Újság >> Történetek / Sorozatok

Me&He
Megosztás: f

Me&He

- Yuji! –nyögtem ki, ellökve magamtól. A szőke fej vörösen felpillantott, majd a kék szemek rám bambultak. Elmosolyodott, majd mintha a szeméből kiszökött volna a fény. Nem kellett neki öt másodperc, és már a hideg földön hevert a lábam előtt. –Yuji! –kiáltottam, és letérdeltem hozzá. Vöröslött az arca, és amikor hozzáértem a homlokához lázat vettem észre. Méghozzá nagyon magas lázat. –ANYA!- kiáltottam, de akkor már ő is ott volt.

Nem sokkal később Yuji a vendégágyon hevert, az én ágyam mellett, egy vastag takaró alatt, homlokán egy vizes ronggyal. Én a mellette lévő ágyamon feküdtem vastag takaró alatt, Taiyakit simogatva mellettem. Anya bejött a szobába, majd lerakta a lázmérő kupakját a szekrényemre. Betette Yuji inggallérján keresztül a hónaljához, majd felegyenesedett.
- Biztos elkapta tőled. –nézett rám szelíden. Barna haját most kontyba feltűzte, és fáradt arccal nézett le rám. Nem sokat aludt az elmúlt napokban. Még talán fogyott is egy kicsit, ahogy látom.
- Értesítenünk kéne Ari-sant…
- Már voltam náluk, de úgy tűnik nincs otthon az anyja. Biztosan dolgozik.. most nekem kell rá vigyázni.. úgy ahogy ő rád.
- De nekem is kell Yujira vigyáznom… mert ő is vigyázott rám…- motyogtam magamban. Anya ezt nem hallotta, szóval még elrendezgetett pár dolgot a szobámban, majd kiment a szobából. Aggódva fordultam hasra, hogy lássam Yujit. Arca vörös pírban izzott, és a homlokán lévő fehér vizes ruha alól néhány víz vagy izzadságcsepp csordogált. Figyeltem láztól égő szőke fejét. Aggódtam miatta. Nem is kicsit. Anya is, de nem hiszem, hogy annyira sokat jött volna be hozzánk ránk nézni. A nap vége egyre jobban közeledett, Ari-san is értesült a betegről, de nem akarta felkelteni a fiút. Kihívtunk egy orvost, aki megvizsgálta Yujit és sajnos engem is. Kiderült, hogy mindkettőnknek csak egy erős megfázás a baja, semmi több. Ez némiképp nyugtatott, de az nem, hogy Yuji még nem kelt fel. Nem sokkal később az orvos látogatása után, Taiyaki a hajammal játszott, kis éles karma néha belemart az arcomba pici fehér csíkot hagyva bőrömön. Ezt fel se vettem. Csak néztem az oly Ikére hasonlító arcra. Nem tudnám megmondani, hogy Ike vagy Yuji van a szobámban. Kicsit furán éreztem magam, a már lassan megszokott betegség érzetemen kívül. Furcsa vágy vonzott Yuji szájához. Nem tudom miért. Nem is olyan rég azt álmodtam, hogy megcsókol….. legalábbis asszem egy álom volt. De…. nem is tudom… úgy érzem, hogy szeretném valóra váltani azt az álmom… Megmozdult. Megremegett a szemhéja! Hosszú szempillája sűrűn pislogva felnyílt két kék szemet láthatóvá téve. Szipogott egyet, majd elfordította a fejét. Kicsit meghökkenve vette észre, hogy nem a szobájában van.
- Felébredtél?- kérdeztem halkan, nehogy megijedjen. Ő felnézett rám, és elvörösödött. Bólintott, majd nyelt egyet.
- Hol vagyok? –kérdezte rekedten. Észrevettem, hogy nem a szemembe néz. Kicsit lejjebb legelteti szemeit. Lepillantottam amerre éppen nézett és lám, kedves szomszédom dombocskáimon pihentette szemét, aminek következtében enyhe célzással hátamra feküdtem és nyakig bebújtam a takaró alá. Vöröslöttem én is, mint egy paradicsom a nyár végén.
- Mellesleg, itt vagy nálunk. És kérlek, többet ne nézz rájuk, nem olyan nagyok hogy dicsekedjek velük.
- O-oké…. Mellesleg nem is kicsik. Éppen megfelelő méretűek…. Cukin gömbö…
- Jól van, oké, megértettem, nem kell beszámolót tartani a melleimről!- bújtattam a fejem takaróm alá zavarba esetten. Áhh jesszus. Azért ez is csak velem esik meg. A szomszéd srác megbámulja a melleimet, miközben ő is, meg én is egy szobában vagyunk két ágyban és az ágyak majdhogy nem egymás mellett vannak. Ó Istenem mi lesz itt?

( 420 megtekintés )

Szólj hozzá:

Łaura
 
2012. 09. 23. 21:01  
Művész:3 MEg tudlak érteni... :/ De hát akkor legalább most már tudod. x)
*Meg

Nacturna 2012. 09. 23. 19:53  
Ez nagyon jó lett!

  - megszűnt felhasználó - 2012. 09. 23. 19:28  
Laura nem tudom ki van a képen, egyszerűen csak találtam, és jobb híján be tettem képnek. Egyébként köszönöm a dicséreteket, valószínű hogy ismét szombaton tom majd csak folytatni, mert péntek kivételével mindig ötkor van vége a sulimnak és félhétre esek haza... aztán egyél tanulj fürödj aludj dolog van

Łaura
 
2012. 09. 23. 15:33  
Egyébként... a képen... esetleg.. nem Edward Elric szerepel? :3

Łaura
 
2012. 09. 23. 15:25  
Hú, ez nagyon jó volt. Visszaolvastam azt a néhány részt, ami kimaradt és háát.. szóhoz sem jutok. Szegény Misaki, Yuji miket bámul..

Rokudo Mukuro 2012. 09. 23. 14:16  
Fantasztikus, mint ahogy már tőled megszokhattuk^^  Yuji meg..nos..no comment.

ETUKAPETUKA
 
2012. 09. 23. 9:02  
Ez a rész is király volt!Folytasd!
De Yuji...Hát, szintén no comment.

  - megszűnt felhasználó - 2012. 09. 23. 8:34  
Szuper lett! Úgy örülök, hogy végre olvashattam! Mellesleg én is beteg voltam,pont úgy mint Misaki...
De Yuji...no comment!
Ja és természetesen folytasd!

Vatttacukor 2012. 09. 22. 22:35  
Király, mint mindig De Yuji... ez nagyon nem volt szép tőle.


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat