Újság >> Történetek / Sorozatok

Me&He
Megosztás: f

Me&He

 Semmit nem hallottam. Egy árva mozzanatot sem hallottam. Szükségem van rád Yuji.. nem érted? Kérlek.. ne hagyj magamra… könnyeim ismét megindultak arcomon lefelé, és egyszerűen nem tudtam abba hagyni az egéritatást. Szipogtam, majd összeestem és ott az ajtónak dőlve veszítettem el az eszméletem.
A reggeli napfény lágyan világított be az ablakon. Szemeim lassan nyitódtak fel, fájtak és gondolom meg is duzzadtak az este. Meglepetésemre nem voltam egyedül a kanapén. Sőt! Nem is a kanapén voltam, hanem egy fotelban. Rajta… valami mozgó… egyenletesen lüktető valamin. Ismerős volt ez a lüktetés… Yuji! Pattant ki egyből a szemem. Kezeimre rátámaszkodva figyeltem magam alá. Tényleg Yuji volt az, aki alattam aludt. Szája sarkából egy vékony nyálcsík csordogált, és némi halk horkolást is hallottam. Nem értettem. Én a kanapén aludtam nem?
- Yuji…- nyögtem halkan. Éreztem valamit a hátamon, és rájöttem, hogy a bordó takaró terült rá. Vagyis.. nem is volt semmi az éjjel? Álmodtam volna? Hány óra van? Néztem gyorsan körbe a szobában, de nem találtam órát. Óvatosan lecsúsztam a fiúról, majd kicsit szédikélve, botladozva sétáltam ahhoz az ajtóhoz, amihez neki döntöttem a fejem este, és amin kocogtattam, hátha kapok választ. Lenyomtam a kilincset, majd bementem a szobába. Le volt húzva a redőny, szóval semmit nem láttam ki a szobából, csak amennyit engedett a nappaliból áradó fény. Az pedig annyi volt, hogy kék padló volt csupasz lábaim alatt. Becsoszogtam a helységbe, majd körbenéztem, hátha találok egy digitális órának a fényét, de felesleges volt keresnem, nem volt ott semmi. Kimentem a szobából, majd ránéztem a fotelban szundikáló Yujira. Álmodtam? Tettem az ujjam ajkaimra… Valóban álom lett volna?
- Hm? Te már ébren vagy Misaki-chan?- hallottam meg Ari-san hangját a hátam mögött. Hátra néztem, majd megláttam a nőt mely így teljesen úgy nézett ki, mint Szörnyella De Frász. Sötétbarna göndör tincsei az égnek álltak, és nem mondom, egész helyesen nézett ki a spagetti vállpántos világoskék trikójában, és a bemelegítő nadrágjában. –Éjjel nagyon kiabáltál… Yuu-chan is alig tudott nyugtatni téged. Olyasmiket kiabáltál, hogy: „Szükségem van rád!” meg hogy: „Nem akarlak elveszíteni!”. Tökre olyan volt, mintha valami horrorfilmbe képzelted volna magad. Izzadtál, és sírtál is. De felkelni a világért nem akartál. De valahogy úgy három órakor már elcsendesültél. Szóval most ne keltsd fel Yuu-chant, hagy aludja ki magát. Egész este virrasztott alattad. –mesélte szemét dörzsölgetve. Elpirultam. Ez elég kínos…. A szomszédom előtt álmodtam rémeket, és még hozzá kiabáltam is. Bólintottam. –Egyébként hogy érzed magad?- jött oda hozzám, majd rárakta a homlokomra a kezét. –Még egy kis lázad van, ahogy érzem.
- Ömm.. köszönöm sokkal jobban. –pislogtam.
- És amúgy mit álmodtál? –kérdezte nyújtózva.
- Ömm… hát.. hogy.. ööö…- mit mondjak? Azt álmodtam, hogy a fia elhagy? –Hát.. valami olyasmiről álmodtam, hogy apukám külföldre ment dolgozni.
- Ó értem. –mosolygott. –Éhes vagy? –MINT A FRAKAS! –Vagy netán szomjas? –MINT AKI EGY HETE NEM IVOTT. –Tudok valamivel segíteni, hogy lemenjen a lázad? –nem.. azt hiszem ezen, senki nem tud változtatni, csak én.
- Hát igen… azt hiszem, nem ártana egy kis reggeli, és szomjas is vagyok, ami azt illeti. –mondtam szerényen.
- Rendben… akkor csinálok pirítóst, és frissen csavart narancslevet, addig feküdj le a kanapéra, és pihenj! Anyukádat értesítettem az állapotodról, majd ha elég erőt érzel magadban hazamehetsz. –mosolygott, majd eltűnt a tévé mögötti fal mögött. Gondolom ott a lépcsőház. Kómásan néztem hűlt helyét a kócos asszonynak, majd rájöttem, ami már egy ideje zavart. Pisilni kell. Szóval bementem a fürdőbe s elvégeztem a dolgom. Majd megmostam az arcom, és visszamentem a nappaliba. Leültem a kanapéra, és figyeltem Yuji szőke frufruját, ahogy az eltakarja lehunyt szemeit. Aranyosan hortyogott. Fejét a fotel kartámlájára rakva feküdt, lábait kilógatva a másik oldalon, szintén a kartámlán. Még mindig az az ing volt rajta félig kigombolva, és az iskola nadrág, aminek az alsó része kicsit sáros volt. Egy már bűzölgő fehér zokni a lábain, és más semmi. Az álmom. Valóban álom volt-e… Tényleg nem történt semmi köztünk. Ugye?

( 388 megtekintés )

Szólj hozzá:

  - megszűnt felhasználó - 2014. 10. 26. 11:15  
Húúha!

  - megszűnt felhasználó - 2012. 08. 18. 18:20  
Folytasd!Nagyon tetszik!

Jégkása :$ 2012. 08. 07. 14:58  
Folytasd!

  - megszűnt felhasználó - 2012. 08. 06. 10:48  
nem.. jól számoltam ez a 64.rész.

  - megszűnt felhasználó - 2012. 08. 05. 21:05  
nagyon jó lett folytasd

  - megszűnt felhasználó - 2012. 08. 05. 14:58  
ez a 63.rész, elnézést, kicsit elszámoltam magam. És köszi, már készül a folytatás :3

Virág♥
 
2012. 08. 05. 13:59  
ell

Lakala 2012. 08. 05. 13:38  
Nagyon jó lett^^
Folytasd!

  - megszűnt felhasználó - 2012. 08. 05. 12:07  
Folytasd.ÁÁ ez a rész is nagyon jó lett!!

xxNikolett 2012. 08. 05. 10:16  
Ismét nagyon jó rész lett.
Nagyon várom a folytatását!

  - megszűnt felhasználó - 2012. 08. 05. 10:09  
Ú biztos Kawii lehetett Yuji, így alva! ^^
Nagyon várom, hogy ezek után mi fog történni. Szóval azonnal hatállyal folytatást akarok! (:

ETUKAPETUKA
 
2012. 08. 05. 8:42  
Folytasd!

Nacturna 2012. 08. 05. 1:35  
Ez nagyon jó lett!
Nagyon várom a folytatást!


 
  CicaNevelde  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat