Újság >> Történetek / Sorozatok

A történet, a Cirmike titkos élete előtt 2; a Zsömike titkos élete után 1 évvel játszódik. ~

Szép nyári, napos reggel volt. A madarak csicseregtek, s az egész várost a nap világította be. Felhő egy-két, ha volt az égen. A macskák járkáltak a városban: Boltokba; Éttermekbe; Áruházakba; Ruha boltokba. Tehát, ami a mindennapi élethez kell. Bár ezen kívül, még sok helyen voltak. Hisz nagy a létszám. Egy házban, egy macska még mindig aludt, mint a bunda. Hiába világított a nap az arcára, nem kelt fel. A szoba fala kék volt, fapadló alul, azon egy szőnyeg. Rendezetten a szekrényben illetve polcokban voltak a ruhák, és a fontosabb dolgok. A falon néhány poszter. A fekete cica mellett, egy plüss állat feküdt. Akkor megszólalt az ébresztőóra. Zsömi kinyomta, majd még a párnába temette fejét.
- Ideje felkelni, lustaság! - hallatszottak Gyémánt szavai, valahonnan a földszintről.
- Pillanat.. - mondta Zsömi fáradtan, de tudta, hogy ezt testvére úgy sem hallja meg.
A cica felpattant, majd egy mamuszba bújt, s fáradtan lekullogott a lépcsőn.
- Látom, nem vagy túl éhes. Pedig gofri van. És jobb lesz sietned! Cirmi, eléggé éhes most! - kuncogott a fehér cica, majd a vörös kismacskára nézett, aki csak úgy tömte az ételt.
- Mi?! Gofri...? Szorítsatok helyet, mert jön a reggeli gyilkos! Egyébként jó reggelt. - nevetett Zsömi, miközben egy tengerkék színű tálat vett elő, majd kényelmesen elhelyezkedett egy széken.
- Már vártam mikor köszönsz. - kuncogott Cirmi, majd tovább evett.
A sütőn, még mindig csak úgy készültek a gofrik. A "háziasszony" Julie látta el a cicákat.
- Olyan jóízűen esztek, hogy nekem a végén nem is marad! - nevetett édesanyjuk.
- Hát na! - kuncogott Zsömi, aki a pillanatban ette meg a másodikat.
- És... Ki mit kér? Mert azt látom, hogy így is ízlik nektek, de azért valami öntetet rakhatnátok azokra a gofrikra! - mondta Julie.
- Pillanat.. - állt fel Gyémánt, majd a kamrából kihozott csoki öntetet, illetve barack lekvárt, és az asztalra tette.
- Akkor nekem csokis öntet! - szólt Cirmi, majd elkente a gofrin.
- Nekem vegyes... - mondta Zsömi, aki mindkettőből rakott.
- Milyen jól jön ki.. Mert én csak lekvárt kérek. - nevetett a fehér cica.
A reggeli után, még néhány percet az asztalnál ült, a három cica. Julie kész volt a maradék gofrival, majd megtörölte, egy rongyba a kezét, és leült fáradtan. Akkor a csengő hangja verte fel Zsömit a nyugodt üldögélésből, és a konyhából ki ment, jobbra fordult, majd ajtót nyitott.
- Cilaúr! - szólt örömmel a fekete cica - Mi szél hozott?
- Nem hiszem, hogy nagyon örülni fogsz, de lenne egy megbízásom számodra.
- Me-megbízás? - nyíltak tágra a macska pupillái a kíváncsiságtól, és rémülettől egyaránt.



A város utcáin, a rengeteg autótól, alig lehetett közlekedni. A gyaloglók száma is nagy volt. Zsömi alig tudott átvergődni a tömegen. Nagyon sietett... De vajon hová? Még mindig a megbízás járt a cica eszében...

“~ Igen, megbízás... - szólt Cilaúr, majd folytatta - Mivel a bázisból téged ismerlek a legjobban, és én benned meg is bízok teljes mértékben rád hárítom ezt a feladatot. Csak annyi lenne a dolgot, hogy egy csomagot átviszel a Yahikoi szigetre!
- A Yahikoi szigetre... ? Onnan hoztam el Cirmit.. De u-ugye nem... - kezdte Zsömi, majd egy nagyot nyelt - Gyalog?!
- Nem-nem.. Akkor mást is megbízhatnák. De az út, repűlővel fog történni. Most, hogy a szigetet megszabadítottad a gonosztól, nem lesz veszélyes kézbesíteni a csomagot.
- Tehát... Akkor megkapom a csomagot, felülök arra a járatra ami a szigetre megy, átadom azt a valamit a személynek, és jöhetek is vissza? - hadarta el, kíváncsian Zsömi.
- Pontosan! - mosolygott Cilaúr. ~ „

Zsömi átvészelte az utcákat. Átment a zebrán, aztán egyenesen még egy pár métert haladt, s balra fordult. Ott meglátta a repülőteret. Sietett, hisz jelen pillanatban 14.27 volt, viszont az ő gépe, 45-kor indul. Gyorsan bement. Egy kijelzőre nézett, amire a járatok indulása illetve érkezése volt ráírva. Az ő célpontja, csak fél órára volt repülővel. A csomagot szorítva, leült kényelmesen egy székre. Egy kellemes zene ment, ami meg-meg állt, ha valamit bekellet jelenteni. Az idő elszaladt, mint a villám, hisz Zsömi percek múlva, e bejelentést hallotta meg: "A 14.45-ös járat indul a Yahikoi szigetre! Ismétlem! A 14.45-ös járat indul a Yahikoi szigetre!" Zsömi azonnal felugrott, majd kisétált, ahol egy hatalmas repülőgép állt, melyre a macskák, és különböző állatok mentek fel. A cica tudta, hogy ez az ő gépe, s jó maga is felszállt. Akkor a kapitány szólalt meg, egy bemondóba. "Itt a kapitány beszél! Kérem csatolják be öveiket, és készüljenek a felszállásra!" Ezt követően a gép megindult, s az elején még csak a földön ment előre, aztán emelkedni kezdett...