Újság >> Történetek / Sorozatok

Gyász
Megosztás: f

Gyász

A plafon, a falak, az ajtó.. itt minden az én lakásom része. Igen, az enyém.. meg persze Koron-chané, az én szeretett kiskutyámé. Pedig ez.. ez még régen nem így volt. Ez a hatalmas ház hármunké volt.De ez az egész.. megtörtént. Eddig nem is vettem észre, hogy ilyen szánalmas vagyok. Feküdtem itt az ágyon és a plafont bámultam, mintha eddig nem lettem volna tisztában ezekkel a tényekkel, mintha nem is önmagam lennék.  Nem, ez tényleg nem én vagyok, így már nem vagyok az aki régen. A fejem is rettentően fáj. Megpróbálok felállni, de egyszerűen az se megy. Visszazuhanok az ágyba, a sírás határán, nem ez még nem én vagyok. Ez meg fog őríteni.. a kezemmel a homlokomat fogom, a düh egyszerűen ellepi az agyamat. Ebből a rettentő önkínzásból hirtelen a ktyám nyal fel. A kezemet kezdte el nyalogatni, ahogy oldalra fordítom a fejemet. Mintha csak annyit mondana, hogy ő még mindig itt van nekem. Ő még itt van, és nem is akarom elveszíteni őt is. Erpt veszek magamon és felállok, sikerrel járok végre. Egyenesen a fürőszoba felé veszem az irányt. Megtámaszkodom a tükör előtt, de a látvány ami fogad nem túl kellemes. Nem a kinézetem miatt, egyszerűen csak a képemre van írva, hogy szerencsétlen vagyok, ez a látvány különösen bosszantó. Fájdalmas látni ezt.. olyan szánalomra méltó. Azt hiszem képtelen vagyok tisztán látni, csak zavar amit látok. Egyszerűbb összetörni mintsem másként cselekedni. A következő pillanatban már csak annyit veszek észre, hogy az öklöm a tükröt teljesen széttörte, nem tudom irányítani a gondolataim, ez még annál is rosszabb. Elveszem a kezem onnan, csöpög a vér a kezemből, de még a fájdalmat sem érzem, nem akarom érezni, nem akarok inkább semmit sem érezni. Ügyet sem vetek a kezemre, visszadőlök az ágyba majd csendesen elalszok. Reggel nem a szokványosan ébredek, nem, mert Reita megígérte nekem, hogy átjön, még ezt is elfelejtettem. Feltápászkodok, a kezem egyszerűen mesésen fest, ezért teljesen le fog engem szidni.
-Ruki-saan!! Jól va...-hirtelen a mondatát is képtelen befejezni, gondolom a kezem nyújtott ilyen megdöbbentő hatást a számára. Meg se szólalol.. csak elhúzom a fejemet, mint akkor.. mint akkor amikor a kórházból jöttünk. Az arca teljesen megváltozik, közelebb lép hozzám. Aztán egy hirtelen mozdulattal a lehető legerősebben pofon vág engem. Mondanom sem kell, ezt a fájdalmat már éreztem, mert tőle kaptam, nem akarok tőle pofont kapni, ő az én támaszom, a legjobb barátom. Összezuhanok, ez nem helyénvaló.
-Ne sajnáltasd magad.. szedd össze magad és irány a kórház, nézd mit csináltál a kezeddel!- közölte velem már szinte kiabálva, majd hozzám vágott egy pulóvert ami éppen a kezébe akadt.

( 866 megtekintés )

Szólj hozzá:

kgergő
 
 
2012. 08. 13. 21:37  
Folytatást! *o*
Ez annyira szuper! Remekül megfogalmazod! Érzelmekkel teli és..Nincsenek rá szavak.:3
Ügyes vagy Jonym! :] Khmm...Nekem is jöhet levélbe,ha meg van.

Lakala 2012. 08. 13. 21:29  
Folytatás*-*
Szavakat nem találok...Egyszerűen fantasztikus! Remélem Rukinak nem lesz komolyabb baja...
Izgatottan város a következő részt.

voldemort
 
2012. 08. 13. 21:21  
Tök jó! bár ezt már én előbb láttam.Persze hogy folytasd.Őstehetség vagy

Łaura
 
2012. 08. 13. 21:21  
Végre beküldted. *o*
Olyan jó lett... Megint. És olyan... nem is tudom... elgondolkodtató. Alig várom a következő részét! De tudod, Aoi-shii, először nekem, levélbe.

Előző 2. oldal

 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2020 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat