vették, hogy repül az idő. Úgy érezték, csak most szálltak fel a gépre, amikor hirtelen megszólalt a hangosbemondóban egy női hang: “Hamarosan megérkezünk Ponytown-ba.

( 197 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2013. 01. 06. 17:11  
Folyti!

  - megszűnt felhasználó - 2012. 10. 08. 20:08  
Folytii!

▓Daniéla♥
 
2012. 10. 08. 19:43  
Folytasd!

  - megszűnt felhasználó - 2012. 10. 08. 17:27  
Köszönöm!

ETUKAPETUKA
 
2012. 10. 08. 13:39  
Folytasd!

  - megszűnt felhasználó - 2012. 10. 07. 18:08  
Folytasd!

  - megszűnt felhasználó - 2012. 10. 07. 17:58  
Köszönöm, Ivim!
Lépjetek be!

Yvette
 
2012. 10. 07. 17:56  
1, Koment! Folytasd..


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat