Újság >> Történetek / Sorozatok

Me&He
Megosztás: f

Me&He

 Kimásztam az öléből, majd hagytam, hogy felálljon a helyéről. Megborzolta a haját, és kicsit megdörzsölte a szemeit, majd kinyújtózott.
- Gah! Teljesen elgémberedtem. –mondta, miközben csinált a karjával néhány malomkörzést.
- Amúgy… neked nem kellett volna suliba menned? –itt meg állt a karkörzés, majd riadtan rám bámult. Kikerekedett szemekkel nézett rám, aztán a karóráját nézve csapta arcon magát a kezével. Rároskadt a fotelre ismét, majd a fejét lehorgasztva szótlanul ült. –M-mennyit késel?- kérdeztem félénken.
- Az első három óra már letelt… -szólalt meg teljesen megsemmisítve.
- B-bocsánat…- nyögtem leguggolva elé. Ő felnézett rám, majd elvigyorodott.
- Semmi baj. Te nem tehetsz arról, hogy megfáztál. –azzal felállt, majd levette az ingét. –Azt hiszem erre nem lesz szükségem ma. –mondta, majd elsétált a fürdőig, ahol bezárta az ajtót. Én mit sem sejtve hová megyek, leballagtam a lépcsőn, aminek sötétbarnák voltak a deszkái, és amik egyáltalán nem passzoltak ahhoz a piros falhoz. Miután végre leértem a földszintre körbenéztem. Ari-san ugyanabban a pizsamában volt, mint ami eddig is volt rajta. Haját fésületlenül összecsurizta, így úgy tűnt mintha egy velem egyidős lány csinálná háttal nekünk a reggelit. A lépcső egy kedves kis helyiségbe nyílt. Barackvirág színű falak vették körbe, egy sötétbarna padlózattal az alján, és egy fehér mennyezettel a tetején. A mennyezeten pedig volt két csillár. Az egyik egy üvegfedelű asztal felett volt, a másik pedig nem messze a bejárati ajtótól. A bejárati ajtó mellett volt egy cipős szekrény, a másik oldalán pedig egy tükrös kabátakasztó. A cipős szekrény mellett pedig volt egy cserepes virág, ott kezdődött az ebédlő. Mint már említettem, egy üveglapú asztal volt, melynek fémlábai sötétzöldek voltak, és ugyanolyan sötétzöld székek, amik egész kényelmesek voltak, bár ezt már akkor tudtam megállapítani, mikor már Ari-san letessékelt az egyikre. Ő az asztal melletti dolgozópultnál állt, és ott vágta karikára az uborkát, és cikkekre a paradicsomot. Az egyik tányéron aranybarna pirítósok voltak, a másikon, a már felvágott zöldségek. Kicsit arrébb megláttam a frissen kicsavart narancslevet is, amit két pohárba töltött ki. A pult mellett volt egy gáztűzhely, amin tea főtt egy fémteafőzőben. A mellett volt még egy kis dolgozásra alkalmas pult, majd mellette ott volt a mosogató. Mindezek felett pedig egy konyhaszekrénysor. Ari-san felfigyelt arra, hogy mennyire nézem a házának ezt a részét.
- Yuu-chan?- kérdezte hátra fordulva, amikor megelégelte a fejem körözését.
- Ömm… azt hiszem, átöltözik. –mondtam, kicsit szégyellve magam. Innentől kezdve csak az ölembe tett kezeimet néztem. Nem sokkal később, hogy Ari-san megterített, és elutasította a segítő szándékomat Yuji is leballagott a lépcsőn egy szürke hosszú ujjú pólóban, és egy farmerban, aminek szára alól kilátszott csupasz lába. Férfi tusfürdő illatot hozott magával miközben leült a mellettem lévő székre, és vett egy kenyeret az előtte lévő tányérról.
- Jó étvágyat. –mondta, majd enni kezdett. Én is vettem egy kisebb darabot, na nem mintha szerénykednék, csak éppen nem hiszem hogy több lement volna a torkomon úgy, hogy az bent is maradjon egy ideig. Ari-san is leült a körünkbe, majd csendben elfogyasztottuk a reggelinket. Szegény nagyon fáradtnak tűnt. Szemei táskásak voltak, és duzzadtak. Gondolom én se nyújthattam szebb látványt, de kicsit furdald a lelkiismeret, mert én miattam nem tudtak aludni a ház lakói. Ám… kíváncsi vagyok, hogy vajon Yuji apja hol lehet, mert nem láttam még őt.
- Ömm…- szólaltam meg rekedtes hangon. Yuji és Ari-san is felnézett. –Lehet nem illik megkérdeznem… de hol van Yuji nevelőapja? És az igazi szülei? –most hogy kimondtam a kérdést, azt kívántam bár visszaszívtam volna. Abszolút nem ideillő kérdés, és nagyon is illetlen. Miért kérdeztem meg, te jó ég… Ari-san elmosolyodott.
- Jogos, hogy kíváncsi vagy ezekre. Ne aggódj, nincs semmi rossz abban, hogy megkérdezted. Yuji szülei elhagyták őt, még mikor született. Azt hitték meghalt, és nem akarták őt látni, annyira fájt nekik a seb. Nem értesültek arról, hogy Yuu-chan még él, ezért nevelő szülőkhöz rakták. Ide hozzánk. A nevelő apukája pont most van egy üzleti úton, ezért nem láttad még.
- Yujinak voltak testvérei? –kérdeztem, mert egy nagyon aggasztó gondolat férkőzött a fejembe.
- Azt hiszem igen. Egy. Miért?- ránéztem Yujira, aki egy paradicsommal a szájában nézett rám. Lehetséges… lehetséges, hogy ő és Seijy ikertestvérek?

( 377 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2014. 10. 26. 11:16  
IZGI!!!

  - megszűnt felhasználó - 2012. 08. 22. 7:58  
Halálra Izgulok!Kérlek folytasd!

Zsófi63
 
2012. 08. 21. 19:42  
nagyon jó folytasd!

Łaura
 
2012. 08. 11. 21:41  
Fura... Pont arra gondoltam, amire Misaki... Alig várom a folytatást!

  - megszűnt felhasználó - 2012. 08. 10. 19:57  
Folytasd hamar!!Szerintem biztos, hogy testvérek!!

Rokudo Mukuro 2012. 08. 10. 17:07  
Nagyon jó rész lett. Most sikerült felkeltened a kíváncsiságomat! Folytatást hamar!

  - megszűnt felhasználó - 2012. 08. 10. 15:48  
Remélem, hogy igen!!! ^^ Olyan csúcs lenne, ha így lenne! (ezt jól megmondtam)
Mindegy....csak az a lényeg, hogy extra gyors folytatást akarok!

  - megszűnt felhasználó - 2012. 08. 10. 15:32  
Folytasd!!!

ETUKAPETUKA
 
2012. 08. 10. 15:06  
Folytasd!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat