Újság >> Művészet

Régmúlt percei
Megosztás: f

Régmúlt percei

Maradni és menni:


Volt s soha nem lesz többé
Ki tudja miért elment.
Viszi az éj,
Húzza magába sötétség.
Ki keresztezi útjait,
Mert messzi földről érkezett,
Volt sok hiba,
De a teherautó befordult,
És kicsit sem fékezett.
Könnyek között megfogyok a hidegben,
Hóval terített,
Pihe dunna télben,
Baljós gondolatok kerülgetnek engem,
Ázom, fázom a hidegben.
Késő van, ideje menni!
De én nem, nem akarok!
Itt fogok maradni.
maradni nem lehet, mert elragad az éj,
Édes, véres, téli éjszakák!
Tükröző árnyak,
Zord fák és mohák.
Ki a tűzzel játszik megmelegszik,
De ugyanakkor fázik.
A szíve is feketefehér,
Mancsa szürke, rózsaszín.
Ki különleges gyűlölik,
Mert boldog lehet,
A sok szerencsétlen
Félelemmel megrakott,
Városi lény mellett!

Verseket írnak a macskák:

Verseket írnak a macskák,
Van bennük fény, és vakság.
Vidámak és szomorúak,
Mik évek múlva elvonulnak.

Kidobják őket a szemétbe,
Rágót tapasztanak a hegyükre.
Repülőt hajtogatnak belőlük,
Így repülnek világszerte.

Pedig a macskák verseket írnak!
Mik tökéletesek, boldogítóak!
Ezüstök és aranyak.
Értékes kincsek.

Még is feledig őket,
Mert hogy macskák írták mindet!
Koszos mancsukkal, ázott szőrükkel,
Kincset érő lelkükkel, gyémánt szívükkel!



( 321 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2012. 10. 06. 20:26  
Nagyon jók lettek ♥

  - megszűnt felhasználó - 2012. 10. 06. 16:33  
teljesen jók.

domóra 2012. 10. 05. 14:08  
Húhh, ezzel igen megfogtál. Nagyon jól fogalmazol. Tetszik! Folytasd!

Cicc*_* 2012. 10. 05. 14:01  
<3 Nekem miért nem írsz verseket te őslény, te, te őstehetséges Írónő Rékim?


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat